Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 1

2012.12.15

Túl csendes éj

 

1. Korai ajándékozás

 

December 15...

Jól emlékszem erre a dátumra... Ez volt az utolsó napsütéses nap abból az évből, és egyben az a nap, amikor az ikertestvérem, Tracy, visszautazott a szülővárosunkba.

Egy részről örültem is neki – a december addigi napjaiban egy nyugodt percem nem volt -, és ha nem a Dartonville jelképéből erdei rémmé előlépett Mihael pattogását voltam kénytelen hallgatni, akkor biztos a Londonból kihelyezett nyomozó emlegette fel a tényt, hogy ő kisegít, de cserébe el ne feledjem az ígéretem... Már azelőtt egy pár nappal is nekiálltam a papírmunkának, de Tracy csak nem szállt le rólam.

A nappaliban jó párszor meg is említette, miközben arra vártunk, hogy gyűljön össze a csapat.

Az egykor templomdíszként szuperáló Mihael már bent volt, és egy fotelben ülve újságot olvasott. Persze nem valami pletykalapot, hanem az egyik legdrágább kulturális folyóiratot, amiből mindent meg lehetett tudni a Föld gazdaságának ekonómiai helyzetéről, csak épp jó vastag pénztárca kellett hozzá, amit hát az én zsebemből kotort elő... És mire visszaadta, jóformán annyi pénz maradt benne, amennyiből a számlákat álltam.

Persze jött ő az ingyen szállással meg potyakoszttal, de kérdem én: ehhez neki mi köze volt, amikor mindent a Tűzmalom élettelenül is víg szelleme biztosított!

Na, mindegy, van itt más említésre méltó tény, avagy lény, akinek a neve Anger, és Mihael lábainál feküdt, akár egy jó házörző, leszámítva azt a tényt, hogy ló és fajtársaitól eltérően ő tud beszélni, és mellé húson él.

Ez a két pokoli teremtmény ücsörgött csak mellettünk, és jó pár percig nem is kaptunk más társaságot.

A következő egyén, aki boldogította köreinket az nem más volt, mint Sergiu Plumbu, egy kelet európai ezermester, aki képtelen választani a húgom és a vodka közül, ígyhát néhanapján mindkettőt meghúzza...

Akkoriban azonban mindig fáradt és levert volt. Sőt, néha még a becenevére, a Sashára sem hallgatott, valamint leggyakrabban, ha Anger meglátta, valami népdalféleséget kezdett dúdolászni, amit a bent lévő három halandó közül egyik sem értett. Végül, amiután Mihael fejbe rúgta, a dalolászó paci röhögőgörcsöt kapott, amiből egy újabb lábbal kivitelezett nyakleves térítette ki.

 

- Nap, mint nap ezt kell néznem – sóhajtott fel Tracy, Sasha álmos arcát figyelve. – Olyan vagy, mint egy narkós...

- Ha te sem hunytad volna le a szemed jóformán egy hete, valószínleg te is ilyen „kipihent” lennél.

- Ne nézz úgy rám! – horkantott Anger, látva, hogy karikás szemű férfiú felé pillant. – Én csak napközben lehetek idebent

- Na ja! – vágott vissza Sasha. – Amíg a luxuskéródat tisztítják és bemelegítik!

- Ha már ennél tartunk – csillant fel Tracy szeme -, Jacky drága, ez a vacogó pokoltöltelék igazán jó vendég, megköveteli a kiváló kiszolgálást, és egy szeget nem tesz arrébb... Ilyet, hogy még az udvart is egy nőnek kelljen felseperni, miután még túlórázott is a munkahelyén...

- Persze a fehér hajú kishúga ugyancsak képtelen volt felemelni a seprűt...

- Most mondtad ki, Anger. Pont, hogy a hajam miatt nem mehettem ki. Ugyanis akkor mostam meg, és tudod te, milyen körülményes az én sérómat rendben tartani?

- Én meg hidegvizes fürdőt vettem, csak hogy ne vigyem be a gnóm-ördögök álltal össze-vissza hordott sarat a lakásba!

- Nekik szóljatok! – csattant fel Mihael, látva, hogy már én is ellene fordulok. – Én aznap ki se mozdultam! Te meg Plumbu, még egyszer megdobálod hóval a fát vágó szolgámat, és te hasogatsz ezentúl gyújtóst!

- A nehéz fizikai munkától átmelegedsz, és nem lesz szükség annyi fára a kandallóba.

- Szavadon foglak, Plumbu. Topus!

 

Mihael kiálltására nyílt az ajtó, és lihegve beszaladt a törpemakik királya, avagy Topus, a majomdémon, aki egyben Mihael jobb keze.

 

- Mit parancsolsz, felség? – kérdezte, miután a száját már nem csak a meleg levegő kifúvására volt képes használni.

- Mit gondoltok?  - szólalt meg Tracy, figyelmen kívül hagyva a maki szellemi hasmenésének első tüneteit. – szükségesnek látjátok megvárni Tirehnt? Ne haragudjatok, de én őt ezentúl levegőnek fogom nézni, ahogy ő tette azt a múltkor velem! Alig tudtam kimagyarázni a szerelőnél az elégett gumiabroncsot.

- Felség? – makacskodott Topus.

- Tőlem maximum csak virgácsot kap... – morfondírozott Sasha.

- Veletek nincs is semmi probléma – rúgtam el az útból a makit -, de nekem csak segített. Lehet, hogy többször is azon voltam, hogy felakasztom magam, de lényegében ő volt, aki „elmélyítette” a kapcsolatunkat a Tűzdémonnal.

- Khm...

- Jaj, Anger, nem látod, hogy beszélgetünk!

- Ajándékról beszélgettek? Úgy értitek, nekem?!

- Anger, tűrtőztesd magad – szólt rá Mihael.

- Essünk túl rajta... Időpontot, címet és leírást kérek róla, valamint legyen több egy mázsánál. Tőlem fegyver is lehet nála. Legalább lesz egy fogpiszkálóm, a mennyei lakoma után!

- Mi van, Jack? – vonta meg a vállát a húgom. – Ne nézz úgy rám! Most komolyan... Nem te mondtad, hogy keressek valamit ennek a fiúnak?

- Zabagépnek! – helyesbített Anger. – Ugyanis erre gondoltál!

- Anger, hallgass már... – fogta a fejét Mihael.

- Rózsaszín micsodát?

- Anger, ne nagyon idegeld Jacket, mert visszahozza a régi rendet, és te hallgathatsz, mint a sír a gazdád közelében.

- Már ne haragudj, Plumbu – szólalt meg Topus, aki annak a fotelnek a karfájára feküdt, amiben a gazdája ült -, de több tisztelettel lehetnél felséges gazdám hűséges paripája iránt!

- Hűséges? – sandított Anger Topus felé. – Mondd csak, majom, nem szeretnél a helyembe állni? Te lennél a világ leghűségesebb maki-pónija.

 

A társalgás ilyen szabadon folytatódott tovább. A témákat úgy váltogattuk, mint távirányító a tévá csatornákat. És Anger részéről csak az ajándékozás – bocsánat -, az ajándéka került előtérbe. Így hát hamarosan elértünk összejövetelünk lényegéhez, az ajándékok kiosztásához, mert hát milyen a karácsony ajándékok nélkül?

A legelső, aki bezsebelte a meglepetéseit az érthető módon Anger volt. A lófiú előbb Sashától kérte el a virgácsot, majd Tracy mellett elcammogva, szájában a vékony szál vesszővel, alig várta, hogy elém érjen, s megkaphassa a karácsonyi bűnöző „vacsira” szóló egyéni meghívót.

Tracy valószínűleg sokat gyakorolt, hogy átverhesse  a démonhátast, de azért Mihael előtt nem sikerült eljátsza ugyanezt. Ugyanis a férfi már az elején kiszúrta a turpisságot, és az újság fölött átnézve megleste, hogy hibbant lovát át sikerül-e vágja a testvérem.

Amiután Anger észrevette a trükköt, tündéri bociszemeivel Tracy elé állt, és úgy várta a beígért cetlit. Tracy végül átnyújtotta neki, mire Anger azt is a begyömöszölte a pofájába, és kiszaladt, hogy beküldje Tirehnt. Jól is szórakozott volna, ha a szivárványlovagot értesíteni tudja, de az elment a Tűzmalomból, és Anger túlontúl fázós volt ahhoz, hogy utána menjen.

Az ajándékozás láza azért Anger távozása után sem csökkent. Sasha kiosztotta a démonoknak járó, önkezűleg készített vírgácsokat, valamint Topusnál ott hagyta a Tirehnnek szánt ágacskát is.

Mihaelnek azok után, hogy ő nem adott egyikünknek sem semmit (a többi démonvérű lény is követte a példáját), még volt pofája Sasha elé hajítani a virgácsát, mondván, hogy erősítse meg, mert ha azzal Anger nyakára sújt, az a botocska bizony gyújtóssá törik. Mihael gondolatai akkoriban kizárólag a tűz körül forogtak...

Sergiu leintette az ördögöt, s a kandalló elé rúgta Mihael ajándékát. Mi ketten Tracyvel azért komolyabb ajándékot kaptunk. Tracy egy vörös csipke alsóneműt, én meg egy új zseblámpát.

A húgommal együtt vettünk ajándékokat a srácoknak. Angeré volt a leggyorsabban beszerezhető, és relatív a legolcsóbb. Az illető, akit levadásztunk a pacinak, mivel diplomata, érinthetetlen a rendőrség számára, de mivel a gyilkosságtól kezdve, a leánykereskedésen  át, egészen a kokain terjesztésig mindenben benne volt a keze, nyugodt szívvel tettük fel Anger étlapjára. Csóró jószág amúgy sem evett egyetlen embert sem, amióta felébresztettem öröknek tűnő álmából.

Sasha kapott egy videojátékot, Topus egy cuki Okoska jelmezt, aminek a maki látszólag nem örült, de Tracynek mégis sikerült egy óra múlva levideózza, miközben a majom az egokirály  törpe bőrében díszelgett. Még akkor is azt csodálták a barátjával karöltve, amikor épp búcsúzkodtunk a hölgytől.

Tirehn egy felfújható gumikacsa fejes mentőövet kapott. Tracy jött az ötlettel, hogy kéne már a férfiúnak egy társ, én meg kerestem egyet,  amivel kedvére úszkálhat. Jobban jártunk volna, ha Sashára hagyjuk Tirehn megajándékozását, ugyanis a vessző égésének nincs feltünőbb gumiszaga. Így legyen a szivárványlovaghoz kedves az ember...

Rajtuk kívül a gnóm-ördögöket és a lovakat is várta egy kis édesség, amit hamar bevertek. Orange még kapott egy édes kis mikulássapkát is, amit büszkén hordott, persze csak Tirehn távollétében.

Valaki azért maradt, aki rá sem hederített a szépen becsomagolt ajándékára. A húgom hiába győzködte Mihaelt, hogy bontsa ki az ajándékát, az halvány mosollyal a szája sarkában üldögélt, miközben a fejét rázta. Elmondása szerint meghagyja karácsonyra, szerintem meg tudta jól, hogy mi lapul a dobozban.

Tracy húgom nem hagyta annyiban. Kikiáltott Angerért. A hóbortos zabagép, szájában egy nyúllábbal csörtetett befelé. A fején vékony hóréteg fehérlett. El se akartam hinni, hogy a jó öreg ördög képes volt kimenni a szabadba. A nyúllábat úgy szívta be a szájába, mint más ember a spagettit, majd a kék masnival körbekötött dobozka elé ügetett, és miután jól szemügyre vette, felénk nézett.

 

- Rózsaszín lovaglócsizma, gumisarkantyúval? – tette rá Anger egyik lábát a dobozkára. – Szexkorbácsnak meg bilincseknek, esetleg egy jó vadnyugati sarkantyúnak jobban örültem volna.

- De az a csomag nem a tied! – kiáltott rá a húgom, figyelembe sem véve Sasha elvörösödött képét.

- Dehogynem... – azzal Anger a szájába vette a kék masnit, és nagy büszkén kilépdelt a szobából.

 

Ahogy azt feljebb ecseteltem, Tracy nem sokkal az ajándékok kiosztása után távozott Dartonville-ből, és a Tűzmalom közeléből egyaránt. Sasha, Weight parancsnok és én kísértük ki a peronra, ahonnan a vonat elvitte London mellé, a szülővárosunkba.

Alig félóra múltán Sergiuval kettesben már az erdei csapások egyikén haladtunk, fel a Tűzmalomhoz.

Jött az éjszaka és én azt hittem, hogy végre lesz egy nyugodt éjszakám. Tévedtem... Éjfél után nem sokkal arra ébredtem, hogy Topus a karomat símogatja. Már rákészültem egy eredeti majomverésre, de mielőtt átfazonáltam volna a mélynövésű démont, az kinyitotta a száját, és elmagyarázta, hogy azért ébresztett fel, mert mutatni akar valamit. És csak azért símitotta végig a karomat, mert nevettében félt, hogy bajom esik, ha nekiáll ütögetni. Persze... Valószínűleg én is hasonló érvvel jöttem volna elő, ha elkap, hogy a karját pitiszkálom, miközben húzza a lóbőrt.

Mindvégig előttem szaladva, Topus kivezetett az udvarra. A téli fagy egy szál köntösben a pizsama fölött nem áll éppenséggel közel a szívemhez, na de amit a majom mutatott, az megérte a fogcsikorgatást. Az egyik emeleti szoba tornácán egy virágláda állt, ami pontosan akkora volt, mint a tornác szélessége. Először nem hittem a szememnek, amikor megláttam a virágföldön fekve Sashát. Nyakig bebugyolálta magát, csak a tiri-tarka sapkájáról jöttem rá, hogy ő az, meg persze ki más feküdt volna ki abban a hidegben a virágágyra...

Felmentem hát a Tracyvel közös szobájukba, és miután berúgtam az ajtót, berángattam a tornácról a fiút. Azt követően, hogy megpakoltam a kandallót a nappaliban, valamint hoztam Sashának három takarót, megtudakoltam tőle, hogy miért követett el majdnem öngyilkosságot.

Állította, hogy mindennek az oka az ágya. Képtelen rajta feküdni már jóformán egy hete. Tracy-nek meg hiába mondott bármit, őt nem izgatta, mivel a saját részén nem észlelt semmit. Nem volt valami szép látvány a fiú kialvatlan képe, és mellé tudva, hogy inkább a virágágyat választotta a nappali helyett, annyira kifáradt idegileg, jobbnak láttam beküldeni a szobámba, hogy ott kialhassa magát.

Topus és Orange felügyelték, főleg, hogy nem hagyta őket aludni sem, olyan hangosan horkolt. Én a másik szobában vettem birtokba Tracy-ék franciágyát. Furcsamód nekem nem esett semmi bajom, leszámítva azt, hogy kifeküdtem a nyakamat.

A következő napok pedig nem tartogattak mást csak papírmunkát, valamint valami mást is, ami addig a háttérben húzódott meg. De erről egy kicsit később.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Július >>
<< 2022 >>
Ke Sze Csü Szo Va
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Statisztika

Online: 3
Összes: 317023
Hónap: 4806
Nap: 214