Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 4

2012.12.17

4. Boldog Karácsonyt!

 

Karácsony első napjának hajnala a nappali hencserén talált. Csukott szemmel hallgattam az egyenletes szívverést. Ki tudja, hány órát aludtam, csak azt tudom, hogy ugyanarra a monoton lüktetésre szunnyadtam el, mint ami felébresztett.

Ő nem mozdult, hát én sem zavartam meg a csendet, ami végül egyetlen sípolásra semmivé vált.

Anyám mindig is értett ahhoz, hogy miképp riassza el mellőlem a férfiakat. Most is az ő jó szándékkal küldött karácsonyi üdvözlése volt az, ami levetette a vállamról a jó meleg kezet.

Reméltem, hogyha játszom, hogy alszok, akkor visszakapom magam mellé Mihaelt. Egyetlen halk ajtócsukódás bizonyította be a tévedésemet. Nem volt mit tenni, felkeltem én is.

A szobában félhomály uralkodott. Odakint már világos volt, de az újratöltött hófelhők nem engedték át a napot. Hamarosan valami más is eltakarta a kilátást.

Egy vastagon felöltözött gnóm-ördög repült az ablak elé, és egy seprűvel leseperte a párkányon maradt havat.

Pont arra lesett be, amikor a fejemet vakarva ásítottam egyet. Eszembe jutott az éjjel elszakadt villanyvezeték, ezért odaszaladtam az ablakhoz, amint a pokoli fenevad végzett a dolgával. A kábel akkorra már a helyére került. Az udvaron is már utat vájtak a hóba.

Anyám sms-e után egyik üzenet követte a másikat. A főnököm kezdte, aki egy karácsonyi köszöntés mellé megírta a Dartonville-ben uralkodó heyzetet. A havazás miatt semmilyen tömegközlekedési eszköz nem használható, valamint azt is megírta, hogy örül annak, hogy végülis sikerült hazajutnom.

Néztem is rendesen, de akkor meredtem csak igazán a kijelzőre, amikor megkaptam az öcsém sms-ét is, amiben az állt, hogy alig várja már, hogy megismerhesse azt az „istenkirály hapsit”, akinek sikerült hazavigyen. És már alig várja, hogy délben találkozzunk.

Végül Tracy üzenete ejtette a fejemre a tantuszt, amitől kigyulladt az agyamban pislákoló villanykörte. Idézem: „Mázlid van Michael komáddal... Bódog karácsonyt és ne felejts elszaloncukit hozni mer az öcséd lelegelte a fát!!!”

Tehát Mihael... Gondolhattam volna. Amilyen furán viselkedett az éjjel, nem csoda, hogy aznap is hozta a formáját.

Ezek után nem volt tovább maradásom a nappaliban. Kimentem előbb a konyhába, majd onnan az udvarra. Előbbi helyen nem találtam senkit, és mielőtt kiértem volna, még visszaszaladtam a nappaliba, ugyanis iszonyatos zajt hallottam arrafelé. A küszöbön megállva benéztem. Nem hittem a szememnek... A nappali közepén ott állt a kihajítottnak hitt karácsonyfa. Egyetlen ága sem volt megtörve, de a gömböknek vagy más dísznek sem volt bajuk. A Tűzmalom Jézuskát játszott, csak épp elszámította magát, mivel pont akkor készültem elmenni onnan. A gesztust azonban igencsak szépnek tartottam.

Jó melegen felöltözve már nem is zavart annyira a nagy hideg. A havat taposva előre reszkettem, amikor a hátulsó emelvény lépcsőjének legalsó fokára léptem. Sík jégen lépegetve, egy centi választott el a kórháztól, de a lényeg az, hogy egyben felértem. Odafent a sarokban ott ült Anger. Lehorgasztott fülekkel búslakodott. Már el sem igen akartam hinni, hogy őt látom.

Úgy komolyan, én életemben nem láttam Angert ennyire magába roskadva. Egész addig, amíg hozzá nem szóltam, élt bennem a gyanú, hogy megpróbál átverni, és jobb ha nem dőlök be a szomorkás álarcának, azonban amikor hozzászóltam, kiderült, hogy mégsem játsza meg magát. Komolyan bántotta valami.

 

- Jó reggelt, Anger! – szóltam, mire ő felkapta a fejét, közben hátrébb dőlt, mire kishíján hátraesett.

- Mit akarsz?  - kérdezte ingerülten.

- Hazamenni – feleltem. – Ha odaengednél, tehetnék is róla.

- Jól van már, nem kell siettetni! – mire felállt és lekókadt fülekkel a lépcső felé indult.

- Baj van? – kérdeztem, mivel nem igen láttam ez idáig így viselkedni. – Vagy csak a karácsony idegesít?

- Fején találtad a szöget! Az ajándékoddal komoly baj van!

- Nem találtál rá?

- Ha csak annyi lenne... Olyan étvágygerjesztő, erre kiderül, hogy egy rohadt démon!

- Az emberek és a démonok húsa között akkora nagy a különbség? Ja, hogy nincs erőd! De várj! Akkor, hogy is küldhetett M.A. üzenetet Jacknek? Na, jó, vedd úgy, hogy nem is szóltam...

- Csak tanultál valamit azon a rendőrakadémián... De ez a görény velem szemben hatalmas előnnyel indult. De legyen bármilyen biztonsági berendezése, akárhány testőrrel felszerelkezve, én ma megeszem! Csak még nem t’om, hogyan...

- Sülve, vagy főve...

- Jacqueline, most egyre gondoltunk! – kapta fel két fekete fülét, és már rohant is lefelé, majd egyszerűen eltűnt. Később hallottam, hogy a híres milliomos bentégett a nyaralójában, de persze a holttestét nem találták meg, csupán egy-két fogát, amik után azonosítani tudták...

 

Az én történetem itt viszont nem ér véget. Megnyitottam egy átjárót a gyűrűm segítségével, ami reméltem, hogy hazavezet. Tudtam, hogy Anger azért tartózkodott odafent, hogy lássa, megértettem-e a célzást. Úgy hiszem, nem csalódott bennem.

Belépve a barlangba, elsőre elment a kedvem az egésztől. A végtelen víztömeg és a sötétség kiváló párosításként szolgált a nyomasztó hangulathoz, ami a belsőmben uralkodott.

Máskor hárman-négyen vágtunk át az átjárón, de aznap valahogy még jobban éreztem, hogy egyedül vagyok, mint este, amikor tényleg csak a hó volt körülöttem az egyetlen mozgó jelenség. És ezt csak tetézte, amikor a hátamnál becsukódott a kapu.

 

- Most légy okos, Domokos – sóhajtottam fel. – Tehát J.L. most választhatsz, visszamész a Tűzmalomba és nézed, ahogy ez az egy hülye, kettőt szégyenít meg, vagy hallgatsz arra a hülyére, és átvágsz ezen a foson. Igen, valahogy én is így gondoltam...

 

Hogy megtárgyaltam magammal, elindultam a víz felé. Egyre közeledtem felé, amikor egyszer csak a víz szintje süllyedni kezdett, és már csak egy kis tócsába léptem, amikor odaértem.

Ahogy haladtam egyre beljebb, a talaj a lábam alatt teljesen szárazzá vált. Így mentem egész addig, amíg el nem értem a barlang végét, és vele együtt a túloldalra vezető kaput is.

Elé érve nem filóztam túl sokat a következő lépésemen. Beleillesztettem az ujjamon levő gyűrűt az előre neki szánt mélyedésbe, majd vártam, amíg a kapu teljesen megnyílik.

Odaát az fogadott, ami a malom udvarában... Hó, amíg a szem ellátott. Fejemre húztam hát kabátom kapucniját, és zsebre vágott kézzel elindultam kifelé.

Eleinte teljesen ismeretlennek tűnt a vidék. Egyedül azt tudtam, hogy valami forgalmas út közelében vagyok, de mident eltakart a hó és a fák.

Nem tudtam, merre megyek, csak vitt a lábam, egyenesen előre. Nem volt túl nagy a látótávolság, de nem a köd okozta a grimbuszt. Nem is tehette volna, mivel egy falat sem volt.

A hófelhők szinte a földig értek. Rosszabb volt talán, mint a köd. Olyan érzés volt akkor a szabadban sétálni, mint a Mount Everesten ezernyolcszáz méter fölött.

Nem tudtam, hogy mi volt az a fullasztó érzés. Én a dús oxigénre tippeltem, de más volt... a szmog. Hamarosan feltűnt a főút, és nem sokkal utána megláttam London fényeit. Az öreg város messze volt, és mégis karnyújtásnyira. Hihetetlen volt látni, főleg, hogy azelőtt egy félórával még Dartonville közelében voltam.

Az út mentén fojtattam utamat. Sok kocsi rám dudált, de egyik sem állt meg. Engem pedig nem izgatott. Gondoltam, hogy mind London felé megy, és ha be is szállnék, másfél mérföld sem telne bele, és már megint a havat taposnám. Jobbnak láttam tehát, ha csak sétálok a főút mentén, amíg el nem érem a városomhoz vezető elágazódást.

Lassan telt az idő, de végül csak elértem az útelágazódást. Onnan már rövidítettem. Könnyebb volt áttaposni a réten, megkerülve két gyárat, minthogy ráhúzzak még vagy két kilométert.

Kutyák csaholását hallottam a távolból, ezért gyakrabban néztem körbe. Egyszercsak azt vettem észre, hogy valami nagyon nagy gyorsasággal közeledik felém, a nyomomat követve. A motorzajt meghallva annyit legalább már megtudtam, hogy nem kutya, de nem is autó volt.

Tőlem nem messze állt meg egy magas illető, aki motorosszánon követte a hóban hagyott lábnyomaimat. Megálltam az érkezésekor, de nem igazán tudtam, mit is mondhatnék egy ezeridegennek, ezért visszafordultam eredeti útirányom felé. Hogy ne tűnjek túl nagy tahónak, azért odaszóltam neki:

 

- Kellemes karácsonyi ünnepeket! – majd tovább álltam.

A motor felbúgott, a szán pedig egy pillanat múlva elém húzott.

- Ember, most mellétrafáltál – szólaltam meg. – Bár nem vagyok szolgálatban, de egy rendőrnővel jobb nem szórakozni.

- Csak felajánlom a szolgálataimat, Miss. Long.

- Mi? – adtam hangot az agyamon átmenő legelső gondolatnak. - Mihael? – próbáltam a bukósisak alatt rejlő arcot kivenni. Csak utána vettem észre a felszerelését.

 

A kabáttal, bukósisakkal és szintúgy éjfekete nadrággal nem volt semmi gond, mind követte a legújabb divatot, csak a lábbelije hökkentett meg egy falatnyit. De ugyanakkor, arról a pár csizmáról ismertem meg igazán.

Hogyne ismertem volna föl, amikor én magam csomagoltam be azt a két babarózsaszín férfi latexcsizmát, a gumisarkantyúkkal... Ennyit el is várhatott tőlem Tracy, ha már volt olyan rendes, és bement érte az egyik londoni szexshopba...

 

- Állsz még ott sokat? – szólalt meg Mihael, beleunva a bámulásomba.

- Azt akarod, hogy ide fagyjanak a lábaim a hóba? – hallottam Anger hangját, de mielőtt szememmel megkereshettem volna, Mihael ráunt a nézelődésemre, és felém nyújtva karját, maga elé ültetett.

 

Egyből észrevettem ezek után a motor üzemanyag-mutatója fölött a két egymásra párhuzamos, függőlegesen lefelé húzódó zöld csíkot. Ez már engem is meglepett. Azt tudtam, hogy Anger bármilyen élőlény formáját fel tudja venni, de hogy egy motorosszán alakjában díszelegjen... Erre komolyan nem számítottam, ahogy arra sem, hogy a városba érve, bármi előjel nélkül fogja magát, és Angerrel együtt eltűnik. Csak megállt egy percre, látszólag a hátát fájlalva, de miután leszálltam, és egyáltalán fellélegeztem, már sehol sem volt.

Lehet, hogy elment, viszont ezzel a meglepetéssel okozta a legnagyobb boldogságot. Ott lehettem a családom körében, és velük tölthettem a karácsony ünnepét.

Vége

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Február >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29  

Statisztika

Online: 1
Összes: 120535
Hónap: 1241
Nap: 59