Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 12

2013.03.09

12. Oneway ticket to Heaven

 

Ketten vágtak át a rideg betondzsungelen. Nyomukban egy bokáig érő, szőrös kis lény loholt, a sort pedig körülbelül fél tucat rendőr zárta. Az utca, habár nem volt néptelen, senki nem állta el a menekülők útját.

Jane gyakran visszanézett, az arcáról lerítt, hogy retteg az üldözőiktől. Adam ezzel szemben határozott magatartást mutatott, egyedül az elébük táruló tájat figyelte, miközben a lány kezét szorította.

Smith kisasszony nehezen tért magához, de amint felfogta, hogy milyen slamasztikába került, máris átvette az irányító szerepét, és már el is tűntek egy sötét sikátorban.

Quera nem követte őket, ő ügyesen bevárta a követőiket, s mikor már az elsők látótávolságába került, csak akkor fordult be a következő sarkon. A terve bejött, a rendőrök többsége őt követte.

Egyetlen fiatal kékkabátos fordult csak be a sikátorba. Óvatosan mozgott a szagos sötétségben, de hiába volt olyan elővigyázatos, csak nem szúrta ki a szemetes kukák mellett megbújt két embert.

Mivel úgy vélte, hogy nem arra mentek a szökevények, hamarjában ő is távozott onnan, és követte a kollégáit.

Adamnek csak úgy reszketett a gyomra, igaz nem a szagoktól. Képtelen volt elhinni, hogy meggondolatlanul követte a lányt, egyenest be egy zsákutcába.

A lényeg viszont az volt, hogy megmenekültek, és láthatóan senki sem vette észre, hogy merre mentek, vagy legalábbis nem dobta fel őket.

Meglehet, pillanatnyilag megúszták, de azért egyikük sem mert visszamenni az utcára. Jobbnak látták átmászni a falon. Adam bármiféle segítség nélkül felmászott a csupasz téglafalon.

Amikor ő már fent volt, könnyű szerrel felhúzta maga mellé a fiatal leányzóból lett lelket.

Túloldalt egyszerűen lejutottak, mivel a fal mentén dobozok sorakoztak, amik lépcsőzetesen voltak elhelyezve. Egy-kettő megrogyott a súlyuk alatt, de ép bőrrel lejutottak.

Egy raktár udvara volt az, ahova elértek. Jane nem bírta már tovább, amint letette a lábát a földre, leült arra a dobozra, amiről utoljára lelépett. Teljesen elcsüggedt. Látszott rajta, hogy nem az zavarja, hogy üldözik.

 

- Hogyan tovább? – kérdezte végül, habár egyáltalán nem ez a kérdés fogalmazódott meg az agyában.

- Izgulsz Rafael miatt?

- Mit gondolsz?

- Ő most megelőzött mindannyiunkat.

- Mégis hogy érted? – kapta fel a fejét a lány.

- Nem vagyok én olyan naív, mint amilyennek kinézek, és hülye sem vagyok, a játékszabályok egyszerűsítése pedig nem bűn. A lényeg, hogy ne tévedj le a sárga útról...

- Akkor ezt most magyarázd el érthetően! Vagy várj... most arra célzol, hogy annak a lánynak... a testvéremnek a hulláját, készakarva vitetted be a rendőrök elé.

- Rafael pedig az utolsó pillanatban megértette a cselekedetem lényegét. Quera nála is gyorsabb volt. Mindaz, amit láttál a börtön falai mögött egy megrendezett színjáték volt. Én rendeztem, de a majomdémon barátunk is hamar rájött a lényegre, és besegített. Minderre azért volt szükség, hogy időben bilincs kerüljön Janine Smith csuklójára, és hogy Rafael barátunk tisztára moshassa a nevét.

- É-értem már... Tehát Rafael azzal, hogy megmentett...

- Életet mentett a sajátjával, így mivel tiszta életet élt előtte, a halála pillanatában a Megnyugvás birodalmába került, és a Menny urát ismerve, most az egyszer átlépett pár protokol lépésen, és egyből a színe elé szólította a lélek-kísérődet.

- Tiszta életet?! - Jane kikerekedett szemekkel hüledezett. – Lehet, hogy rövid utazást tett az élők világába, de ha te ezt a hullaszállítósdi életet tisztának titulálod...

- Ha te ezt így nézed - reagált rá Adam -, akkor már egy kiló disznóhús hazavitele után minden halandó lélek a Pokolra kerülne.

- Éljenek a vegák...

- A gyökeréről letépett saláta is halott saláta...

- Jól van, Adam, hagyjuk most ezt a témát, inkább azt magyarázd el, hogy mi hogyan kerülünk át a Túlvilágra?

- Querán van ismét a sor...

- Ugye most csak viccelsz?!

 

A lány felugrott a helyéről, és lángoló arccal a férfi elé szaladt. Adam nem felelt neki, helyette valami idétlen mosolyformát tűzött az arcára. Jane immár értette a helyzetüket. Nekik is követniük kellett Rafael példáját. De így, hogy az angyal nem támasztotta alá a lány feltevését, kellemetlen feszültség kezdett eluralkodni kettőjük között.

Ott álltak, egymással szemben, de egyikük sem tette meg a következő lépést. Csak nézték egymást, és titkon várták, hogy feltűnjön a majomdémon. Quera viszont nem sietett, ők nem mozdultak, szirénázást, vagy akár más fajta hangot nem hallottak, szóval csak nézték egymást, és várták, hogy véget érjenek ezek a kellemetlen percek.

Mindebben az volt a legrosszabb, hogy lett volna más választásuk. Ha valahogy tűzharcba kerülnek a rendőrökkel, őket is tárt karokkal várta volna a másvilág, de egyiküknek sem fűlt a foga egy Rafaeléhoz hasonló végre, és emellé egy hasonló szituációban ártatlanok is megesebesülhetnek. Ezt pedig mindketten el szerették volna kerülni.

Hosszú percek tűntek tova a csendes raktárépület udvarán. Percek, melyek óráknak tűntek, s melyek elmúltával megtörtént az, amire mindketten vágytak, megjött a változást sejtető hang... kutyák csaholása verte fel a környéket.

Egyikük sem tudta, hogy rendőrkutyák közelednek, esetleg csak kóbor ebek keresnek a közelben valami ennivalót, mindenesetre nem várták meg, hogy odáig érjenek az állatok.

Behúzódtak gyorsan az üresen álló épületbe. Szerencséjükre nem volt bezárva az ajtó, sőt ami azt illeti, nem is csukódott be rendesen, de onnan bentről már magabiztosabban vártak az elkövetkezőkben.

A másodpercek csigalassan vánszorogtak, a kutyák csaholása viszont annál közelebbről hallatszott.

 

- Én nem bírok tovább várni! – bukott ki Jane.

- Nem tehetünk mást – mondta Adam, ugyanolyan izgalommal a hangjában.

- Nem bírok arra várni, hogy egyszercsak megöljenek! Ez a terv kész elmebaj!

- Pedig ez a leggyorsabb módja annak, hogy átkerüljünk a Túlvilágra.

- Ez felér az öngyilkossággal, az meg főben járó bűn.

- Ennél rövidebb atat nem találunk, és most Jane, ha elfelejtetted volna, igencsak sürget az idő.

- És mit teszünk a Menyországban? Hogyan állítjuk meg Janine-t?

- Egyelőre érjünk odáig el...

- Aztán majd meglátjuk?

- Ha tudod, miért kérdezted?

- Ezt mintha egy agyonvetített amcsi filmből loptad volna...

 

Talán még egy perc sem kellett volna ahhoz, hogy a két angyalutánzat egymás torkának essen. Habár ahogy forrtak ott az indulatok, nem is lett volna csoda, ha kitört volna köztük a vita.

Ez csupán azért maradt el, mert megpillantottak közeledni négy-öt kutyát, amik egy szürke kis pamacsot üldöztek.

Nem hitték volna, hogy még ennél is jobban meglepődhetnek, de ahogy közeledett a horda, Jane egyszercsak Adam felé fordult:

 

- Az ott a kutyák előtt Quera?

- Én úgy látom... de mindazonálltal, ha nem ő, akkor az ikertestvére.

- Ha meg mégis ő, akkor is felmerül a kérdés, hogy akkor a sort Topus zárja?

 

Adam értetlenkedve nézett a lány szemébe. Nem értette igazán, hogy mire céloz Jane, de attól a tény, az tény maradt, a fél tucatnyi kutyafalka mögött egy másik makidémon is szedte a lábát.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Július >>
<< 2022 >>
Ke Sze Csü Szo Va
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Statisztika

Online: 2
Összes: 339678
Hónap: 6335
Nap: 300