Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 68

2014.06.20

68. Táska vagy élet?

 

Nyarat idéző meleg érződött a Főkastély falai között. Még világos szűrődött be kintről, megállapítani azonban nem tudtam, hogy vajon milyen napszak lehet pontosan.

A folyosó azon részét már betéve ismertem, most is csak attól tartottam kicsit, hogy mi lesz, ha összefutok egy eredeti alakjában lévő pókdémonnal.

Talán leadták a drótot, hogy Pókpara Long elindult, mindenesetre egy élő lélekbe nem szaladtam bele egész sétám során.

A megfelelőnek vélt ajtó előtt megálltam, és illedelmes angol módjára bekopogtam. Aztán nem folytattam a megszokást, nem nyitottam be a várakozási időt felrúgva, elvégre süketen az ember más érzékszervei hajlamosak megerősödni, nekem pedig a szaglásom valamint a látásom határozottan jó lett.

Megvártam tehát, amíg megnyílik előttem az ajtó, és kidugja a fejét a pókdémon, aki szerencsémre az volt, akire számítottam, és mellé emberi formájában feszített.

Lanka elcsodálkozott, amikor meglátott. Tetőtől talpig jól szemügyre vett, miközben én ezt mondtam neki.

 

- Bocsánat, ha zavarok. Nem szerettem volna rád nyitni, és hát... Tudod, hogy mint vagyok manapság a hallással...

Persze, persze, megértelek, Tűzdémon arája. Gyere nyugodtan beljebb! Csak Anger van bent. Próbál kifejleszteni egy...

Én a kis tehén, ülök a fa tetején! – üvöltött fejembe Anger, rekedtes aggastyán hangjával. – Ejnye, na bazd meg! A nőkön jobban szeretem a szoknyát!

 

Iménti megjegyzését azután tette, hogy meglátott. Lanka ezt meghallva egyszerűen csak körbefonta pókhálóval a nagy pofájú, lazán csak a popóján ülő paripa oldalát, majd aztán egy könnyed rántással kipakolta a lovat a szobából.

Ahol Anger ült, láthatóvá vált valami ruhaféle, ami egy még pirosan izzó drótra volt felhúzva. Ez a sötét anyagú dressz tisztára úgy nézett ki, mintha megégett volna, de közelebb menve érdekes mód csillogott.

Nem tudtam, milyen kísérletnek lehetek szemtanúja, de nem is szerettem volna mélyebben belekeveredni, elég bajom volt már úgyis.

Különben csak nehezen hittem a szememnek... Elvégre azt feltételeztem, hogy az „alattvalói” sokkal nagyobb tiszteletet mutatnak Anger felé. Dehát Arachna is kipakolta annó a szűrét, innen hát könnyű lett volna következtetni arra, hogy Lankának is vannak bizonyos privilégiumai...

Most, hogy a húsevő hátastól megszabadult, Lanka felém fordult. Mivel addig a lóval volt elfoglalva, nem igazán maradt ideje jobban szemügyre venni az öltözéket, ami rajtam volt. A szolgálati egyenruhát öltöttem magamra. Arca végig komor maradt, de őt az első percekben tapasztalt meglepettséget követően, láthatóan nem zavarta a rajtam lévő nadrág.

Ha már úgyis szemtől szembe álltunk, megragadtam a kínálkozó alkalmat egy kis csevejre:

 

- Meglepett, hogy idekérettél – szólaltam meg.

Kicsit szégyellem, hogy olyan egyszerűen magadra hagytalak az Úrnő előtt. Azt se tudom, hova kapjak, annyi munkával bízott meg a Nagy Doktor. De legalább, ahogy látom, jól haladsz a gyógyulás felé.

- Nagy részt neked köszönhetőleg.

A Nagy Doktor szerint a nyakéknek köszönhetőleg minden valószínűség szerint a tervezettnél  hamarabb felgyógyulhatsz.

- Hisz ez fantasztikus.

Mentorom parancsára eltávolítom füledről a védőhálót. A hallásod gyengébb lesz a megszokottnál, de lassan vissza kell  szoktatnod  magad a valós hangok világába. Ha végeztem, talán jobb lenne, ha lepihennél.

- Szerinted el tudok majd könnyen aludni ?

- Minden bizonnyal.

 

Végigszaladt hátamon a hideg, meghallván a démon hangját. Nem is volt ennél élvezetesebb borzongás... Ahogy mondta, minden halkabb volt, s a szavak lehettek volna tisztábbak is, mégis... Végre már nem csak az „üres” hangokat hallottam fejemben. Ismét felfedezhettem a világ minden zaját.

Persze előtte is kiderült már, hogy a fülem gyógyulófélben van, de akkor az események sodrásában örültem, hogy egyáltalán ép bőrrel megúsztam  az esteli erdőjárást...

Lanka különben nem tévedett. Hiába szökött fel szervezetemben az adrenalin, a nagy örömre fáradtság jött, és nagyjából olyan háromnegyed óra elteltével már azon töprengtem, hogy hova tehetném le a fejem.

Azonban hiába jött volna jól egy kis szieszta, makacs módon ragaszkodtam az ébrenlét mellett. Legbelül talán attól tartottam, hogy a csincsik máris kihasználnák a kínálkozó alkalmat, meg amellé talán a Főkastély hangvilága is érdekelt, azonban nagy sétákra még így sem maradt erőm.

Letettem az ülepem az egyik padra, Lankát boldogítva. A pókdémont nem zavarta a társaságom, sőt még ki is használta az alkalmat, és többek között megemlített valamit, amire illendő lett volna gondolnom annak előtte.

Arról faggatott, hogy mit szándékszok előadni majd az otthoniaknak. Bevallom, erre annak előtte valóban nem gondoltam, hisz Tracy tudta az igazság egy töredékét, de azért biztos érdekelte, hogy merre evett addig a fene, és miért nem hallattam magam felől egy hangot sem addig. És akkor még nem is beszélve a szüleimről, az öcsémről, vagy akár a főnökömről.

Valami hihető mesét kellett kitaláljak, ami megmagyaráz mindent, és ha még lehet, egy úttal, a malmomra is hajtsa a vizet...

Némi gondolkodás után ezzel az elgondolással álltam Lanka elé:

 

- Szerintem elég hihető lenne, ha az erdőben bolyongva találnának rám, színlelt amnéziával.

- Én a helyedben ezt a legutolsó esetben próbálnám beadni a nagy publikumnak. Egy bizonyos R. Word nevezetű, elismert pszichológus is keres. Hallottam, amikor Anger kikérte a Nagy Doktor tanácsát vele kapcsolatban. Ördögi szarkazmusának hála ennek a férfiembernek a látókörébe került. Kicsin múlott, hogy nem gyanúsította meg nyíltan.

- Mégsem állhatok oda egyik percről a másikra, mintha mi sem történt volna...

- Az egészségi állapotod több, mint kielégítő, de egyáltalán nem ajánlom, hogy például készakarva megsebesítsd magad a fedősztori hihetősége miatt.

-  Annyi ördög van mindenütt, például egy különleges ügynöki megbízatást nem tudnánk valahogy összehozni.

- Lehetek őszinte? Már így is sokkal tartozol a Nagy Asszonynak, ha most még szintúgy a segítségét kérnéd, nem biztos, hogy jó szemmel nézné.

- Anger beadta magáról, hogy Ő Columbo, rólam is kitalálhatna valami mesét...

- Ne bízz Angerben! Az úrfi is szeszélyes, azonban messze lemarad a leválasztott öntudatától.

- Akárhogy gondolkodok, Dartonville erdejét látom a legjobb megoldásnak. Elég nagy, minden szögletét biztos nem tudták átvizsgálni. Egy beomlott bányajárat vagy eldugott kút biztos akad valamerre, amiben elférek, amíg rám találnak.

- Ez az ötlet már nem is annyira rossz. Már csak a részleteket kell hihetővé tenni.

- Először is sajnos a ruhám nem úszhatja meg szárazon.

- Fontosabb az, hogy miután Téged megvizsgáltak, valóban azt higgyék, hogy majdnem egy hétig voltál megfelelő étel és ital mennyiség híján.

- Akkor köszönöm, de a reggeli volt az utolsó itt elköltött lakomám.

- Attól azért távol állt... A megfelelő előkészületekkel viszont könnyen hihetővé tesszük az eltűnésed fedősztoriját.

 

Miből álltak ezek az előkészületek? Két napig nem éltem máson csak vizen, és Lanka kérésére minden pókdémon a valódi alakjában sétafikált a közelemben. Szóval az idegeimet is sikerült kellőképpen felborzolni. Csak annyira, amennyire a helyzet megkívánta.

Közben kiderült, hogy a nyakék kordában képes tartani a gyűrűm kövében élő két kis lényt, így pihenni legalább tudtam.

Az utolsó naplementét, amit ott töltöttem, a szobám ablakából néztem végig. Már korábban szerettem volna indulni, csakhogy a Nagy Asszony el akart búcsúzni, és mit ne mondjak, pont azon a délutánon rendelte magához a hitvese közös fiukkal együtt, így nekem nem maradt más, mint a várakozás.

Balszerencsémre Lankát is magukkal vitték, így az se volt, akivel egy szót válthattam volna. De legalább a fülem az már rendben volt.

Kitartóan várakoztam, de hiába, az unalmas percek és a kései órák meghozták gyümölcsüket...

Ha előre tudtam volna, mi fog következni, biztos nem engedem magam olyan könnyen álomba szenderedni, dé végtére, ahogy az később kiderült, nem én ittam meg egyedül a könnyelműségem levét.

Alighogy kinyitottam a szemem, rájöttem, hogy nem a saját bőrömben vagyok. A Passzív Telekinézis ezúttal egy ismeretlen ismerősbe röpített: annak az illetőnek a bőrébe, akibe a múltkor, amikor a Dartonville-i szobában találtam magam, hátam mögött a sísapkás démonnal.

Jelen helyzetben ezutóbbi hiányzott a képből, de mint helyszín, Dartonville adott volt. A rendőrörs melletti kisutcában állt gazdatestem, egy kapualjban. Így ő mindennek szemtanúja lehetett, őt viszont kevesen látták.

Helyzetéből adódóan az a két illető sem vette észre, akiket figyelt a rejtekéből.

Weight parancsnok és Sasha álltak az őrs fala mellett. Moldovai barátom lesütött szemmel közölte főnökömmel, hogy sürgősen el kell utaznia, és hogy erről értesítse majd a húgomat. Amikor a parancsnok teljesen érthető módon azt válaszolta neki, hogy értesítse ő Tracyt, hihetetlen dolog történt... Sasha térdre rogyva kezdett esdekelni a parancsnok előtt. A jó öreg Columbino a két bal lábának köszönhető botladozásával sem jött annyira zavarba, mint akkor. Azt se tudta, hogy rántsa fel a földről Sergiut, miközben a fejét forgatta, hogy vajon hányan látták az incidenst. Azonban még ekkor sem figyelt fel a sikátorban megbújt alakra. Végül kínjában beleegyezett mindenbe, csak nehogy a legörbült szájat látva Sasha elbömbölje magát.

Őszintén megvallva fogalmam nem volt, hogy mi folyik ottan. Weight parancsnok teljesen normálisan viselkedett, Sashát azonban még sosem láttam olyan gyámoltalannak. Miután a két férfi különvált, gazdatestem szerencsére Sashát kezdte el követni. De így is csak bizakodni tudtam benne, hogy megtudom az igazságot, ami Sergiut a csendes távozásra sarkallta.

Barátom két sarokkal távolabb, egy parkolóba igyekezett. Ott várt vagy félórát, közben nem egyszer körülnézett, mintha keresne valakit, esetleg pontosan kerülne valakit...

Ahogy ott toporgott, egyszercsak behajtott az utcába egy zöldes-szürke Opel. A színe és márkája után nagyon hasonlított anyám kocsijához, a rendszámát meglátva azonban már biztosra vehettem, hogy tényleg anyám verdáját látom. Már meg sem lepett, amikor behúzott a parkolóba. Az öcsém szállt ki belőle.

Róla azt kell tudni, hogy bár a kora alapján még nem lehetett akkoriban jogsija, ő azzal nem törődött.

Akkor valahogy ő is óvatosabban viselkedett. Moldáv barátom példáját követve ő is többször nézett hosszan körül az utcán mielőtt a csomagtartóhoz ment volna. Néhány idegtépően hosszúnak tűnő másodperc elteltével kinyitotta a csomagtartót és kivett belőle egy  ismerős, piros csíkos sporttáskát. Segiunak nyújtotta, aki egyből kikapta a srác kezéből, és a háta mögé rejtette.

 

- Hallgattál rám, ugye!? – kérdezte öcsémet, összevont szemöldökkel.

- Ahogy mondtad, apuci, nem néztem bele. Bár kicsit furcsa, hogy te ilyen cirkuszt csapsz egy ilyen hülye táskáért, miközben a nővérem már több napja eltünt.

- Belenéztél...

- Nem, nem néztem bele. Baszottul nem néztem bele, mert előtte meghekkeltem a géped, és megtaláltam azt a képet, arról a vörös ékszeresdobozról. A családunk pedig bár meglehet, elég fura, azért egymás iránt tisztelettel vagyunk. És ez így van a kérésekkel kapcsolatban is.

- Te meg... Megtaláltad? De ugye nem szóltál neki?

- Nyugi, egy mukkot sem hallattam a gyűrűről.

- Ne, ne is folytasd! Az a gyűrű a Temze fenekén fogja végezni, bár még ki sem fizettem, de abban már biztos vagyok, hogy Tracy sosem fogja megbocsájtani azt, amit tenni fogok!

- Akkor ne tedd meg!

- Belerángattalak ebbe a kalamajkába, és már csak emiatt sem léphetek vissza. Most pedig menj, és nagyon kérlek, ne kérdezősködj a filmkarakter vagy a szürke Alien felől.

- Alien? Azt mondtad, hogy albínó!

- Pontosan, Tirehn az, és jobb, ha nem állsz le vele beszélgetni. Erre aztán kapásból máris mondok három indokot: antiszociális, hidegvérű és vérszomjas. Nem nézed ki belőle, de mind igaz rá! De most menned kell. Nem bírnám elviselni, ha miattam történne veled valami.

- Valld be inkább, hogy beparáztál! Beszéltem ezzel a fura nevű ürgével, és bár tényleg nem hétköznapi a kinézete, de nekem százasnak tűnik, és ő legalább keresi Jacqueline-t. Sam Columbot pedig leinformáltam, a Wikipedián meg utána néztem a Peter Falk alakította Columbo hadnagynak, és bár a rangjuk megegyezik, ahogy pofára is hasonlók, de a filmbéli hadnagy jelvényén a Frank név szerepel és nem Sam! Szóval tényleg csak névhasonlóságról van szó. Meg ahogy látom, szereti kihasználni a helyzetét.

- Ha tudnád az igazságot, nem hinnéd el minden szarvát, vagyis szavát... De hagyjuk, van elég baja Weight parancsnoknak, nem hiányozna neki még a csuklás is...

- Itt a táskád, légy vele boldog... De tudnod kell, ha úgy hozza a sors, nem fogok egy árva jó szót sem szólni melletted!

- Ez így még mindig jobb. Inkább csalódj bennem, mintsem az életedért fuss...

- Már nem csak iszol, lövöd is magad?

 

Öcsém ezt a kérdését költőinek szánta, és ami azt illeti, Sasha is aképp látta jónak. A beszélgetésből kiindulva azért már sejtettem, hogy mi üthetett Sergiu barátomba. Ámbár már csak azt lett volna jó megtudni, mielőtt elmegy, hogy honnan ismeri a táska mélyén rejtőző csontvázat. Mert hogy belenézett a táskába, arra az egyre fogadni mertem volna!

Most, hogy a kistesóm és a húgom udvarlója befejezték a trécselést, gazdatestem sem maradt tovább fedezékben.

Egyenes irányban közelítette meg a parkolót, ahol aztán megragadta a becsapódó ajtó szélét, mire a vezetőülésen csücsülő öcsém nem csak hogy idegesen, de kidüledező szemekkel bámult az alakra, aki nem engedte útjára.

Látszott, hogy levegőt vesz a kérdéshez, csakhogy gazdatestem benyúlt, s elkapta öcsémet a torkánál fogva. Fehér port fújt az arcába, amitől a fiú köhögni kezdett, majd rángatózni. Megijedtem, s már nem is gondolkodtam, csak egyre azon fáradoztam, hogy átvegyem az öcsém életére törő test fölött az irányítást.

Megpróbáltam, csakhogy még mielőtt kiderült volna, hogy mekkora sikerrel jártam, egy kéz nyúlt a vállamhoz, s miután jó erősen megszorította, elfordított a két ülés közé zuhant öcsém fölül, nekilökött a kocsi karosszériájának, és bekevert egy jó nagyot a képembe.

Istenbizony fájt, mindenesetre nem úgy mozogtam, ahogy szerettem volna, szóval, mint kiderült, a telekinézis passzív maradt...

Sasha ezzel szemben egyáltalán nem volt az, de hiába heveskedett, gazdatestemet képtelen volt legyűrni, és végül a földön kötött ki, torkán a rejtélyes alak két kezével. Levegőt is alig kapott, ahogy láttam, az alak viszont, aki nem engedett a szorításon, mielőtt bármi mást is tett volna, megszólalt.

Mély hangon beszélt, ami számomra addig még idegenen csengett.

 

- Most találkoztunk először, és utoljára! Elengedem a nyakad, de ne kérdezz és el ne szóld magad! A csajod nővére a fejemben van, és vele együtt egy igencsak agresszív pókdémon. Ha elárulsz, annak katasztrofális következményei lehetnek. Megértetted?!

Sasha bólintott, mire a kéz, mely a torkát szorította, elengedte, nyomában csak piros ujjlenyomatokat hagyva.

- Okos fiú... – jegyezte meg gazdatestem. – Helyesen cselekedtél, hogy nem álltál neki óbégatni. Most gyorsan elmondok neked pár dolgot. Tim jól van, és ha felébred, nem fog gyűlölni, sem drogosnak nézni. Ezt a napot kitöröltem az emlékezetéből. A te agyadból kissé többet kell töröljek, de csak egy esélyünk van, szóval szurkolj a sikerért! A lényeg az, hogy bármi történjék, mi többet nem találkozunk. És csak hogy tudd, ha elbaszom a hatóanyag helyes arányát, kinyírlak, de úgy hogy a lelked sose találkozzon többé a teremtőjével!

- Ha ez az ára, legyen. Csak vidd a pokolba ezt a kurva táskát!

- Te tényleg okos vagy, fiú. Hogy jöttél rá ennyiből?

- Ennyiből? Hisz ahogy láttam, mindene megvan, ami számít! De mi a frásznak kellett kikaparni az Ősei alól?

- Ügyelj a nyelvedre! El ne feledd, ketten figyelnek, zsenikém!

- Vidd el, felőlem dobd be a legelső működő vulkánba, csak ne lássam többé! Felőlem meg is eheted, vagy a seggedbe is feldughatod!

- Ne csapjon be a külsőm. Félig ugyanolyan piros vér csörgedezik az ereimben, mint amilyen a tiedben! Mindenesetre a mi drága nyomozó helyettesünknek üzenem, hogy ott találja a majmot, ahol a táskát. Az meg hát... Hazaköltözik! És még valami. A piromániás törpének egy valaki képes megtörni az erejét, de csupán abban az esetben, ha bőr a bőrrel találkozik. Jacqueline, rajtad múlik, hogy megosztod-e az ikertestvéreddel, hogy Ő is kapott a sorstól egy erőt!

- Tessék? Na, ne! Jacqueline, ezt meg se hallottad! Tracyt nem teheted ki ekkora veszélynek!

- El se hiszed, mennyire sajnálom, Sergiu bá’...

 

Gazdatestem hangjában meghatódottságot éreztem. Felsóhajtott, amit követően vett egy mély lélegzetet, majd azonnal utána kifújta a belélegzett levegőt. Fehér ködfátyol takarta el szemem elől Sasha arcát, ahogy a por szétáradt.

Minden olyan gyorsan történt... Először még ott hajolok Sergiu fölött, aztán meg már magam elé bámulok. Hirtelen azon kaptam magam, hogy nem tudom, hol vagyok, miképp kerültem oda, csak azt érzem, hogy valami kőlap keménységűn ülök, két kezem magam mellett valami karfa szerűségen, és meredten bámulok magam elé, miközben hátam mögött iszonyű hőség tombol. Felemeltem a fejem. Egy óriási terem látványa fogadott. Egy világos teremben voltam, ami tele volt átlátszó kristályokkal. Ezekben, ha nem is tökéletesen, de tükröződni láttam, hol ülök. Egy aranyló trónuson ültem, hátam mögött pedig lángnyelveket láttam...

Egyre hevesebben kezdett verni a szívem. Féltem hátranézni, s szinte már hálát remegtem a fülemnek, amikor meghallottam az apró lépteket. A hang irányába fordítottam fejem, s jobb oldalt, egy keskeny ajtó előtt, a kristályok közül egy szürkés-fehéres bundájú majomdémont pillantottam meg felém szaladni.

Előttem állt meg, mint a szurikáták, s két lábra felállva rámnézett.

 

- Te szent szar... – nyitotta ki apró, de annál mocskosabb pofáját. – Én fogadni mernék rá, hogy az úrfinak dunsztja sincs arról, hogy mit művelt a Nagy Asszony...

- Ki a bűn vagy? – motyogtam. – És mi a francot keresek itt...

- Amikor megtudtam, hogy egyedül vagy, elindultam megkeresni, téged... De mindegy... Nem fontos... Van nekem elég bajom... Megyek, előkerítem Csontikát, osztán irány a meló!

- Quera! – rontott be a terembe egy pókdémon.

- Lanka?! – nézett hátra a majom. – Félreérted a helyzetet!

- Ezt majd az úrfi előtt magyarázd meg! Tisztán hallottad a parancsát, hogy nem akar a halandó közelében látni!

 

A majom riadtan állt négy lábra, majd körbenézett, s ijedten kezdett a kristályok irányába iszkolni, csakhogy a pókdémon, kiről kiderült, hogy nem más, mint Lanka az eredeti formájában, pókhálót lőtt a majom után. A háló a lába köré fonódott, amitől Quera hasra esett. Ekkor újra könyörgőre fogta, miközben két kicsi mancsával serényen próbálta letépni hátsólábáról a hálót.

Lanka a kapott parancsot követve egy energia gömböt formált két tenyere között, amit focilabda nagyságúra képzett, amit aztán a majom felé dobott.

 

Erős fényesség öntötte el a termet, majd egy pillanattal később már csak azt vettem észre, hogy Mihael előtt fekszek a porban, s érzem a bundámon átsuhanó szelet, valamint ahogy a hosszú, lompos farkam spirál módjára göndörödik, s ezzel egy időben fokozatosan adja meg magát a gravitációnak...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:D

(narusa, 2014.06.21 14:48)

Szia!

Imádom! :D Várom a folytatást!!!! :)
Minden fejezet után már a következőt várom, de amíg megérkezik még párszor elolvasom a fent lévőt. :) Amúgy lenne egy kérdésem a fejezettel kapcsolatban. A piromániás törpe erejét akkor Jacqueline vagy Tracy tudja megtörni az erejét?
Több kérdésem nincs. És észrevettem a nyilvánvalót. :) Benne volt Quera. :D
Jó hétvégét! :D És most jó hamar jött a frissítés. Szia

Re: :D

(Catttt, 2014.06.22 19:31)

Szia!
Köszönöm a kritkád!
Először is a kérdésedre válaszoljak: Tracy az egyetlen, aki képes az érintésével meggátolni a törpe erejét. Majd még átnézem azt a részt. Sejtettem, hogy túl kacifántosan fogalmaztam meg.
Quera, ahogy arra szerintem már gondoltál, eredetileg nem szerepelt ebben a történetben, de úgy éreztem, hogy meg kell háláljam a sok kedves sort, amit a fejezetek végén hagysz, és amik felbecsülhetetlen nagy kincsnek számítanak számomra!
Különben én azért nem éreztem olyan gyorsan érkezettnek ezt a fejezetet, és sajnos a gépem elromlása miatt nem tudom, mikorra lesz várható a következő fejezet. Most egy laptopon osztozunk a húgommal és apával. Amikor épp meg sikerül kaparintsam, olyankor írok néhány sort, de azért sok más teendőm is akad a neten.
Üdv,
Catttt

 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          

Statisztika

Online: 1
Összes: 122151
Hónap: 1153
Nap: 39