Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 5

2013.11.26

 5. Menni vagy nem menni... Ez itt a kérdés!

 

Az erdő a szokottnál is üresebbnek hatott, és nem csak az énekes madarak távolléte miatt. A kopár fák, az üres csapások, a megemelkedett patak és még sorolhatnám órákon keresztül, mi más adott oly más külsőt a végtelennek.

A csúszós, latyakos ösvényen nehezen vergődtünk át, de amint átértünk a patak túloldalára a fagy már eléggé megkeményítette az utat ahhoz, hogy már ne sártengerben, hanem korcsolyapályán érezzük magunkat. Az ürességbe is lassan kicsi szín keveredett. A fák megkopasztott ágai között néhol testes, sötét árnyakat láttunk elsuhanni. Ez már azt jelezte, hogy Dartonville erdejének elhagyatott, kincset rejtő részében járunk. A város nem is sejtette, hogy mi rejtőzik a lombok között.

Alig tíz perc múltán berobogtunk a Tűzmalom udvarának kidőlt kapuján. Sasha elsőként szállt ki. Csak úgy ragyogott, amit nem csodáltam, hisz a lovaskocsi, amivel a két jómadár reggel elment, ott állt a füstölgő kéményű kúria mellett. A lovakat már kifogták előle, csupán két gnóm-ördög ücsörgött a bakon. Komótosan ültek ott, azzal sem törődve, hogy hányan mennek el mellettük.

Mire mi ketten, Lotrával beértünk a házba, Sasha már a nappaliban állt, szemben a vigyorgó majommal, aki felséges ura jobb oldalán ücsörgött a fotel karfáján. Az exszobor Shakespeare-t olvasott épp, de arra azért kidugta az orrát a könyvből, hogy megnézze, mi ad ki olyan furcsa hangot. Sasha ugyanis belépve a szobába, újra pörgetni kezdte a fejéket. Belépésünknél pedig már a könyv is az üvegfedelű asztal lapjára került. Lotra kimonóját igen rendesen szemügyre vette. A haját is megnézte, de feleannyira sem, mint a lilás-fehér öltözéket. Szót azonban nem emelt. Még arra sem vette a fáradtságot, hogy üdvözöljön bennünket. Vele szemben Sasha egyből kinyitotta a száját, amint megérkezett az erősítés.

 

- Hé, majom, add vissza a kulcsot, különben megmutatom a gazdádnak, amit reggel a lányoknak!

- Ne izgulj – így Topus, nagy vigyorogva. - Őfelsége már látta azt a gyönyörű parókádat. Félt, hogy a lovak gyomra felfordul, ha meglátják, ezért siettünk el innen olyan gyorsan.

- Na, ne játsz velem, majom, mert kesztyűt csinálok belőled!

- Halkabban, fiú... Nem az állatkertben vagy.

- Azonnal befogom a pofámat, Sir Devilman, de előbb kérem a kulcsot!

- Felség – nézett Topus Mihaelre -, emlékszel rá, hogy hol ejtettem ki a kezemből?

- Ahol az ostor fejbe vert – jött a válasz.

- A fene... – sopánkodott Sasha. – Akkor megyek, kölcsönveszem a paripáid egyikét, és visszajárom az útvonaladat!

- Mehetsz, de ló nélkül.

- Baz...

- Sasha! – kiáltott a fiúra Tracy. – Ne szitkozódj! Csak menj, és csináld, amit mondtál.

- Khm...

 

Kényszert éreztem beleszólni a vitába, nem bírva tovább elnézni, ahogy Sashát egyre jobban próbálják kihozni a sodrából, főleg, hogy még a kulcsot is láttam. Mihael térdével egy irányban, a fotel szélén teljesen kilátszott a kulcstartó vége.

Nem akartam elrontani egyikük szórakozását sem, de a fejemmel valamiért ösztönösen a fotel felé böktem, amikor Sasha rám nézett. Erre Mihael kezébe vette az imént letett könyvet, és hátradőlve ott folytatta az olvasást, ahol abbahagyta.

Jó cselekedetemnek pedig az lett a vége, hogy Lotra és Topus kórusban kiáltották rám azt, hogy: „Áruló”.

Felvontam a szemöldököm, de nem reagáltam a megjegyzésre. Amikor aztán Sasha, kezében a hőn áhított kulccsomóval elment mellettem, én is megmozdultam. Elmentem mellette, és miközben vállon veregettem, ennyit mondtam:

 

- Nincs mit!

- Ja, kösz! – nézett rám a fiú.

- Menj, öltözz át, addig én is átvedlek Rinné. Te, Topus! – fordítottam a fejem hátra. – Orange a szobámban van? Jó lenne, ha segítene az öltözködésben.

- Kinek képzeled magad? Nem vagy te nemes asszony, hogy öltöztessenek!

- Ügyelj – szólalt meg Mihael -, ezt nehogy a Tűzmalom lapátai alatt ismételd meg. Még a végén rád esnének a korhadt fa darabok. Long, ne siess annyira. A testvéred meg a gavallérja mehet, ahova akar, de te itt maradsz!

- Nem vagyok a tulajdonod, hogy parancsolgass, nekem! – kiáltottam vissza az ajtóból, mire két vízköpő elém ugrott, és vicsorogva utamat állták. Kénytelen voltam visszafordulni.

- Hallottad, amit Tirehnnel beszéltünk a szobámban, nemde? – kérdezte Mihael.

- Öhm... – ahogy rám nézett, azokkal a rubintvörös szemeivel, képtelen voltam bármit is felelni, főleg nem hazugságot.

- Miért is kapott a nővérem szobafogságot?

- Lotra!

- Jacqueline, ne kiabálj már te is. Egyébként el se mondta nektek, hogy a városotok közelében természetfölötti energiát érzékeltem?

- Ja, azt... – nézett egymásra a gerlepár.

- Tudok vigyázni magamra!

- Ó, persze, mint a kölyökre a múltkor...

 

Ezzel elkapta a gyengepontomat. Elcsaptam a fejem, de éreztem, ahogy hevül az arcom. Szörnyen kínzott a bűntudat, és mint máskor, Mihaelt most sem izgatták az érzéseim. Az eset még annyi idő után is szörnyen fájt, ha csak rágondoltam, erre ő úgy játszik a szavakkal, mintha csak egy hétköznapi malőrről lenne szó. Nagy nehezen legyűrtem a kínzó érzést a szívemről, és szembenéztem a komor ördöggel.

 

- Ne hozz fel nekem semmit sem a múltamból, ha nem akarod, hogy én is mesélni kezdjek a tiedről. Lotráék biztos örülnének egy-két szaftos részletre.

- Mintha tudnál valamit...

- Tudok eleget. Tudod: a kastély, a szoba, a térdelés...

- A lóról elfeledkeztél, amit balga fejjel megsímogattál, ami azután kishíján felfalt. Ó, de tudok még jobbat... Hogy a szójárásoddal éljek: London, hotelszoba, a meztelen fiatalember...

- Mihael! Azt mondtad, hogy erről senkinek sem dumálsz!

- Áh, ismernéd a húgod emlékeit. El se hittem, hogy annyi éves, amennyi, azután ahány ágyban már megfordult.

- No-no! – kérte ki magának Lotra, még csak bele sem pirulva. – Részleteket nem kérünk! Azonban, komolyan nem kellene ennyire zsugorinak légy. Szegény Jack valóságos Sesshoumaru fan, erre te nem hagyod, hogy legalább egyszer az életében elbeszélgessen a nagy kutya megálmodójával...

- Nem mehet és kész, nem nyitok vitát!

- Miért nem jössz te is? – emelt szót Sasha.

- Hülye vagy! – csattant fel Lotra, majd átgondolva előbbi kifakadását, gyorsan korrigálta magát. – Akarom mondani, nem hinném, hogy egy hozzá hasonló alak kedvelné azt a társaságot. Mintha egy rappert küldenél az Operaházba. Érted, ugye...

- Hát, sajnállak, Jack. Mindenesetre, jó szórakozást! Én megyek, hagyom a tündért, felcsapok szuperlénynek. Én leszek: Rai, a Noblesse-ből. He-he! Ó, ha úgy fog a babushkák nyála csorogni, ahogy ennek a fehér hajú szukának, akkor jó estém lesz.

- Khm! Mit merészeltél rám mondani?

- Tessék? Nem hallottam, Tracy, amit kérdeztél. Rossz a terem akkusztikája.

- Ha ezt se hallod meg, akkor megérdemled, hogy kilyukasszam a bőröd.

 

A kattanás, ami a kezében előkerült fegyver felől jött, s mellé a húgocskám arcán a komorság még bennem is komoly aggályokat keltett. Mihael meg rákönyökölt a fotel két karfájára, hogy utána az összekulcsolt kézfejére hajtsa rá az állát. Érdeklődve nézte a szemei előtt lezajló eseményeket.

Sasha megállt, eleinte szótlanul, később gombócokat nyelve, végül pedig megadta magát, meghajolt a húgom előtt, és bocsánatot kért tőle. Azonnal utána Mihaelre néztem. A katedrálisszökevény beleharapott az alsó ajkába, majd felállt, s miközben elindult Sasha felé, így szólt:

 

- Nem hozzám illő a karakter. Belém több ész szorult, dehát felkeltette az érdeklődésemet ez a távolkeleti őrület. Fiatalember – nézett mélyen Sasha szemébe -, nem hinném, hogy a rajongóid örülnének, ha más jelmezben lépnél fel este, mint amilyenben reggel.

- Pedig neked jobban állna a rövid szoknya... Ott meg amúgyis hangos a zene. Nem azt mondtad, hogy fáj a fejed?

- Nem a fejem fáj. Egyszerűen csak átérzem a másik énem fájdalmát. De ehhez neked nincs semmi közöd. Inkább, gyere, nem illendő elkésni. Főleg, hogy a két hölgy kíséri azt a mangakát. És még mielőtt hangot adnál az agyadon átfutó legelső gondolatnak, jobb ha eszedbe juttatom, hogy lényem új értelmet ad az „agykurkász” szónak.

 

Már attól libabőrös lett a hátam, amilyen lelkinyugodtsággal ezt végigmondta. Túl sokat azonban nem időzhettem mellette, féltem, hogy meggondolja magát, és csak nem hagy békén. Ezért inkább fogtam magam, és a szobámba mentem. Odabent nem találtam egy élő lelket sem. Igaz, örültem volna, ha Orange-et bent találom, de nélküle is megtaláltam, amit kerestem.

Alighogy felvettem a kimonót, kopogtak az ajtón. A stílusból biztos voltam benne, hogy Lotra vagy Sasha az, így igencsak meglepődtem, mikor Topus lépett be a szobába. Úgy láttam, hogy jót tett neki az Angerrel való kalandja, végre megmutatta a jól nevelt oldalát is, nem csak a döjföset.

Persze a jelleme nem változott meg olyan rövid idő leforgása alatt. Amint meglátott, elkapta a becsukódó ajtó végét, és kikiáltott a gnóm-ördögöknek. Csakhamar két példány masírozott be. Egyikük Orange volt, a másik pedig Mihael személyi „takarítónője”, akinek egyedüli kiváltsága volt kitakarítani Mihael lakosztályát.

Először meglepődtem, azután kapcsoltam, hogy nem ártana megkérdezni, hogy végtére miért is kell nekik bejönniük. Topus hamar túlesett a magyarázaton. Annyit mondott csak, hogy felséges gazdája nem mehet el egy ilyen egyszerű jelmezt viselő emberrel. Most mit csináltam volna... Rin nem volt épp egy gazdag ruhatárral rendelkező szereplő. Na, már ha az Inuyashában bárki is levedlette volna unott maskaráját. Persze ott volt Jakotsu, dehát róla levágták a ruhát, nem volt mit tegyen, muszáj volt átöltözzön.

A cselekményhez visszakanyarodva, ahogy azt feljebb említettem, a majomdémon nem hagyta, hogy a gazdája egy olyan „egyszerű” jelmezt viselő nővel jelenjen meg a conon. Ahelyett felcsapta a Sashától kapott füzetet – amiben néhány animében szereplő karakter egész alakos portréja volt látható -, és miután rendesen szemügyre vette Rin két képét, odavitte a „takarítónőnek”, s miután váltottak pár szót, a gnóm-ördög elszaladt, kezében a füzettel.

Nem bírtam megállni, hogy meg ne kérdezzem, hogy végtére mit is akar csinálni. A majomparádé ekkor felém fordult, s néhány szóban kifejtette, hogy legyek türelemmel, amíg megkapom az új jelmezt. Fogalmam nem volt arról, hogy mit hadovál össze. Végül azért beugrott Rin legelső ruházata, amit a Sesshoumaruval való találkozásakor viselt.

Ez, amint eszembe jutott, máris rákiáltottam a démonra, hogy nem veszek fel semmi más jelmezt, de amint elhallgattam, kinyílt az ajtó, én pedig elharaptam a mondat végét. A bejövő bestia ugyanis egy teljesen új, lila kimonóval a kezében jött befelé. Még nem volt teljesen készen, de az utolsó símításokat már akkor vitte véghez a ruhán, amikor az már rajtam volt.

Hogy milyen kimonóról is van szó? Rin egy öltözetéről teljesen elfeledkeztem, még pedig nem másról, mint az utolsó epizódban szereplő lilás-fehér kimonóról, amit a kislány Kaede anyó falvában viselt. Ez tényleg jóval szebb volt a szokványos öltözeténél, és még néhány vékony, fehér bizsu is jól elfért mellette. Igaz, azok nem szerepeltek az animében, dehát ennyi  igazán belefért.

Amint felcsatoltam a lábamra a szandált, készen álltam az indulásra. Nem akartam semmi mást vinni, csupán a combomhoz rejtettem el a szolgálati fegyveremet. A hosszú ruha jól takarta, és a mozgásban sem gátolt.

Most, hogy minden a helyén volt, és még Topus izlésének is elviselhetővé váltam, megköszöntem Orange és fajtársa segítségét, majd távoztam a szobából. Az udvaron találtam rá Sesshy mamára és Hold Tündérre. Ezutóbbi elég dühösen csavargatott az ujjai között egy szőke hajtincset. Mivel Sasha az idegeit tépte, ezért Lotra szólalt meg, miközben az autó felé indult.

 

- Gyere, Rin! – mondta Lotra. – Rai az erdő szélén vár minket.

- Felfordul a hörcsög gyomra az autózástól... – sziszegett Sasha. – Remélem, a két lóerős szekere hamarabb fordul fel vele...

- Ne légy már ilyen gonosz – szóltam rá, az autóba beszállva. - Biztos, hogy hörcsög a fiú?

- Ne cukkold már, hugi. Nem állna jól neki a szőke haj mellé a kipirult pofi.

- Lányok, fejezzétek be! Jack hallgass, Tracy, te meg vezess!

- Igenis, tündérem!

 

Lotra azzal rátaposott a gázra, s a lemenő nap utolsó sugaraival együtt távoztunk a Tűzmalomból. 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Június >>
<< 2022 >>
Ke Sze Csü Szo Va
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      

Statisztika

Online: 2
Összes: 303962
Hónap: 6690
Nap: 161