Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. A sárga földre visszatérve...

 

- Elnézést, hogy beleszólok, de a kisasszonynak talán nem itt van a helye...

Ez volt az, amire Jane mondhatni magához tért. Egy öregúr álldogált mellette, aki miután észrevette, hogy a lány felé pillant, megragadta a kisasszony görcsbe szorult kezét, és adott neki egy kézcsókot. Jane ettől még jobban megborzongott. De főleg azután ment el a szava, amikor meghallotta a férfi nevét. Sir Winston Leonard Spencer-Churchillként mutatkozott be az uraság. Jane azt hitte, hogy ez egy durva vicc, ezért a balján rostokló angyal felé nézett. Az viszont mosolyogva bólintott a lány fel sem tett kérdésére, amiután kezet fogott az egykori angol politikussal.

 

- A hölgy neve Jane Smith – szólalt meg az angyal.

- Ó – sóhajtott fel az angol férfi -, tehát ő az a hajadon, aki annyi galibát okozott errefelé...

- Híres lettem? – nézte Jane a falhoz szegezett, jóformán felnyársalt Rafaelt.

- Nem mindennap kerül egy valódi angyal  egy bűnös lelkekkel teli katlanba.

- Persze, Sir Churchill, ez nem ilyen egyszerű – mondta a fehér köpenyes férfi, Jane balján. – A következő krikett partin találkozunk.

- Igen-igen. Már alig várom. De most sikerült pár nyugodt órát boltolnom egy ördögtől. Mindehhez annyi a dolgom, hogy átadjak egy üzenetet. Az ifjú neve pedig Quera, és az ördög szerint, akivel üzleteltem, Rafael mellett találom. Nos az egykor volt férfiember itt van, de az uraságot nem találom...

- Mit akar tőlem egy halandó? – lépett elő a gőzből Quera. – Én vagyok az, akit keresel.

- Illik is rád a leírás... Nos, fiatal, élő barátom, Kibora üzeni, hogy Topus, a fivéred felébredt, és a gazdájával karöltve látszólag megtalálták a Tűzdémon aráját. Erre viszont még nincs bizonyíték.

- Nem tudom, miről beszélsz... Nekem nincs fivérem...

- De Quera, azt mondtad...

- Jane, ne üsd bele olyan dologba az orrod...

- Ifjú démon! – csattant fel a pocakos öregúr. – Legyél szíves, és válogasd meg a szavaid, amikor ezzel az ifjú hölggyel állsz szemben! Ő nem közénk való hitvány lélek, akivel bármilyen hangnemet meg lehet engedni! Hisz még ettől a jóravaló fiatalembertől – mutatott az angyalra - sem fagy be a Pokol, ha látogatást tesz itt!

- Az uraság inkább menjen a dolgára, mert még a végén a Pokol Urának a fülébe jut, hogy egy-két lélek szabadon jár-kel a birodalomban...

- Quera – szólalt meg Jane -, ne fenyegesd az urat. Inkább azt mondd el, hogy mi történt odabent az irodában?

- Ez nem rám tartozik – mondta a politika egykorvolt embere -, szóval én távoznék is. A kötelességemet teljesítettem.

- Jobb is! – morgott Quera, és addig hallgatott is, amíg a férfi el nem tűnt a szemük elől. – Jane, készülődj, nemsokára indulunk! Három napot kaptunk összesen, szóval nincs vesztegetni való időnk.

- Quera – szólalt meg az angyal. – Nem tartozol te és az itteniek még valamivel Jane-nek?

- Sietnünk kell!

 

A majom láthatóan megsiketült, de mellé legalább tartotta a szavát... Felugrott a zárka ajtajára, hogy kinyissa azt. Belülérve megszabadította a kifeszített férfit a bilincseitől. Vér fröcskölődött szerteszéjjel, miközben a megkínzott test földet ért. Jane nézni sem tudta. Gyorsan elfordult, és elszaladt onnan.

Szemeiben könnyek gyűltek, tudva, hogy ő volt az, aki az igazán nagy fájdalmat okozta a lélek-kísérőjének azzal, hogy megfagyasztotta a forgó pengéket. De erre még csak gondolni sem akart. Rettegett tőle, hogy ezen rossz cselekedete miatt még a végén ő is büntetést kap.

Csakhogy ezzel a félelmével annyit ért el, hogy a jégréteg megvékonyodott, és a tűz végre áttört a jégpáncélon. Ez ugyan nem tartott sokáig, de az angyal ezt látva sürgetni kezdte Querát, aki Rafaelnek nyújtott segítőkezet.

Jane egy perccel később már Cerberus előtt állt, mellette a jószándékú kísérőjével, valamint a maszkos lélek-kísérővel, és annak jobb kezével. Egyedül Csontika hiányzott a csapatból. Quera azért felvilágosította a lányt, hogy a kis csontrakás maradt ott biztosíttékként. A nagy szájú szőrcsomó még azt is hozzátette, hogy Fraia mellett nem eshet bántódása, de jobb lesz sietniük. És ezt még hányszor megemlítette rövidnek ígérkező utuk során.

Az előttük álló út, az angyal elmondása szerint a létező legrövideb, ami csak létezik. A Pokol kapuján kilépve először mégis a Kárhozat útjára tévedtek. A sivatagi vidéknek tetsző táj már egyiküknek sem volt új. Homok hátán homok, elszáradt fű, kiszáradt fák látszottak néhol. Az ég pedig teljesen egybeolvadt a környezettel. Mint említettem, semmi újdonságot nem rejtegetett magában.

Jane hallgatagon kullogott a két férfi között. Egyikük sem szólalt meg, és mellé Rafaelnek még tartozott valamivel. Azonban mielőtt még kinyitotta volna a száját, minél távolabbra akart kerülni az Örök Bűnhődés Földjétől. A csendet végül a fehér köpenyes idegen törte meg.

 

- Kedves Jane, tudom, hogy későn szólok, de nézd el nekem, hogy be sem mutatkoztam. A nevem Adam. De megnyugtatlak, semmi közöm a bibliai druszámhoz!

- Már hogyne lenne! – sandított előre a csapatot záró Quera. – Mindannyian egy porból és vérből vagytok... Nemde?

- Quera – szólt hátra Jane -, neked nem lenne jobb, ha inkább meglátogatnád a testvéredet? Aki olyan nagyon magába fordul, amiután a bratyóról álmodik, annak hiányzik is a szíve mélyén.

- Foglalkozz a saját dolgoddal! Mintha bármi közöd is lenne a magánéletemhez!

- Quera, kussolj, mert ha így folytatod, a közös utunknak itt vége szakad!

- Hálátlan kutya vagy Rafael, mint mindig!

- Befogod – vágta oda Rafael -, vagy csicsergek egy-két szaftos részletet a kettőtök között lezajlott gazdaválasztásról!

- De akkor a teljes igazságot mondd el! – visított a majomdémon. – Legalább megismernék a valódi Rafaelt!

- Nyugalom, barátaim – próbálta Adam menteni a helyzetet. – Nem kell egymás torkának esnetek. Azért vagyunk itt, hogy segítsük egymást.

- És mégis, hogy képzelted? Mondanál végre részleteket is!

- Rafael, türelem... Hamarosan minden megoldódik.

- Az angyalok túl optimisták. Ez okozza életükben is a vesztüket!

 

A majomdémon azzal gőgösen felemelte a fejét, úgy szaladt előre. Amikor aztán a kis szőrgombóc elment Rafael mellett, az tiszta erőből a majomba rúgott. Szegény kis teremtmény jó másfél métert repült a levegőben, mire földet ért. De legalább a vitatkozást befejezték. Quera ugyanis nem ment már vissza a csapathoz, inkább a semmiből előkerült mannabokor felé vette az irányt. A többiek is követték példáját, igaz jóval lassabban tették azt.

Jane nem bírta megállni, hogy a bokorhoz érve fel ne tegye a szívét nyomó kérdést, miszerint ő nem látja ezt a bizonyos visszautat egyáltalán rövidebbnek, sőt ilyen kitérőkkel még hosszabb lesz talán. Rafael erre annyit mondott az ő Jane rémisztgetős hangján, hogy manna nélkül elvesznek azon a helyen. Az angyal azonban csak mosolygott, és egész addig nem is szólt semmit, amíg célba nem értek. Azonban amint karnyújtásnyira esett tőle az első szál manna, Adam elkiáltotta magát.

 

- Gorzon! Hé, Gorzon, tudom, hogy itt vagy! Gyerünk, told ide a képed!

A csend felelt neki, majd nem sokkal utána Rafael gépiesnek tűnő kuncogása.

- Egykor volt jóember – szólalt meg végül Quera, ő is a nevetés határán -, nem tudom, hogy mi dolgod neked azzal az ördöggel, de mostmár úgyis mindegy. Gorzon már évtizedek óta halott. A Megnyugvás Birodalmában ilyen lassan terjednek a hírek?

- Quera, Rafael, hiába nevettek rajtam, főleg, hogy én nevethetnék rajtatok. Ha ti nem vettétek észre, hogy Gorzon nem távozott az élők sorából, hanem valójában megszökött a világ szeme elől, akkor én titeket nem neveznélek kísérőnek. Quera, te pedig ne rontsd előttem a hírneved. Bármennyire furcsa, de én is ismerem a Mihael úrfival történteket.

- És ez az ördög – érdeklődött Jane -, akit te keresel, lényegében ki ő... Hogy egy angyal is kapcsolatban áll vele.

- Tudod, Jane, mint Sir Churchill esetében is láthattad, az emberek nagy többsége nem sorolható jó és rossz közé. Ugyanez igaz a világ bármely élőlényére. Gorzon régi ismerősöm. Volt, hogy segített elkísérni egy-két lelket egyik vezekelőhelyről a másikra. Ezen felül tartozik nekem, és emellé ő az egyedüli, aki kisegíthet bennünket.

- Jaj, tudom, mi a probléma – csillant fel Topus kicsi szeme. – Drága Adam barátom, most jut eszembe, ha ezt a kis szívességet megcsinálná neked ez a Gorzon, ugye...

- Ó, persze! Egy biztos, ha most az egyszer kisegít, akkor lerótta az összes tartozását! Három tanúm is van rá.

 

Mint varázsütésre, amint az angyal abbahagyta mondatát, a mannabokor mögött a levegő szinte remegni kezdett. Mintha délibábot láttak volna. Egy percben váratlanul a semmiből előkerült egy behemót hústorony. Egy szőrös, barnás-vöröses bőrszínű, félszemű férfi, tetőtől talpig bőrben, szegecses nyakpánttal és hasonló díszítésű karperecekkel. Úgy nézett ki, mint egy horrorfilmből hátramaradt szellemmotoros.

A zord külsejű ördög lazán odament a csapat angyal kísérőhöz, majd farkasszemet nézve vele megtudakolta tőle jöttének okát. A kis csapat többi tagja majdnem hanyattdőlt, amikor meghallották Adam válaszát. Igaz, sok mindenre számítottak, de agyukon át nem ment volna, amit az angyal szavakba öntött.

 

- Tehát az élők világa a cél? – kérdezte az ördög, kicsit sem meglepetten. Kevés hallgatás után így folytatta. – Sokkal tartozok neked, az meglehet, de azért ne képzeld rólam, hogy varázsló vagyok.

- Ne kezdd itt a zsarolózsdit! – kiáltotta a majomdémon. – Vagy segítesz, vagy menj utadra! Jobb dolgunk is van nekünk, mint a te szófosásodat hallgatni!

- Ne vedd szívedre kedves démonunk szavait, izgul a barátjáért.

- Adam – borzolódott fel Quera hátán a szőr -, mentem végleg kiűzlek a paradicsomból!

- Tehát ezzel minden adósságom leróvom előtted? – kérdezte az ördög az imént oly csúnyán megfenyegetett angyaltól.

- Csak pár órára kellene átjárót nyiss, és cserébe számomra szűz lesz a kapcsolatunk.

 

Az angyal kezet nyújtott, amit Gorzon egyből elfogadott. Most, hogy az egyszség megköttetett, az egy szemű ördög részéről hiányzott még a nagy ígéret beteljesítése. Nem is lacapacázott tovább, végigsímította hatalmas tenyerét a mannacserje levelein, majd mintha egy fátylat húzott volna le róluk, egy átlátszó selyemféleséget rántott le a levelekről. A cserje azon a ponton, ahol az a furcsa szövet lejött teljesen eltűnt, nem maradva más helyében üres feketeségnél.

Az angyal úriember módjára maga elé engedte Jane-t, de mégis Quera szaladt át elsőnek az átjárón, Rafael pedig megfogta a lány vállát, nehogy kövesse a makit. Pár másodperc múltán a majom visszajött, és közölte, hogy túloldalra átérve a Földön kötött ki. Ezek után nem maradt más, mint a gyors búcsú az ördögtől.

Alighogy átértek egy nyüzsgő nagyvárosban találták magukat. Jane szeme előtt beszürkült a világ. Meglepetten vette le szeméről a napszemüveget. Alighogy ez megtörtént egy rendőr elé lépett, és amiután felsorolta, hogy mihez van joga, és mivel érdemes ügyelnie, bilincs kattant a lány kezén...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Július >>
<< 2022 >>
Ke Sze Csü Szo Va
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Statisztika

Online: 3
Összes: 339678
Hónap: 6335
Nap: 301