Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 63

2014.05.03

63. Majom a ketrecben

 

Vastag, szürke köd borult szemem elé, átláthatatlan leplet bocsájtva a körülöttem lévő világra. Nem tudtam, merre lehetek, és hiába tettem előre lépéseket, még a talajt sem éreztem a talpam alatt.

Mintha hideg szél legyezte volna az arcomat, de más testrészemen nem éreztem azt a hűvös érzést. Nem folytattam utamat, hisz azt sem tudtam, hova visz... Csak álltam ott, a fülemet hegyezve.

Semmi sem hallatszott, még egy aprócska nesz sem. Mély levegőt vettem, de csupán egy halk sóhaj hagyta el a számat.

Ott, abban a ködben rám zúdult a magány. Lehajtottam a fejem, mivel eszembe jutott, hogy bár sok valakit ismerek úgy a városon belül, mint kívül, de hiába, egyikük sem állt valami közel hozzám. Hisz még a tulajdon ikertestvérem is magamra hagyott.

Aztán jobban belegondoltam, és rájöttem, hogy nem is annyira ő ment el, mint amennyire én zavartam el magam mellől. És ki tudja, hogy Sergiu meddig fogja bírni a szerelme nélkül. Nem csodáltam volna, ha ő is olyan váratlanul elment volna.

Ott álltam a ködben, és bele sem mertem gondolni, hogy mi lenne, ha Sasha tényleg távozna. Azután eszembe jutott, mennyire érdekli Mihael életútja, de abban a percben még jobban hatalmába kerített a magány, hisz rájöttem, hogy megint csak magam vagyok, a jó öreg Sasha sem miattam maradt Dartonville-ben.

Miközben a fiú körül jártak a gondolataim, egyszeriben bevillant az utolsó emlékkép, mielőtt a rendőrautó felrobbanása után Mihael karjaiban elájultam.

Összerázkódtam, elvégre azt hinné az ember, hogy ezek után felébred, én meg csak tovább maradtam a halálos csöndben és a vajködben.

Összezavarodtam, ezer és ezer gondolat futott át agyamon. Nem értettem, miért olyan tiszta az elmém, és miért nem térek magamhoz, vagy miért nem aktiválódott a Passzív Telekinézis?

A kérdések egyre csak sorakoztak, az aggályokkal egyetemben, de végtére sikerült helyre tennem magamban a gondolatokat.

Megnyugodni azonban nem voltam képes. Omega mellett immár újabb elmebeteg ólálkodott a környéken, és mindemellett ez a példány még piromániás is volt, és mellé szerfelett ügyes: hét magasan képzett démon egy csapásra! Ehhez is érteni kell!

És ha már a testőröknél tartunk, a démonnő, Nabila haláláról tudtam, hogy nekem kell majd beszámolót tartsak Mihaelnek. Nem tudtam, mitévő legyek, elöntött a kétely, a félelem és a szégyenérzet, hisz csúnyán felsültem, ott, a sötét erdőben.

Azt se tudom, mit képzeltem, amikor nyomába szegődtem a törpének, hát még mikor ellent mondtam Nabilának, aki csak menteni akarta az életem...

Sokak hajtogatják, hogy minden rosszban van valami jó, de esetemben csupán annyi történt, hogy túléltem, az pedig, hát édeskevés...

Taglalhatnám még hosszú, hosszú oldalakon keresztül a pesszimista gondolatokat, amik a fejemből kipattantak, viszont értelmetlennek tartom a további siránkozást, elvégre legfőképpen magamnak köszönhettem a bajt!

Midőn a gondolataimmal voltam elfoglalva, a tudatalattim generálta köd lassacskán felszállt, alatta pedig nem volt más csak sötétség.

Felnyitottam a szemem, különösebb nehézségek nélkül méghozzá, a látvány pedig ami fogadott, egy fehér plafonban ki is merült.

Furcsa, idegen érzés vett hatalmába, amitől akaratom ellenére, de libabőrös lett a hátam. Percekig bámultam a plafont, közben minden gondolatot kiűztem a fejemből. Kényelmes volt gondok nélkül feküdni, de sajnos kevés ideig tartott ez az állapot.

Talán csak az ébredés utáni kábultság vehetett hatalmába, mindenesetre kis idővel később már kezdett érdekelni, hogy vajon hol vagyok. Egyben biztos voltam, hogy nem a Mihael szobája mellett „épült” patkánylyukban, amit az ördögfióka a szobámnak kiáltott ki. Ahhoz az a plafon túl világos volt!

Nem akartam fölösleges tippelgetésekbe bonyolódni, ezért inkább elfordítottam a fejem. Alighogy elkanyarodott, éles fájdalom hasított a bal fülembe, amire ráfeküdtem. Felszisszentem, és még a szemembe is könny csordult, de nem tudtam kitörölni, mivel akkor jöttem rá, hogy minden végtagom az ágyhoz van kötözve.

Ekkor egy pár kéz ért a fejemhez, egyik az államhoz, másik a fejem búbjához, amik aztán visszahelyezték a fejem az eredeti pozíciójába.

Érdekes volt, mivel nem hallottam egy neszt sem, amitől arra következtethettem volna, hogy van valaki mellettem.

Az illető ezután felültetett, és néhány párnával kipöckölte a hátamnál a rést, amiknek aztán nekifeküdhettem.

Így már végre mozgathattam a fejem. Legelőször a kéz tulajdonosára néztem. Érdekelt, hogy miként lépkedhet olyan nesztelen. A kiváncsiságomnak aztán nem várt eredménye lett... Először is kiderült, hogy nem a Tűzmalomban vagyok, az illető pedig egyáltalán nem volt mondható embernek!

A végtag, melyről azt hittem, hogy kéz, valójában nyolc ízeltláb közül volt kettő, fekete szőr borította mindenét, a legfeltünőbb viszont a hatalmas potroha volt, ami jóformán elsőnek került a látómezőmbe.

Hatalmasat nyeltem, és már éreztem is, ahogy végigcsorog homlokomon a verejték. Le nem tudtam venni a szemem a lényről, a gyomromban pedig szűnni nemakaró hányingert kezdtem érezni.

Ez a két méternél is magasabb lény az ablakhoz ment, elülső lábaival ügyesen kinyitotta, majd felém fordult.

Arca, vagy talán pofája, már kevésbé emlékeztetett egy pókéhoz, előbb néztem volna farkasembernek, amilyen szőrös volt és szögletes. Nagy kerek szemgödreiben, ugyanolyan kerek, bár kisebb és barna szemekkel nézett rám. Megindult felém, amitől görcsbe ugrott a gyomrom, és szerintem el is sápadhattam, mivel csakhamar megállt, és oldalra nézett. Én viszont nem tudtam levenni róla a szemem.

El ne feledjem, közben egy hangot sem hallottam a külvilágból, ami igencsak furcsán hatott.

A lény közben ismét rám nézett, majd megfordult, és nagy sebeséggel elhagyta a szobát. Miután az árnyéka is eltünt, valahogy kezdtem megnyugodni, de még jó fél percig meredtem a nyitott ajtóra.

Nem láttam több mozgást, idő közben pedig még a gyomrom is kicsit megnyugodott. Aggályokkal teli, de azért már vettem annyi bátorságot, hogy arra nézzek, amerre nem olyan sokkal azelőtt a pókdémon is nézett.

Egy aranypadon ülve egy szikár, még ültében is magas, emberszerű lényt pillantottam meg. Lehetett akár ember is, az egyszerű, fehér stóla alá nem láttam. Ahogy az arca sem látszott, csupán a két szeme. Orra fölött, egészen a nyaka közepéig egy fátyol takarta, a fején pedig egy vékony sál volt. Mindkét kiegészítő, akárcsak a stóla, hófehér volt.

A hatalmas, zöld szemek, no meg az a nézés... Kísértetiesen illett Mihaelhez. Igaz, a testalkata alapján az az illető egyszerűen nem lehetett a katedrális szökevény.

Azonban más valaki lehetett, akinek addig csupán az állati, jobban mondva, ló alakját ismertem!

Így esett hát, hogy meg sem lepett, amikor meghallottam Anger hangját, csakhogy nem a fülemen keresztül, hanem egyenest a fejemben.

 

A halál torkából hoztalak vissza – hallatta mély hangját –, az életedért cserébe azonban egy teljes mértékben kielégítő jelentést várok! Tudni akarom, hogy ki tette, ki ölte le a florrai elit csapatomat!

Tátva maradt a szám egy pillanatra, a következőben pedig pókháló tekeredett Anger teste köré, és a következő másodpercben már senki sem ült azon a bizonyos aranypadon!

A gyomrom ismét felkavarodott, és reflexszerűen az ajtó felé kaptam a fejem, az azonban már csukva volt, előtte pedig egy ember kinézetű alak állt. Ugyanolyan öltözetben virított, mint Anger, neki is csak a két lilás szeme látszott ki a vékony kendő alól, igaz, rajta olívazöld színű volt minden ruhadarab.

Meghajolt előttem, amiután meghallottam a fejemben egy ismeretlen hangot, amiről sehogy sem tudtam megállapítani, hogy nőhöz, vagy férfihoz tartozik-e.

 

Üdvözöllek a Főkastélyban, Tűzdémon arája! Nagy öröm számomra, hogy megismerhetek még egy olyan személyt, aki birtokolja a Telekinézis képességét! Szólíts kérlek Lankának, én a Nagy Doktor, Arachna segédje, vagy ha jobban tetszik, asszisztense vagyok! Hadd adjam át üzenetét, melyben ki szeretné fejteni, hogy nem tudott a fóbiádról, de az elkövetkezőkben tesz róla, hogy ne okozzon több kellemetlenséget.

- Sa-sajnálom... – válaszoltam, igaz, ebből egy szót sem hallottam.

Ami a hangokat illeti – folytatta Lanka –, azokat egy hétig nem fogod még hallani, de ha nem kerülsz a Nagy Doktorhoz, ha az életed meg is menekült volna, életed végéig siket maradtál volna. A robbanás, aminek a tested ki lett téve, kilyukasztotta mindkét dobhártyád!

- Egy hét elég?

Nem a Földön vagy, hanem a Főkastélyban, ami közel van a Lángok Templomához. A szentély közelsége segít a gyors regenerálódásban. Nem is szeretnélek tovább feltartani, főleg, mert ezidő alatt is, amíg telepatikusan társalgunk, folyamatosan gyengítelek. Pihenj, kérlek.

- De Anger... Beszé...

 

A Nagy Doktor kitiltott mellőled mindent és mindenkit, aki káros hatással lehet a gyógyulásodra. Pihenj, ne törődj mással!

 

- De tudnia kell az igazságról!

 

A Nagy Doktor azonban nem tűrt ellentmondást! Ha már Lankának nem sikerült lebeszélnie, hát intézkedett ő, személyesen. Benyitott az ajtón, és arachnofóbiás Long ide vagy oda, mellém tipegett azzal a nyolc ízelt lábával, majd mikor elém ért, az arcomba köpött valamiféle vegyületet, amitől ott helyben elaludtam.

Ezzel a lépésével annyit ért el, hogy bár a testem gyógyult, beindította a Passzív Telekinézist, aminek a következtében Dartonville-ben találtam magam, Columbo hadnaggyal szemben. Azonban amint arra fény derült, nem voltunk négyszemközt. Az irodában tartózkodott ugyanis Segiu is, valamint Prada Town új felügyelője, bizonyos Ted McRidge. Ez az alacsony, kopasz halántékú, köpcös emberke már-már szimpatikusnak látszott volna külsőleg, egészen addig amíg ki nem nyitotta a száját.

Jó volt ismét hallani a világ zaját, bár a felügyelő mondandóját inkább kihagytam volna:

 

- Meddig várunk még, parancsnok? – kérdezte, felém nézve, így aztán rájöttem, hogy kiben talált a lelkem ideiglenes menedéket. – Nincs nekem időm itt álldogálni meg várdogálni! Egyáltalán ki ez a Tracy Diana voltaképpen?

- Az, aki miatt hiába ért véget itt a szolgálatom... – mormogta a borostája alatt Anger.

- Tracy Long már huzamosabb ideje teljesít szolgálatot az őrsön – magyarázta Weight parancsnok. – Az eltűnt rendőrnő egyébként a nyomozó ikertestvére. Emiatt kértem meg Columbo hadnagyot, hogy még maradjon Dartonville-ben. Nagy hasznát vesszük a sok éves rendőri tapasztalatnak.

- És mégis egy csitrire várunk? – húzta meg a szája szélét a felügyelő.

- Long nyomozónak kiváló referenciái vannak a londoni rendőrségtől, és az itt töltött szolgálati ideje alatt is bizonyította az elhivatottságát és rátermettségét.

- No, meg nála jobban senki nem ismeri Jacqueline-t – jegyezte meg a háttérben Sasha.

- Hm... – mérte végig a kerek kis hobbit moldovai barátomat. – Már elnézést, de mit keres itt egy civil, aki mellesleg még csak nem is brit állampolgár. Mit mondtál, mi a neved, Sergei?

- Nem a magam nevétől jöttem! – fortyant fel Sergiu, majd nagy morcosan Angerre nézett, amikor rájött, hogy hibásan fogalmazott, javítani azonban nem akart, Columbo hadnagy meg láthatóan magasról tett a srácra.

- Senki sem jött a maga fejétől – szólalt meg végül Weight parancsnok. – Én rendeltem össze ezt a csapatot! A legjobbakat akarom az ügy lezárásához, és most a legjobban a kolléganőnk eltűnésére kell koncentrálnunk! Jacqueline Long valóságos vesszőfutást élt meg ebben a városban. Alig érkezett ide, megtörtént a katasztrófa, amit azóta is csak a Pusztulás Éjszakájaként tartanak számon, aztán szemtanúja volt egy kisfiú öngyilkosságának, majd Towerfield felügyelő bosszúszomjas rágalmainak célkeresztjébe került, végezetül pedig ez a különös tűzeset is megtörtént, amiben nyoma veszett! Tracy Long már feltételezhetően a városban van, de nemsokára ideér az eltűnt rendőrnő apja is, Jacob Travis Long nyugalmazott őrmester is.

- Jacques Long? – kerekedtek ki McRidge szemei. – Hát innen a bögyöske neve!

- Több tiszteletet kérek a nővéremnek!

 

Tracy húgom hangja akár egy éles penge, úgy hasított. Zihálva lépett be az irodába, majd egy erőteljes mozdulattal becsapta maga mögött az ajtót. A felügyelő szinte levetkőztette szemével a húgomat, úgy bámulta. Már majdnem nyáladzani is elkezdett, csakhogy még azelőtt beletévedt a húgom nyársalós hangulatot idéző tekintetébe. A szúrós pillantások végül meghozták a kellő hatást, és a kishordó felhagyott a húgom méricskélésével.

Vesztére pont Sashára sikerült néznie, aki meg mint egy sebzett oroszlán, már-már kihegyesedő tépőfogakkal készült széttépni menekülni esélytelen prédáját.

 

- Huh – fújta ki magát Tracy hangzatosan –, és ha most nem okoz senkinek problémát, akár rá is térhetnénk a lényegre! Idejövet elolvastam az aktát! Valami fejlemény?

- A legfrissebb adatokat tartalmazta a fájl – szólalt meg Weight parancsnok –, amit az e-mail címére kapott.

- Akkor szép nagy késésben vagyunk! De nyista probléma, két nyomon is elindulhatunk! Olvastam, hogy pár órával a nővérem eltűnése előtt Jacqueline-nak kénytelen volt egy majommal pepecselnie. Talán hibás elképzelés, de most nincs időnk átsiklani a lehetőségeken. A majom Kokó névre hallgat, és egy bizonyos Farkas Piros tulajdonában van. Tudom, Weight parancsnok, hogy jó baráti viszonyt ápol ezzel a Piros úrral, de mégis kérem, hogy kérdezze ki, hátha tud valamit a nővérem holléte felől!

 

A parancsnok belsejét kitörő vulkán módjára lepte el a harag a vádak hallatán, a józan esze azonban túltett a haragján, így bár a barátját oltalmazó mondatokon törte a fejét, amikor mély levegőt vett, mire szavakba öntötte a gondolatait, már jóval mérsékeltebb hangnemben kezdett beszélni, mint amilyet tervezett.

 

- Már több mint egy teljes nap telt el, az esélyeink percről percre romlanak. Megteszem, amit a helyzet kíván, azonban ha kiderül, hogy a barátomnak semmi köze az esethez, Tracy Long nyomozó, maga személyesen fog bocsánatot kérni tőle!

- És személyesen hívom meg az előléptetésemre. Oda, ahova az ikertestvéremet is elvárom!

- Mi a másik eshetőség? – tette ölbe a kezét Anger.

- A másik eshetőség? A jegyzőkönyv szerint az erdőben egy, a harmadik égési területen találták meg a kocsit, amivel elméletileg a húgom elhajtott az első, biztosított területről. Nem ártana visszamenni oda, és rábízni a további nyomkeresést egy modern hegyi gerillára.

- Mégis kire gondol? – nézett Samuel a húgomra.

- Törppapa – mérte végig Tracy McRidge-et –, maga és Sergei elmennek még egyszer átvizsgálni a helyszínt. És még mielőtt ismételten feléledne magában az irigység egy jóval fiatalabb, sármosabb, ágyban jobban teljesítő férfival szemben, közlöm, hogy Sergiu Plumbu a dartonville-i rendőrörs civil tanácsadója, és minden joga megvan egy levegőt szívni bármelyik fakabáttal! Te meg, Hi-Tech zsenikém, máskor tedd meg, hogy megszakítod a hívást, mielőtt betérsz egy megbeszélésre. Ki voltál hangosítva!

- Ha, esetleg – vette át a szót a parancsnok – valakinek még lenne valami mondanivalója az esettel kapcsolatban, az most megoszthatja velünk. Ha nincs, akár fel is oszlathatjuk ezt a megbeszélést, és folytathatjuk a nyomozást! Egy emberi élet most a tét!

- Azonban ne feledjük az eshetőséget – mondta McRidge felügyelő –, amivel feltétlenül számolnunk kell...

- Én megyek – vált meg a helyétől „Columbo hadnagy” –, és benézek a laborba. Talán találtak valamit az autó roncsai között. Esetleg kiderül, hogy miképp maradtak meg azok a bizonyos csontok...

- Hé, várj! – kapott a férfi válla után Tracy. – Elkísérlek a liftig. Jeremy Wilson üzen valamit a Central Parkból! Azt mondta, hogy csak négyszemközt adhatom át az üzenetét!

- Minek megy valaki csatornatisztítónak, ha nem tud úszni?

- Látom, Columbo, megértjük mi egymást...

 

A parancsnoknak addig csak sejtései voltak Tracy szavai hallatán, de Anger válaszát meghallva beugrott neki, hogy olvasta Tracy egyik, a londoni szerveknek írt jelentését, amiben említette, hogy egy bizonyos M. Gordon nevű nőt kell megfigyelés alatt tartania, aki erősen hasonlít egy bűncselekmény áldozatára, bizonyos J. Wilsonra, akinek a testére a Central Parkban bukkantak rá.

Nem csoda hát, ha erősen izgatta, hogy vajon mit üzenhet egy halott egy filmkarakternek. Nem sietett tehát ő sem Farkast felkutatni.

Úgy intézte, hogy kiadta az egyik irodistának parancsba, hogy szóljon neki azonnal, ha Tracy és Anger kettesben maradnak. Ő addig visszament a saját irodájába, és az íróasztala mellett ülve várta, hogy jöjjön végre az értesítés.

Nem telt bele tíz perc, és valóban jött a füles, hogy Columbo hadnagy és Long nyomozó kettesben szálltak be a liftbe.

Columbino kicsit meglepődött, amikor meghallotta, hogy hol lesz a találka. Talán túl sok NCIS-t néztek, gondolta, mert nem akarta elhinni, hogy egy kamerával megfigyelt területen készül Tracy kikérdezni azt az alakot.

A parancsnok bár nem tudta, hogy pontosan kicsoda ez a Peter Falk utánzat, de nem volt bolond, csupán ügyetlen.

Igaz, a helyszín jónak is bizonyulhatott volna, ugyanis nem készül rögzített felvétel, és normális körülmények között a hangot sem kapcsolja be az, aki az élő adást nézi – ha ugyan nézi valaki –, most azonban kapóra jött a bekamerázás. A parancsnoknak csak annyi volt a dolga, hogy megnyitott egy kis ablakot, bevert pár betűt, számot, majd hátradőlve nézte, mi folyik a kamera másik oldalán.

És valóban, alighogy a lift ajtaja becsukódott, a beszélgetőfelek levetették maskarájukat, és már virágnyelvre sem pazarolták idejüket. Tracy kerek-perec rákérdezett arra, ami annyira bántotta.

 

- Nem esek neked, bármi legyen az igazság, azonban tudnom kell, életben van?

- Az élet egy szép ígéret. Őt most egy kicsit fejbe vágta, de ismered, mindig talpra áll.

- Felelj őszintén, hova tünt? Mert ismerem, nem menne el csak úgy, egyetlen szó nélkül!

 

- Ajánlok egy üzletet – felelte Anger unott pofával. – Neked a nővéred hiányzik, nekem viszont egy másik majom. Kerítsd elő az enyémet, és én visszaadom a tiédet!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:)

(narusa, 2014.05.04 19:09)

Szia!
Találtam pár választ! :D És azt hiszem ideje belenéznem egy másik történetedbe is.
Jó fejezet volt szintén, habár nálad rosszat még nem olvastam.
Az utolsó pár sor tetszik ebből a legjobban. Anger-nek jó a humora :D
Szép napot! :D

Re: :)

(Catttt, 2014.05.07 15:31)

Kedves narusa!
Köszönöm a kritikád! Ha felkeltettem az érdeklődésed a Metropolisz árnyékában irányába, már csak abban bízok, hogy az is tetszeni fog. igaz, abban semmi fantasy nincs, kőkemény dráma az egész. :D
A fejeztre visszatérve, nem tudom, mennyire számítottál Jack bajára, a húgom speciel képen röhögött, miután elolvasta.
Angernek meg azért megvolt az oka a szövegelésre. De nem szeretném előre lelőni a poént.
Puszi, Catttt

 

 


Archívum

Naptár
<< Augusztus >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            

Statisztika

Online: 6
Összes: 147228
Hónap: 9372
Nap: 329