Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 75

2014.10.07

 75. Változnak az idők

 

Három év nem kis idő. Mégis, van, hogy hamar eltelik, máskor meg alig vánszorog az óra nagy mutatója... Ezt én is megtapasztaltam a saját bőrömön. Míg néha meglehetősen unalmas órák suhantak el a rendőri munka izgalmasnak nem mondható részével, a papírmunkával, addig máskor úgy futkostam meló és meló között, mint akit felhúztak. És ha csak a városi életemről lett volna szó! Dehát ott volt még a titkolt inkognitó is, a Tűzdémon arája...

Megint máskor ez a két szerep összefonódott. Ilyen volt azon a bizonyos nyárvégi délutánon is, amikor nem sokkal a munkaidőm befejezte után benyitottam egy nívós szálloda ajtaján.

Az ott lakónak hiába volt néhány saroknyira saját lakása, ő bizony megadta a módját mindennek! Igaz, úgy átlagba véve, nem volt ő egy fennhéjázó, excentrikus alak, csak már annyit tapasztalt az életből, hogy rájött, igaz a mondás: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. És ha ez a luxust jelenti, akkor bizony azt, és punktum!

Azt azért még elárulom az olvasónak, hogy én már bizony bő két és fél éve jártam rendszeresen abba a luxuslakosztályba, hegedűórákat venni. Gyakorta tényleg csak ennyiről volt szó, máskor, ha mindkettőnk jónak látta rá az alkalmat, a magánéletünk is szóba került. Így tudtam meg például, hogy Piros Farkasnak korábban egyáltalán nem ez volt a neve. Valamint, hogy azokban az időkben, a XIX. század majdnem közepén szerelembe esett egy magyar forradalmár lányával, akit a habsburgok, a `48-as szabadságharc leverése után „véletlenül” megöltek, miközben a házban bújdosó forradalmárokat kutatták föl. Piroska emlékére döntött Farkas a vezetéknevéről. És mint megtudtam, a lány sírja fölött találkozott első ízben Locifánnal. A koboldot üldözték a monarchia bérgyilkosai, de hogy pontosan miért, Farkas azt nem tudta. Viszont akkor és ott, ez a harcsabajszos kis öreg muki akadályozta meg Farkast abban, hogy kitörjön belőle a démon, és vérontást végezzen a közeli laktanyán.

Amikor Origo életének ezen szakaszáról mesélt, hű szolgája, Kokó, rendszerint távozott a szobából, és vissza sem jött addig, amíg meg nem hallotta a hegedűszót. A szeleburdi majomdémont sosem láttam komornak, de azért látszott rajta, hogy nem szívesen hall ezekről a dolgokról. Ki tudja, mit élt meg őmaga, azokban az időkben!

Meg kell valljam, hogy pontosan rá gondoltam, amikor beléptem a szállodaszobába. Erős vanília illat terjengett mindenfelé. Az előszoba amilyen kicsi volt, olyan vendégcsalogató. A falon aranyozott külsejű ruhafogas, mellette külön kabátfogas, jobbra egy szék, egy alacsonyabb asztallal, balra egy szekrény, aminek a teteje vitrin, az alja cipőtartó volt. A takarosi helyiségből fehér ajtó nyílott a tágas nagyszobára, ahonnan balra egy kisebb konyha volt található, jobbra pedig a hálószoba, mellette a mosdó, onnan pedig külön ajtó nyílt az illemhelyre. Úgy a nappaliból, mint a hálóból csodás kilátás nyílt a városra.

Mivel a hálóra gyakran nyitva volt az ajtó, azt még láttam, hogy a szobán belül is van még egy ajtó, de hogy az hova vezetett, nem tudom.

A szobák, mint az említettem, teljes felszereltésgűek voltak, minden bútor, elektronikai felszerelés és más kiegészítő a legkiválóbb minőségű volt, amit csak a piacon kapni lehet. De hiába a mahagóni fából készült szerkénysor, a modern izlésvilágot tükröző háromlábú asztal és a hozzá olyan jól pászoló székek, a fal tövében spirál módjára magasodó, zöld üvegből készült padlóváza, a fényesre csiszolt, hűvöz asztallapon egy olcsó napilap hevert.

Felkeltette érdeklődésemet a vezércikk, így hát odaléptem, és a kezembe vettem a dartonvile-i lapot.

Átfutottam szememmel a sorokat, de közben léptek zajára lettem figyelmes, így inkább levettem a tekintetem az újságról.

Farkas a mosdóból jött ki, majd megállt velem szemben. De az az igazság, hogy őt megelőzte Kokó, ámbár én a makidémont észre sem vettem. Így lehet, hogy Farkast egyszeriben meg se láttam, mivel a majmon ragadt meg a tekintetem.

Végül Origo volt, aki megtörte a csendet:

 

- Látom, téged sem hagy hidegen a dublini gyűjtő halála... – intézte hozzám szavait.

- Az érdekel inkább, amit a végrendeletében említenek. Még csodálom, hogy erre ez a dartonville-i kis szennylap is kitért...

- Kitért, mivel nyalni kell a városvezetésnek, az meg most örül, hogy ingyen és bérmentve visszaszerezte annak a hét lónak a csontvázát, amik abban a rejtélyes erdőtűzben égtek hófehérré. Tényleg... Hogy lehet, hogy a hatóság mái napig nem tudja, mi történt?

- Dartonville-ben sok megmagyarázhatatlan dolog történik. Dehát ezt pont én magyarázzam, neked...

- A legújabb kutatások szerint a férfiak nagy többsége nem tudna virágnyelven beszélni. Nahát, elmondhatom, hogy egy kor után azért mégiscsak bele tanul az ember...

- Farkas, hajnalban már utazok Dubravába. Ha mondani akarsz valamit, most tedd, mert még össze is kell pakoljak az útra, meg Tracy fátyláért is el kell szaladjak.

- Ráérünk még visszatérni erre a témára. A lényeg az, hogy Mihael relatív egész könnyen megemésztette a testőrségével történteket. Az esküvő után viszont feltétlen beszélnünk kell az Arkangyalról.

- A múltkor, amikor felhoztam a témát, játszottad az érthetetlent, azután meg három hónapra felszívódtál, majmostól, morcos Orange-fanostól meg a félemberrel együtt.

- Neked is néha helyszínre kell menj az informátoraidhoz. Ezzel nem csak te vagy így! Már tudok ezt és azt, de még nem minden tiszta, egy-két napra még szükségem van.

- Csak az esküvőn hagyj békén. Elég nyűg lesz a nyakamba Anger. Bár valahogy le tudnám koptatni, de az a fészkes fenevad jól berúgatta Sashát, és beirattatta magát vele tanúnak.

- És mégis milyen néven? – kérdezte Origo, közben a kuncogását próbálva palástolni.

- Luciferikus Satanicus Ecquus Kispejusz... De ha a beírott név érdekel, az tényleg fantáziadús: John Doe...

- Tehát ő lesz Mr. Plumbu tanúja?

- Papíron legalábbis mindenféleképpen.

- Azért ez az esküvő is jól elhúzódott...

- Egyik baj jött a másik után. Másfél éve, a polgári esküvő után félórával meghalt Sergiu nagyapja, ezért eltolták az egyházi esküvőtt félévvel, akkor meg apám került az intenzívre, és senki nem is hitte volna, hogy egyáltalán túléli. Most csak reménykedhetünk benne, hogy nem üt be ismét a mennykő.

- Hallom, az esküvő Dubraván lesz?

- Sergiu szülei hitbuzgó ortodoxok, és megígértették Sergiuval, hogy csak és kizárólag az a pap esketheti, aki annó, annak idején megkeresztelte. Számukra ez a két esemény, ami beütött nagyon rossz előjel volt. És ha még tudnák, hogy Tracy miért visel majd abroncsos ruhát a nagy napon...

- Sokszor láttalak benneteket bemenni az elmúlt hetekben a kórházba. Tehát ez volt az ok...

- Már a nemét is tudjuk, de Tracy nem akarja elárulni Sashának.  

- És egészséges?

- Topus felügyeli a picit, de a nőgyógyász szerint is kiváló állapotban van úgy a baba, mint a mama.

- Tiszta szívből kívánom, hogy minden jól menjen.

- Biztosan nem gondoltad meg magad?

- Örülök a boldogságuknak, de engem nem is igazán ismernek. Annyit tudnak rólam, hogy én vagyok a hegedűoktatód, és ez jobb, ha így is marad. Az pedig, hogy Anger is ott lesz, az a másik dolog. Nem akarok fölösleges vitákat. Ő elég temperamentumos ahhoz, hogy tartsak tőle. Remélem, azért nem bántottalak meg azzal, hogy nemet mondtam a felkérésre.

- Ha mégis meggondolnád magad, örömmel látunk az esküvőn.

 

Origo mosolyogva bólintott, az arcán azonban jól látszott, hogy nem szerepel a tervei között látogatást tenni az öreg földrészre.  

Nem erőltettem a témát, elvégre volt nekem akkor dolgom dögivel. Bár praktikusabb lett volna az Átjárón keresztül Dubravába utaznom, a hivatalos ügyek miatt repülőre kényszerültem.

Ez még magában nem is lett volna akkora katasztrófa, csakhogy ott volt még Anger is, akit szintén magammal kellett vigyek. A picipaci nem szándékozott könnyíteni a helyzetemen, hiába mondtam neki, hogy oldja meg másképp, elvégre megvan hozzá minden hatalma. Dehát a jó öreg Anger nem is lett volna önmaga, ha nem tesz nekem keresztbe...

Miután mindent kilobbiztam Dartonville-ben, hiába vártam Őangerségére a pályaudvaron, nélküle szálltam fel a vonatra. Miután már kezdtem fellélegezni, hogy mégsem jön el, egyszercsak megjelent mellettem egy hús-vér David Carradine, kócos hajjal, piros orral, fekete napszemüveggel, és hátul az őszes hajában két zöld tinccsel.

Nem tudom, mit evett a drága az elhalálozott színészeken, mindenesetre előtte egy nappal még azon röhögtünk Tracy-vel, hogy vajon nem pont Lugosi Béla fog beállítani a ceremóniára, tanúnak.

Nem csoda hát, hogy a vonaton igen nagy volt a népvándorlás, amíg elértünk Londonba. Aki ott volt, és tudomást szerzett a tökéletes Carradine hasonmásról, az csillapíthatatlan kényszert érzett arra, hogy megnézze magának.

Néhány óra repülés, majd több órás vonatozás, buszozás, és megannyi kiváncsi tekintet no meg összesúgás között megérkeztünk a világ végére, nevezetesen Dubravába.

Erről a településről már fejezetekkel korábban írtam pár sort. Nem valami nagy szám, eredeti kis moldáv falu a semmi közepén, egyetlen érdekessége, hogy van a kertek végében egy réges régi szobor. Az ott élők azzal viccelődnek, hogy bizony az a kőből faragott „fiatalember” annak idején, amikor átvittek a falun egy, az érának hajazó bronzszobrot, nem bírta elnézni az öreg, Kamaz típusú kamion megfáradt kerregését, és szikrát adott megviselt motorjába, amitől az lángra lobbant, akár egy fáklya. A sofőr és kísérője még kiugrottak idejében, a teherautó azonban a rakományával együtt megsemmisült.

A falusiak sznetül hitték, hogy a szobor Dubrava védőangyala, elvégre a legkorábbi időkből származó írásos forrásokban is szerepelt ez az egyszerű kőszobor, amiről hiába hitték, hogy keresztény kéz faragta, akkor is egy ördögöt ábrázolt... És bizony azon a borongós keddi délutánon két ittas állapotban kóricáló kocsmabajnok hihetetlen mesével állt elő. Nagyban állították, hogy láttak egy fekete paripát selfie-zni a szobor előtt. Hiába adtak tökeletesen megegyező leírást a fekete színű, homlokán hókás állatról, a legjobban a Carradine hasonmás röhögte a két szerencsétlent, és gyorsan csinált kettejükkel egy közös képet magáról.

Így indult Tracy és Sergiu esküvőjének előestéje, és bár nem hittem volna, a nagy nap nem csupán számukra maradt feledhetetlen. Erről azonban már csak a következő fejezetben olvashattok. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:)

(narusa, 2014.11.06 16:56)

Szia!
Ismét írok, most, hogy végre sikerült elolvasnom ezt a fejezetet is. Jól sikerült. Jó volt elolvasni. Várom az esküvőt, és hogy mi lesz még addig. :) Sajna több, mint egy hónapig nem működött a számítógép, így késlekedtem az olvasással. :( Feltalálták már a netcafét is, de mégiscsak jobb otthon olvasni. Itthon nem néznek teljesen hülyének, ha hangosan felnevetek valamin. Máshol lehet, megtörténne. :D
Még egyszer: klassz volt a fejezet. Alig várom a folytatást. :D
Üdvözlettel: narusa :)

Re: :)

(Catttt, 2014.11.10 17:23)

Szia+
Köszönöm soraidat, örülök, hogy még mindig tetszik a történet. A folytatás már nagyon közel áll a készhez, csak épp házon kívül vagyok, úgyhogy nem biztos, hogy sikerül innen befejeznem. Azért mindent megpróbálok, és ha minden jól megy, akkor talán még a héten fent lesz a következő fejezet. Igaz, tudom, hogy nagyon sokat késtem vele. De őszintén megvallva két oldallal dolgozok egyszerre.
Ödv, Catttt

 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 3
Összes: 211870
Hónap: 6674
Nap: 229