Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 6

2013.12.01

 6. Elcsent vizesüveg

 

Nem bírtam megállni, hogy percenként bele ne nézzek a visszapillantó tükörbe. Az a kép, amivel Sasha nézett ki az ablakon, no meg a másik, Mihael gúnyos pillantása a félig lezárt szemével, amivel a tündérkét figyelte, azt nem hagytam volna ki semmi pénzért.

Lotra látszólag a város kihaltnak látszó főútját figyelte, de mint később kiderült, azért ő is elegendő időt szentelt exkedvese figyelésére. Láthatóan jól szórakozott a fiú lehangoltságán. El tudom képzelni, hogy mennyire szégyellte a maskarát, amit magára aggatott... dehát lényegében ő akart egy kicsit szórakozni. Épp csak arra nem számított, hogy a tréfa visszafelé sül el.

Arra meg már én nem számítottam, hogy Mihael úgy dönt, hogy velünk tart. Azt feltételeztem, amikor elindultunk, hogy Mihaelből feltört az ördögi fele, és csak Sasha hecceléséből öltözött be, s esze ágában sincs bejönni a városba. Azután, amikor megpillantottam a kocsiját az erdő határában, rájöttem, hogy mégiscsak komolyan gondolta, amikor azt mondta, velünk tart a conra.

Mivel annak előtte még nem ült autóban, Lotra eleinte csigatempóban ment, majd szép lassan gyorsított a tempón, s mire a helyszínre értünk már a városban megengedett sebességhatárt súrolta, és Mihael gyomra jelét sem adta rosszullétnek. Egyedül Sasha gyomra rándult össze, amikor csini seishi jelmezében beslattyogott a főajtón.

Odabent már javában tartott az összejövetel, Lotra és jómagam viszont csak a fiúk bemenetelénél láthattunk belőle valamicskét, mivel kettőnknek még maradt egy kis dolgunk.

Elhagytuk a város azon részét, s áthajtottunk a katedrális melletti utcába, ahol egy négy csillagos hotel állt. Az egyik szobába bekopogva az egyik idősebb kollégánk nyitott ajtót, aki meglátva minket, elköszönt a bentlevőktől, s távozott.

A lakosztályban ketten voltak. Mindketten épphogy végeztek a sminkjükkel. Az egyik hölgy, a fiatalabbik, Sango bőrébe bújt, annak is a harciöltözetét magára véve. Másikuk megelégedett egy egyszerű miko jelmezzel is, és bár valószínűleg Kaede anyó bőrébe akart bújni, végül vagy meggondolta magát, vagy a másik nő beszélte le róla még időben. Amint elkészültek, négyesben hagytuk el a hotelt, s tértünk vissza az eredeti célhoz.

Én mindvégig hallgatag voltam, s mivel immáron én vezettem, a testvérem volt kénytelen válaszolni a telefonhívásra, ami Columbinótól jött. Elmondta, hogy felvettük a mangakát és bájos kísérőtársát, valamint azt, hogy épp az anime-con színhelyére tartunk. A parancsnoknak ennyi elég is volt, főleg miután megtudta, hogy én is kísérővel érkeztem. Nem tudom honnan, de egyből kapcsolt, hogy ki is ő, és rettentően megörült a hírnek. Jó szórakozást kívánt négyünknek, meg persze Sashának és „Michaelnek” is...

Mi mindannyian megfogadtuk a tanácsát: igazán jól szórakoztunk, hisz minden adatott volt hozzá.

Egy anime-con már magában is álmaim netovábbja volt, de így, hogy a városban volt megrendezve, ahol szolgálatot teljesítettem, még jobban kiszolgálta vágyaimat. Arra pedig végleg nem számítottam, hogy egy olyan férfi ember lesz a kísérőm, mint amilyen Mihael. És igen... ha már róla beszélek, jó lesz pár szót szólni Sasháról, hisz kettőjüket együtt postáztuk le az esemény színhelyén.

A Noblesse sármos Rai-át a sarokban találtuk, egy asztalnál ülve. Több fiatal csitri is megpróbált a közelébe férkőzni, de a város védőangyalából rémmé előlépett ördög senkivel sem ejtett meg egyetlen szót sem. Úgy tűnt, rájött, hogy miképp játszhatja tökéletesen a vámpír szerepét. Mellette Sasha is kispályásnak látszott, pedig ő sem adott alább. Ha a Hold Tündért külsőleg nem is, belsőleg tökéletesen le tudta utánozni. Bunny (Usagi) mintha életre kelt volna.

A conra visszatérve, annyit azért megemlítenék, hogy Takahashi Rumikonak hála elmaradt a Naruto kiárusítás. Nem mondom, láttam jó néhány karaktert a közismertebb animékből is, legyen szó Narutoról, Bleach-ről, vagy Shingeki no Kyojin, de azt azért bátran kijelenthetem, hogy a dartonville-i anime-con javarészt Inuyasha szereplőkkel volt dugig.

Az est fénypontját azért mégis egy őskövület animéből kiragadott tündérlányka jelentette, akinek a neme a személyi igazolványában férfiként volt feltűntetve.

Sasha végül megbékélt a helyzetével, és sikerült a javára fordítsa. A basszusban bővelkedő jpop háttérzenére Sasha olyan táncot lejtett, amit egy amcsi pom-pom lány is símán megirigyelhetett volna. Olyan gyönyörűen táncolt, és az a gonosz közönség olyan önfeledten hahotázott... Bevallom, én is közöttük voltam.

Egy valaki volt képes jéghidegen végignézni a produkciót. Nem, nem Mihaelről van szó... Lotra volt az, aki ölbetett kézzel figyelte az expasiját. Az arcán valahogy mégsem lehetett semmi jelét látni annak, hogy dühös lenne. Egy mimikával sem árulta el magát. Pedig még Mihael is közelebb jött, ami meglepett. Igaz, nem nevette ki a srácot, csak nézte, mint ahogy az elmebetegeket szokták vizsgálgatni.

Sajnos a bulihoz és tömeghez nem szokott gyomrom hamar kizavart a szabadba. Olyan mázlim volt, ami keveseknek adódik meg. A mangaka, akit titkon felügyeltem, úgy döntött, hogy távozik. Ezért titkon kiosontunk a hátsóajtón. A rajongói azonban furcsa mód kint várták, és mire észbekapott, visszakísérték a terembe. Lotra vele ment, én pedig kint maradtam egy kis friss levegőt szívni.

Nem élvezhettem sokáig a pillanatot. Alighogy eltűnt a tömeg, a sötétből előkerült Mihael. Viccből megkérdeztem tőle, hogy tán nem ő volt, aki kihívta a társaságot? Mire ő hetykén odavágta, hogy dehogynem!

 

- Most csak viccelsz, ugye? – kérdeztem.

- Úgy nézek ki?

- Mi okod lett volna rá?

- Sasha előadása közben éreztem valamit.

- Én is. Elhiheted!

- De biztos, nem azt, amit én. Különben nem tetted ki volna a külföldi vendégeteket ekkora veszélynek. Az a valami, ami hátrahagyta azt a prémet, itt van! Tisztán éreztem. De hála a sok pacsulinak meg hajlakknak, nem tudtam ráakadni. S mire kijöttem, ő is eltűnt!

- Ezesetben, köszönöm a segítséged! Öhm... És most mi a helyzet? Még mindig érzed?

- Nincs itt. Se bent, se kint.

- Attól jobb, ha visszamegyek...

- Ne izgulj, Jacqueline. Azért jöttem, hogy segítsek. Csak menj és élvezd a pillanatot. A húgodnak meg egy szót se...

 

Megfogadtam a tanácsát. Visszamentem és szórakoztam. Olyannyira összejött a dolog, hogy egy idő után – miután lekecmeregtem a színpadról -, Lotra karon fogott, és elráncigált a mosdóig. Ott aztán az elme állapotomról kérdezett, mire én csak a vállamat rándítottam. Végül addig-addig szidott, hogy kikotyogtam neki a kint történteket. A buli azután maga volt a kínszenvedés. Lotra a kellő alkalmat kereste, hogy „kimentse” a mangakát, és mellé nem szégyellte tönkretenni az estémet.

Nagy nehezen összejött neki... De még mennyire! Volt képe engem elküldeni a hölggyel. Ő pedig még ráhúzott egy órát. Azután érkezett meg a hotelbe, a Takashi Rumikot kísérő lánnyal. Egy bánatom volt csak, hogy keveset tudtam csak beszélni a mangakával, ugyanis eltűnt a fürdőszobában, nem sokkal az érkezésünk után, és ki sem jött vagy másfél órán át. A többiek is megérkeztek már, mire kijött.

A következőkben történteket, csak azért említem meg, mert az eseménynek komoly szerepe volt az ügy teljes lezárásában.

A mangaka elég fáradtnak látszott, így lefekvéshez készülődött. Előtte még kivett egy félliteres ásványvizet és kiitta a felét. A kísérője kérdezett tőle valamit, mire ő letette az üveget a hűtő tetejére, és közelebb ment a lányhoz. Lotra gyorsan elővett egy másik, ugyanolyan üveget, s lecsavarva a kupakot, annak tartalmának egy részét – annyit, amennyi a másik üvegben volt -, ráöntötte a Hibiszkuszra. Azután, mint aki jól végezte dolgát, kicserélte a két üveget. A megkaparintott üveget átadta Sashának, majd jóformán kilökte a fiút a szobából. Még le is szidta. Szerencsére volt a srácnak annyi esze, hogy elrejtse az ásványvizet a háta mögé, mert a mangaka hátranézett.

Amiután elcsendesedett a környék, mi is megpihentünk. Ugrott a nyugodt alvás reménye, főleg miután Mihael egyik rémes szörnye rámhozta a frászt. A gnóm-ördögöt a gazdája küldte el felügyelni ránk. Ő az ablak előtt letelepedve végezte is a dolgát, csakhát úgy nézett ki, mint egy tolvaj, amikor felé világítottam a zseblámpával. Hogy rávilágítottam, eltűnt a szemem elől, de azon az éjszakán többször is észrevettem, ahogy a lakás körül settenkedik.

Talán neki volt köszönhető, talán nem, mindenesetre az éjjel úgy telt el, hogy senki sem zavarta meg a ház nyugalmát. Egyszerűen csak az én szememből törölte ki az álmot. Hajnali négy után már alig vártam a reggelt, hogy vonatra tegyük a mangakát biztonságban, és azután tovább nyomozhassunk a lefejezéses ügyben.

A nagy pillanat viszont úgy tűnt, sehogy sem akar eljönni. Nem mondom, korán keltek, de ahelyett, hogy az állomásra szállíttatták volna ki magukat, ahelyett a fiatal japán lány körbevezette példaképét egész Dartonville-en, azután beültek egy teaházba, ahol hosszabb időt eltöltöttek.

Nem sokkal déli tizenkettő előtt értünk ki a megállóhoz. Akkor már teljesen ki voltam fáradva. Alig vártam már, hogy a vonat után integessek, de ahelyett valami más történt.

A telefonom nem sokkal azután megszólalt, hogy a mangaka és kísérője felszálltak a vonatra. A kijelzőn Jameson doktornő neve szerepelt. Odaszóltam Tracynek, hogy maradjon a helyén, amíg én elintézem a beszélgetést. Csak nehezen találtam olyan helyet, ahol nem nyomta el a gondolatomat a vonat füttye. Amint egy ilyen helyre akadtam, kihúztam a zsebemből a mobilt, hogy beszélhessek a halottkémmel.

 

- Miss Long – hallottam túloldalról -, érdekes dolgot fedeztem fel.

- Igen, doktornő? – érdeklődtem.

- Ön a minap rátenyerelt az egyik scannerre.

- Öhm... Igen, úgy rémlik...

- Véletlenül lefuttattam egy keresést rossz paraméterekkel, erre kiderült, hogy még sem dolgoztam Lucifernek. Ha nem tudnám, hogy hol volt a gyilkosság időpontjában, most azt kérdezném, hogy merre járt abban az időben. De mivel azon a délutánon egy időben mentünk bevásárolni, méghozzá ugyanabba a szupermarketbe, hát így maradt a második lehetőség: kivel érintkezett a minap, akinek köze lehet a vonatszerencsétlenséghez?

- Öhm... Most hirtelen nem is tudom. Túl sok név jön szóba.

- Akkor gondolkozzék el rajta. Nem kérem, hogy értesítsen, én csupán egy nyomot adtam át önnek. Viszhall!

 

Hangjából nem tudtam kivenni, hogy ideges, kedvtelen, vagy csak sok a dolga. Mindenesetre egy biztos, kaptam tőle egy komoly nyomot. Tehát valakivel találkoztam a minap, még a con előtt, aki ott volt a gyilkosság helyszínén, és minden bizonnyal a gyilkos. Már csak arra kellett fényt deríteni, hogy ki is ez a bizonyos illető. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< November >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30            

Statisztika

Online: 4
Összes: 173592
Hónap: 7753
Nap: 270