Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. A második szürkület

 

Négyen szelték át a kies betondzsungelt. Lábuk alatt csak úgy porzott az út, a nap pedig mozdulatlanul állt a kéklő égbolt közepén. Vakító sugara rejtélyesen tűnt el az ismeretlenbe. Órák hosszát kutyagoltak már a végeláthatatlan sztrádákon, anélkül, hogy bármelykük is szólt volna egy szót is. Jane ölbetett kézzel vonult a csapat közepén, tekintetét az égre meresztve. Talán a jól szemügyre vehető napról nem tudta levenni a szemét, talán más volt az oka, mindenesetre jobbnak látta némán sétálni. A mellette jövő majmot többször is hallotta, ahogy odaszól a Darth Vader hangutánzók világklasszisához, hogy legyen szíves forduljanak vissza az alagúthoz, mivel a lány egy falatot sem evett a mannából, de a férfi hajthatatlan maradt. Folyton azt válaszolta, hogy inkább evett volna, mintsem a gyerekek trükkjének dőljön majdnem be. Jane nem volt éhes, máskülönben is a baklövését emésztgette éppen. Alig értek fel a felszínre, amikor Quera felvilágosította affellől, hogy kik is voltak azok a gyerekek. Nem többek feketén vásárolt lelkeknél, akiket egy tesvérpár használ csalinak a Kárhozat Útjának különböző szakaszaiban. Álltalában az álmok világát pécézik ki maguknak, most azonban véletlenül itt akadtak „lopható portékára”. Azért az is említésre méltó, ahányszor a makidémon felhozta szegény lánynak a Bermuda Háromszög esetét a vakítóan fehér metrószerelvénnyel. Miss Smith, amikor már nem bírta tovább, nagy ridegen meghúzta a szája szélét, amitől a majomnak a torkán akadt a következő szellemihasmenés. Jobbnak látta Csontika mögé rohanni, és onnan lesni a lány reakcióját. Annak megfordult az agyában, hogy rúgdmeghajtásban részesítse a szőrmebundát, végül azonban még sem tett vele semmit. Ahelyett, belefáradva a hosszas gyaloglásba, felsóhajtott:

 

- Meddig tart még ez a végtelen út?

- Amíg el nem búcsúzol végleg tőle.

 

Jane meg majdnem keresztbeharapta a nyelvét ijedtében, amikor meghallotta Rafael hangját. Nem először hallotta, de mégis halálra rémisztette, akárhányszor az megszólalt. Az pedig még nagyobb traumát volt képes okozni a test nélküli léleknek, ha a másik lélek pont hozzá intézte túl mélyre sikeredett hangjával a mondanivalóját.

A séta akár órák hosszát is eltarthatott volna, ha Quera nem un rá a nagy szótlanságra, és nem fordul be a következő sarkon. Amint ez megtörtént, Jane is elvált lélek-kísérőjétől. A majom után sietett, s alighogy befordult a sarkon az egész város köddé vált. Mintha sosem lett volna. Helyébe az útjuk első részében járt sivatagos vidéken találták magukat. Jane visszanézett. Egy homokdűnén át meglátta Rafaelt és Csontikát. Ugyanakkora távolság választotta el őket, amekkorára Jane is emlékezett. Nem akart visszamenni, inkább tovább állt. Hamar ráakadt Querára. Egy kiszáradt fa legalsó ágán egyensúlyozott, a feje fölött levő ágat próbálva leszedni. Amikor a lány odaért, a majom oda se nézett, csak így szólt:

 

- Ne állj ott, mint a kuka. Gyere, segíts tüzifát gyűjteni.

- Újabb alkonyat jön?

- Akarod mondani, szürkület.

- A lényeg ugyanaz...

- Hé, Jane, ne menj el, még bajod esik! Ilyenkor életveszélyes ez a környék!

 

Quera kiabálás közben olyannyira előrehajolt, hogy elvesztette az egyensúlyát, és lefordult a fáról. A letört rőzséken eléggé megütötte magát, s mire sikerült felálljon már esze ágában sem volt Jane után kiabálni, vagy netán utána menni.

Hagyjuk Querát magára, érjük inkább utol miss Smitht. A kisasszony egykedvűen rúgta maga előtt a homokot. Nem érdekelte, hogy merre tart, az sem, hogy mi lesz, ha eltéved. Egyszerűen csak el akart tűnni a világból, vagy legalább is az őt kísérő szemek elől. El kell ismerni, sikerült neki. A végén már maga sem tudta, hogy hol jár. A démon szavai is szinte lüktettek a fejében, miszerint hamarosan leszáll a teljes sötétség, és a csapattól elkószálva kóborol a sivatag közepén. Már majdnem elkeseredett, amikor eszébe jutott a csuklójára csatolt karperec. Hirtelen oda kapott, és miközben megforgatta a kezén, teljesen megnyugodott. Épp csak azt nem tudta, hogy a karperec párja merre lehet. Mindenesetre közel, és ennyi neki bőven elég volt.

Magányosan kóborolt, keresztül a sivatagon. Viszzafordult már, az igaz, csakhogy nem merte volna lefogadni, hogy jó úton jár-e. Rossz döntésének pedig az lett a vége, hogy egy adott pillanatban elsötétült előtte minden. A hideg futkosott a hátán. Legszívesebben segítségért kiáltott volna, de félt, hogy más hallja meg, aki vagy inkább ami nem épp azért keresné fel, amiért Jane azt elvárná. Így inkább elindult, folytatni az útját. Minden lépésénél ügyelt, hogy tartsa az irányt, de azért óvatosságból körbe is nézett. Így esett, hogy a sokadik lépte után jobb irányból fényt vélt felfedezni. Mivel nem volt vesztenivalója, arra indult tovább.

Csendesen közelítette meg a helyet, de nem volt elég óvatos. Egy alacsonyabb homokdűnébe belerúgva kishíján elesett, s bár a végén sikrült megállnia, elég nagyot botlott, méghozzá elég hangosan. Akkorra azt már látta, hogy a tűz mellett egyetlen emberi alak melegszik, háttal ülve neki. A zajra egyből felugrott, s hátrafordult. Az a rongyos idegen volt az, akibe Jane már kétszer belefutott.

 

- Te? – nézte a lányt meglepődve.

- Igen, én – csodálkozott el Jane is. – Őrülök, hogy látlak. Mondd csak, amíg be nem áll a szürkület, addig itt maradhatok?

- Na már, hogy is ne. És mit csinálok, ha...

- Semmi ha! Az a félkegyelmű bárhol is van, nem segít nekem, és ha elküldessz, azért megharagszok. Lehet, hogy szólok Darth Vadernek, hogy keressen meg, és hálálja meg a jó tettedet.

- Kinek, és hogy jössz ahhoz, hogy fenyegess?

- Te döntessz...

- Hé, nem válaszoltál!

- Ha itt maradhatok, elmondom, hogy ki az a Darth Vader.

- De engem nem érdekel!

- Én viszont maradni akarok...

- Hát akkor maradj. Mindenesetre, ha Rafael erre dugja az orrát, az igazat mondd neki, nehogy azzal a mesével állj elő, hogy elraboltalak.

- Hogy is mondhatsz ilyet. Már miért is hazudnék.

- Mert a fajtád olyan.

- Az lehet... – húzódott el a lány a tűztől és férfitól egyaránt -, legalább is mindenki ezt mondja. És lassan már el is hiszem...

- Jobb, ha hozzászoksz a gondolathoz. Ide nem tért és nem is fog betérni egyetlen jótét lélek sem!

- Nem izgat... Majd beszélek a főmuftival, és majd akkor meglátjuk, hogy ki hazudik és ki nem. Addig viszont inkább álljon be köztünk a csönd. Inkább játszom a némát, minthogy a sötétben bóklásszak...

- Hát, ki mondta, hogy itt maradhatsz?! – kiáltotta el magát a férfi.

- Látom, ez tényleg a Pokol... – mondta Jane, síráshoz közeli hangon, majd felállt, hogy megadja a férfinak, amire annyira vágyik, a magányt. Azonban alig tett meg pár lépést a lábai feladták a szolgálatot, úgy rogyott össze, mint egy szalmabáb. A tűznél melegedő férfi fél szemmel odanézett, s kis idő teltével felállt, hogy közelebbről is szemügyre vegye a lányt.

 

Jane a földön feküdt, ugyanolyan mozsulatlanul, mint amikor elesett. Akár egy élettelen viaszbábú, úgy nyúlt el a talajon. Lábai kiegyenesedve, egyik karja maga alatt, a másik a földet érintve, tágra nyílt szemekkel, mintha csak a semmibe meredne. Arra sem reagált, amikor a férfi elhúzta előtte a kezét.

Miután látta, hogy a lány semmire sem mozdul, ölbe vette, s a tűz közelébe fektette. Azután előkereste a tarisznyáját, amiből kivett egy fehérlő manna darabot, amit a lány szájába csúsztatott. Amint becsukta a lány száját, Jane hirtelen életre kapott. Rémülten kezdett pislogni, majd eltolta magától a férfit, hogy végezetül felugorjon, és elszaldjon.

Már szinte teljesen elveszett a sötétségben, amikor a férfi utána kiáltott.

 

- Maradj! A szürkület beálltáig nincs hova menj!

- Nincs szükségem szánalomra! – kiáltott vissza a lány, valahonnan a közelből, látszani viszont már nem látszott.

- Ne hülyéskedj – állt fel a férfi, a sötétségbe kémlelve. – A kísérőd nem mondta, hogy manna nélkül elveszted az energiád? Ha most elmész, valahol összeesel, és akkor véged!

 

Válasz viszont már nem jött. Ekkor a férfi homlokon csapta magát dühében, majd gondolkodás nélkül belevágta magát a sötétségbe. Alig tett meg pár lépést vakon, amikor neki szaladt valaminek, amitől hátraesett. Ez a valami elég puha volt, s ahogy érezte bizony valaki a megnevezése, és ő sem maradt talpon. Emberünk nem időzött sokat az ülepén, hamarjában felkelt, majd ktapogatta a földön fekvő lány lábát, s úgy ahogy volt, visszahúzta a tűbortűz mellé.

Jane már készült volna felállni, így elég kellemetlenül érte, amikor a férfi emgragadta a bokájánál fogva. Miután a tűz mellett találta magát, egy manna darabkét kapott a szájába, s még egy tarisznyányit az ölébe.

 

- Edd meg mind, ha kell! – parancsolt rá a férfi, ellenvetést nem tűrő hangon.

- De neked nem kell? – kérdezte a lány.

- Elég régóta élek én már itt ahhoz, hogy ne legyek mannafüggő. Te viszont lakj jól belőle. Ez a Rafael olyan hülye, hogy eledel nélkül eresszen útnak?

- Inkább ne sértegesd – nézett Jane önkéntelenül a karperecre. – Ha ez a bilincs még nem rántott hozzá, akkor az azt jelenti, hogy ő is a közelben van.

- A két karperec csak akkor lép reakcióba, ha a tulajdonosa azt akarja. Lehetsz akármilyen távolságra Rafaeltől.

- Értem... Tehát akkor maradhatok szürkületig?

- Nincs hova menj...

 

A férfi nem is szólt többet. Lefeküdt a földre, háttal a lánynak, s láthatóan elszunnyadt. Jane is még falt néhány falatot, de mivel ő nem volt fáradt, így inkább a tűz figyelésével volt elfoglalva.

A pirosló lángok csak úgypattogtak a sötétben, míg nem egy percben kivilágosodott. Minden fekete-fehérnek látszott. A tűz lángjai is, melyek úgy vöröslöttek most szürkén pislákoltak. Jane ekkor felkelt helyéről, s odafordult a férfi felé, hogy elköszönjön tőle, de a terve dugába dőlt. Kikerekedett szemekkel nézte a porban a férfi hűlt helyét.

Most, hogy ez a rejtélyes alak csak úgy eltűnt, Jane-nek sem maradt oka maradásra. Azért még kikiáltotta háláját a világba, hátha a férfi a közelben van, s meghallja, majd elindult.

Nem igazán tudta, hogy merre menjen, csak ment, amerre a lába vitte. Egyik homok buckát hagyta maga mögött a másik után, s már a számlálásukról is lemondott, de még akkor sem talált rá kísérőire, vagy azok nyomaira.

Egyre kétségbeesetebben bandukolt a sivatagban, amikor váratlanul a táj kiszínesedett előtte. Immár vége volt a szürkületnek, Jane pedig még mindig magában bolyongott. Hiába szorítgatta a karperecet, húzta-nyúzta, csakhogy az tegyen valamit, de semmi sem történt. Végül sóhajtott egy keserveset, s megállt, hogy az elébe terülő homokdombra meredjen. Igazából csak ki akarta magát fújni, de véletlenül felfedezett valamit.

A dűnén egy alak állt. Emberinek is mondhatnánk, ha nem lettek volna szárnyai. Az alacsony, köpcös figura csak állt ott Jane-nek szemben, s nézte őt. A lánynak esélye sem lett volna elmenekülni, így inkább elindult felé, hogy jobban szemügyre vehesse az idegent.

Még közelebb érve a lány meggyőződhetett affelől, hogy ez az alak bizony tényleg nem ember. Egyetlen hasonlóságot talált csak, hogy két lábon járt. A pofája valahogy egy hosszúkás orrú disznójéhoz hasonlított, a fülei aprócskák voltak, s hegyesek, a testét pedig durva, sötét szürke színű, pikkely szerűség borította. Szárnyai éjfeketén emelkedtek az ég felé. Nem volt nála semmilyen fegyver, leszámítva a hegyes karmait, amiket megmozgatott párszor, elnézve Jane közeledését. A lány még sem félt tőle. Megállt vele szemben, s odakiáltott neki.

 

- Hello! Nem tudod véletlenül, hogy merre találom Rafaelt?!

- Ez merő szerencse – mosolyodott el a szörnyeteg, így már nem csak a hangja, hanem a pofája is rejtett nőiességre utaló jeleket. – Képzeld halandó – s közben egy papírusz tekercset vett a kezébe -, Jane Smith, igazam van?

- Öhm... Az vagyok, igen...

- Ne félj tőlem, én is pontosan Rafaelt keresem. Olyan hírem van, amitől eláll egy percre a lélegzete!

- Talán oszd meg akkor vele is! – szólt egy mennydörgést idéző hang, Jane hátától.

- Ó, Rafael – nézett át a szörny a lány válla fölött, egyenest a maszkot viselő férfi szemébe nézve -, minő szerencse. Hallottad, kedvesem, az a pletyka járja, hogy befagyott a pokol!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Július >>
<< 2022 >>
Ke Sze Csü Szo Va
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Statisztika

Online: 1
Összes: 339683
Hónap: 6332
Nap: 298