Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 58

2014.02.11

 58.  Pató Pálné, Őnagysága

 

Hosszú percek óta érlelődött bennem a harag, egy kiadós veszekedés, amit egy nem régóta felélesztett démoni hátas vívott ki magának. Kezdett elegem lenni már úgy belőle, mint a másik, szakadt öntudatából.

Emlékszem, hiába próbáltam megnyugodni, túlléptem azon a ponton, amikor le tudtam magam beszélni észérvekkel. Éreztem, hogy amit kapni fog a paci, azt bizony nem fogja zsebre tenni. Épp csak azt nem sejtettem, hogy erről Angernek is volt tudomása, történt ugyanis, hogy amint kiértünk a kórház épületéből, ő egy szempillantásnyi idő alatt köddé vált.

Ott maradtunk Sashával, és be kell vallanom, aznapra elegem volt már mindenből. Nem akartam már senkivel sem találkozni, ezért hát egyenest a lakókocsihoz hajtottam, Sasha kérdéseit pedig teljes mértékben figyelmen kívül hagytam.

Időre volt szükségem, hogy átgondoljam a folytatást, Columbo hadnagy betoppanása már tényleg az utolsó csepp volt a pohárban, hiába zavarta ez a tény annyira Sergiut.

Másnap reggel korán kellett kelnem, huszonnégy órás műszak várt rám, és akkor még bele kellett számolni az esetleges plusz órákat.

Ledőltem az ágyra, és a fejemre húztam a takarót, de alighogy egyenesbe tettem magam, az idegtől összerándult a gyomrom. Jó másfél órát forgolódtam, de képtelen voltam elaludni, pedig tudtam, hogy nagy szükségem lenne a pihenésre.

Hiába próbáltam keresni a megfelelő pontot, hiába számoltam a birkákat, végül már a túlsó lakrészből beszűrődő billentyűnyomkodás is zavart.

Nem bírtam elaludni, így hát gondoltam egyet, és magamra kaptam a pongyolámat, majd átmentem Sashához.

A fiú az asztalnál ült, a laptopján zongorázva. Kihúztam egy széket, azután leültem, vele szemben.

 

- Zavarok? – vettem fel a leghétköznapibb fapofám, költőinek szánva a kérdést.

- Jobban érzed magad?

- Nem bírom lehunyni a szemem.

- Ha útban vagyok, van itt néhány ismerősöm. Meghúzhatom náluk magam ma estére.

- Nem, dehogy vagy! Csak egy kicsit zsúfolt napom volt, és idő kell a dolgok megemésztésére.

- Esélyünk sem maradt megvitatni a kórházban történteket...

- Eredetileg nem akartam minderről beszélni, de megérdemled az igazságot.

- Nem sok embert ismerek, akik halál közeli állapotba kerültek, azután meg valami csodás módon néhány óra teltén tökéletesen felépültek. De ha nem akarod elmondani, nem erőltetlek.

- Nehéz minderről beszélni. Tudnod kell, hogy a fejlövést követően is szemtanúja voltam a történéseknek.

- Hallottam róla, hogy a lélek a halál pillanatában képes kiemelkedni a testből. Valami hasonló történt veled is?

- Nem voltam halálközeli állapotban. Az a rohadék, azzal a gótika idesanyjával jól tudta, hogy mi fog következni. A Tűzdémontól kaptam egy bizonyos erőt. Nem tudom, pontosan, miként működik, de ha átmegyek az átjárón, túloldalt sérthetetlenné válok. Láttad, milyen kormos volt az a terem, ott az emeleten? Én csináltam. De pontos részleteket ne kérdezz, arról ugyanis már nem tudok mit mondani.

- Fú... – sóhajtott fel Sasha, majd a fejét a két tenyere közé temette. – Nem is tudom, hogy mit mondjak... Nem tisztességes, amit tenni fogok, de ezt meg kell, osszam veled... Lotráról van szó. Már eddig is bántotta a tudat, hogy bár ikrek vagytok, csak te kaptál erőt a Tűzdémontól, de ha ezt megtudja, hát attól nem derül jobb kedvre...

- Baszottul kezd szétesni minden... Kezdjük azzal, hogy Tracynek már az elején sem kellett volna idejönnie.

- Ismerem a húgod, de próbálom azt hinni, hogy az aggodalom hajtotta melléd...

- Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz...

- Ez a baj kettőtökkel: ő realista, te meg pesszimista vagy, a magatok módján mégis ugyanolyanok vagytok. Ikrek, mégha ezt a tényt ti megpróbáljátok is semmibe venni.

- Nehéz jó döntéseket hozni egy zsarnokoskodó, semmilyen módszertől meg nem riadó ördög és egy irigy ikertestvér mellett.

- A múltban elkövetett hibákon nem tudsz már javítani, de sose felejtsd, a világ nem fekete és fehér, és nem egy-két jellemző jellemzi a körülötted lévőket, no meg senki sem csalhatatlan, legyen az ember vagy démon, de egy porba tiport szívet nehéz összefoltozni. Ne hagyd, hogy a rossz tulajdonságok miatt elveszítsd azt, akivel együtt nőttél fel. Én már elkövettem azt a hibát, hogy a szemére hánytam olyasmit, amit nem kellett volna, ő pedig, akárcsak most... Menekülőre fogta.

- Ugye még mindig szereted?

- Marha jóképű az amerikai, akit mellé helyeztek, és az sem nyugtat meg, hogy vőlegény. Öt éve már annak, hogy eljegyezte a kedvesét, és esküvő még most sincs kilátásban.

- Nem állíthatom teljes meggyőződéssel, hogy kibírja a csábítást, de ahhoz viszonyítva, amiket művelt a fősulin, itt, Dartonville környékén nem járta az éjszakákat, még azelőtt sem, mielőtt te ideértél volna.

- Lotra csupán annyit mesélt, hogy a londoni társa volt rá óriási hatással, de részleteket nem közölt. Az viszont tény, hogy az a harmincöt éves, külsejével görög istenségeket megszégyenítő férfi alig pár nappal azelőtt lett friss apuka, hogy Tracy eljött volna Londonból...

 

Lehajtotta a fejét, s még szomorúbb arckifejezéssel ült velem szemben. Tudtam, hogy szereti a húgomat, és bár már nem irigyeltem a húgomtól, akkor valahogy mégsem a féltékenységet láttam felvillanni a szavaiban, hanem inkább a félelmet attól, hogy elveszti a testvéremet.

Abban a kiégett állapotomban azonban nem tudtam neki tanácsot adni. Hisz jóformán már nem is voltam ura a tulajdon életemnek. Mindenesetre arra ráeszméltem, hogy nem csak nekem vannak problémáim.

Ettől a tudattól valamiképpen megnyugodtam, majd jött a fáradtság, és a végén már csak az ágyra tudtam gondolni.

Jöttek a pislantások, az ásítás kísértése, néhány kihagyott emlékkocka és lent találtam magam: fejem fölött az asztal, egyik oldalamon a felborult szék, a másikon pedig Sergiu.

 

- Hé, Jack, jól vagy? – kérdezte a fiú aggódó tekintettel.

 

Szavakat sem találtam hirtelen, sőt lassan már a lélegzetvétel is nehezen ment. Hirtelen megszűnt a térérzékelésem, majd mintha a torkomban éreztem volna dobogni a szívemet.

Megijedtem, mivel eszembe jutott anyám stroke-ja, ami hasonló tünetekkel járt. Próbáltam nem bepánikolni, mire egy adott pillanatban egyszerre minden elsötétült előttem.

Alighogy ez megtörtént, minden félelemérzet eltünt belőlem. A semmi kellős közepén lebegtem, s bár tudtam, hogy valami nincs rendjén, és az ájulás előtti időszak teljesen kiesett az emlékezetemből, azonban akárhogy és akármint, nem zavart az az állapot.

Nem tudom, mennyi idő telhetett el mindaközben, csak arra emlékszem, amikor egyszercsak a lakókocsiban találtam magam, az emlékeim pedig egy villanásra mind beugrottak.

A nyugodtság illúziója még mindig a hatalmában tartott, így az sem ijesztett meg, mikor váratlanul a szemem előtt a berendezés egyszerűen lángra kapott. A lángok bár tűzpirosan ropogtak, nem éreztem a hőt, pedig benne álltam. Közben a tűz a lábamat is nyaldosta.

Lényegében már egyszer átéltem hasonlót annak előtte, s mint akkor úgy most is, egy kevéske terepszemle után, felfedeztem a lángok között egy emberi alakot.

Elindultam, mit sem törődve a talpam alatt pattogó tűzzel, közelebbről is meg akartam nézni azt az alakot, de hiába értem vele szembe, az arca, ahogy a teljes kinézete is talány maradt, mivel ellepték a lángok, csak annyi látszott belőle, amennyiből rá lehetett ismerni egy két lábon álló, emberszabású lényre.

 

- Tűzdémon – szólaltam meg, még mindig a közömbösség fentebb említett vállfajától szenvedve.

- Jacqueline Long – hallottam fejemben a beazonosíthatatlan hangot –, meggondolatlanságodnak hála megint sikerült veszélybe sodord magad!

- Pontosan mire célzol?

- Nem ismerted az erőd mibenlétét, és máris kiaknáznád! Figyelj rám jól, Jacqueline, minden erő, mely benned rejlik, s melyet tőlem kaptál, a tűzhöz köthető. A tűz épít, melegít, de el is pusztít, ha nem megfelelően használod. Pár órája annak, hogy a testedet elborította a Pokol Tüze. Ezzel az erővel még én sem mertem játszani! Nem volt honnan tudd, ezért nem vádollak, de amint átlépsz az átjáróból nyíló világba, az átjáró fenntartásához az életenergiádra van szükség. A kapcsolatot az átjáró és közted még egyelőre a gyűrűd segít fenntartani, de lassacskán, minél többször vágsz át a barlangon, tested molekulái szimbiózisba lépnek a barlang környezetével. Attól kezdve már nem lesz szükséged a gyűrűre, és az erőd rád nézve pusztító erejét is elnyeli az átjáró. Addig viszont ügyelned kell, mert ha sokáig maradsz a kapu másik oldalán, a gyűrűd kiszívja belőled az életenergiát, és ha már kritikus állapotba kerülsz, beindul a spontán regenerálódási állapot, és elönt a Pokol Tüze. A gyűrűben élő csincsik nem érzékelik az ember és démon közti különbséget, és ha nem vagy képes magad eloltani a belőled áradó tüzet, a tested a pusztulás enyészetébe vész.

- Spontán porrá égek?

- Fogalmazhatunk így is.

- Furcsa, nem érzékelek semmit  a külvilágból... Megint lángra lobbantam?

- Még nem, de a csincsik hamarosan impulzusokat kezdenek küldeni a sejtjeidbe, és ha nem tudod önszántadból leállítani a folyamatot, nem biztos, hogy ki tudlak segíteni.

- Arról a két, egymásba olvadó formáról beszélsz, amik néha napján a gyűrű kövében kergetőznek?

- Övék a szimbiózis elősegítésének szerepe, de elég lesz a fölösleges szócséplésből, most rögtön fel kell ébredned!

 

Mintha apró tűkkel szurkáltak volna, minden porcikámat átjárta a fájdalom, mire egyszercsak azon kaptam magam, hogy a saját verejtékemben úszok, és dideregve fázok.

Kis idő múltán arra is rájöttem, még csukott szemmel, hogy a szél az, amit annyira fagyosnak éreztem. Közben kinyitottam a szemem, és megláttam az alattam elsuhanó lombkoronákat. Hirtelen visszanyertem a teljes öntudatomat, és ijedtemben el kezdtem rúgkapálózni. 

A mocorgásomnak köszönhetően csakhamar kiszabadultam az engem tartó karokból, az ejtőernyőzés eme szokatlan formájának pedig így vége szakadt, és indulhatott a bungee-jumping legextrémebb változata, amit kötél nélkül gyakorolnak...

Estemben egyre közelebb került arcomhoz a fák koronája, mire a szemem elé kaptam a két kezem, de persze ez sem állított meg a szabadesésben.

Sikítozásom közepette bár hallottam, fel sem tünt az a gurgulázó hang, amit a leggyakrabban a gnóm-ördögök adtak ki magukból. Most is az egyik volt az, amelyik nagy odaadással röpített végig az erdő fölött, én meg sikeresen kiszabadítottam magam a karmai közül, csak épp még mindig messze, magasan a föld fölött...

Hirtelen azt hittem, hogy Orange az a bizonyos gnóm-ördög, de akkor eszembe jutott a megcsonkított szárnya, ez az egyén pedig szerencsémre még elkapott azelőtt, hogy a lombok közé zuhantam volna. Letett a földre, mire a fák közül egyszercsak előkerült Topus.

 

- Mi a fene folyik itt? – kérdeztem.

- Baj van, Jacqueline, nagyon nagy baj! – felelt a majomdémon. – Figyelj, nincs sok időm a magyarázkodásra. Későn, túl későn értesítettem Őfelségét arról, hogy átmentél a Tűzmalom átjáróján, Ő már nem tehet semmit, de parancsba adta, hogy minél előbb térj vissza az átjárón.

- Ne is folytasd, a Tűzdémon már felvilágosított.

- Akkor tudod, hogy az életeddel játszol!

- És most hol van Ő, hogy téged küldött maga helyett?

- Már megbocsáss, de erről nem lehetne majd inkább később beszélgetni?!

 

Őszintén megvallva, nem is nagyon izgatott, hogy merre eszi a fene azt a pokolfajzatot, de nem bírtam megállni a kérdést.

Hiába járattam a számat, sajnos egyre jobban éreztem, hogy valami nincs rendjén. Rossz előérzetem támadt. Nem tudom jobban megfogalmazni, ugyanis annak előtte még sosem találkoztam hasonlóval, ahogy utána sem. A legrosszabb mindebben az volt, hogy bár éreztem, hogy nem jó, ami történik velem, kezdett nem érdekelni az egész, az a bizonyos hatodik érzék viszont bekapcsolt, és egyre csak fújta a riadót.

A hátamnál várakozó gnóm-ördögre néztem, majd odaszóltam neki, hogy örülnék, ha kisegítene, cserébe nem fogok tovább rúgkapálózni, ha a levegőbe emel. Persze, nem értette, de Topus parancsát azért már igen, végül aztán úja szárnyra kapott, és elvitt a Tűzmalomhoz.

Az udvar kihalt volt azokban a kései órákban, de persze engem az sem igazán zavart volna, ha tömve lett volna démonokkal. Azért félúton egy két lábú, szárny nélküli démon is feltünt, igaz, ő csak félig volt démon, félig ördögvér csörgedezett az ereiben...

Azzal kezdte, hogy jól lehordta a gnóm-ördögöt, mert az udvaron szállt le velem, és nem a Tűzmalom pulpitusán.

Akkor nem tudtam, hogy mit vágott a szörny fejéhez, hisz nem értettem „gnóm-ördögül”, csak arra lettem figyelmes, hogy időközben két lábán becsörtetett Orange, majd valamit mormogni kezdett Tirehnnek, mire a féldémon ujjai között egy tűzlabda kezdett formálódni.

Egyből gondoltam, hogy kinek szánja, én meg már emeltem is a kezem, fenyegetően intve ujjammal Tirehnnek, de még mielőtt megszólaltam volna, a férfit a Tűzmalom démoni ereje kitaszította az udvarról. A hirtelen kerekedett széltől még én is hanyatt estem.

Nem izgatott akkor engem már semmi, kényelmesen végigfeküdtem a földön, mit sem törődve a ténnyel, hogy szakad rólam a víz.

Orange odajött mellém, lehajolt, s megkísérelt felhúzni, mire őt is elragadta a szél. Fajtársai eleinte probléma mentesen kerülgettek, de miután látták, hogy Tirehn után Orange is szárny nélkül vesz repülőleckéket a közelemben, nem merték megkockáztatni a röptetést.

Nem igazán törődtem velük, ahogy mással sem, mind közül a legrosszabb, még az egészségemmel sem. Fáradtság fogott el, mit ne mondjak, annak sem adtam túl sok jelentőséget, de azért ásítani is lusta voltam.

Egy valamire emeltem fel a fejem, amikor víz csorgott hajam közé, de nem akármilyen, hanem forró víz.

Talán csak reflexből kanyarodott oda a fejem, mivel az sem igazán izgatott volna, ha valaki fakanalat ragad a közelemben, és elkezd abban a vízben kavargatni. Valami mégis felállásra késztetett, és mikor hátrafordultam, megláttam, hogy a Tűzmalom kapuja tárva nyitva áll, s onnan folyik a víz.

Megcsóváltam a fejem, majd feltűnt, mintha a közelből járó motor zaját hallanám, de arra már nem vettem a fáradtságot, hogy megnézzem, honnan jön a hang. Pedig akkor nem ért volna akkora meglepetésként, a mellettem feltünő motorkerékpár látványa, sem pedig az, hogy a rajta ülő alak maga elé ránt, és bevisz a barlangba.

Pedig ez történt, s nekem időm sem maradt jobban szemügyre venni az illetőt, mivel alighogy beértünk, a motor eldőlt, én pedig már csak két formás lábat láttam, egy pár fekete, magassarkú csizmával egyetemben, de mire felnézhettem volna, bugyivizsgálatot tartani, az illető bevonszolt a vízbe, s nem elég, hogy mindenem elázott, de akkor még volt pofája lábbal ráállni a hasamra.

Kiemelhettem volna a fejem, de magasról tettem rá, hogy nem kapok levegőt. Eleinte visszatartottam a levegőt, aztán gondoltam: minek azt, és abban a pillanatban buborékgyártóvá avanzsáltam.

Cifrázhatnám tovább az eseményeket, mert eleinte kicsit sem izgatott, hogy kapok levegőt vagy sem, csakhogy később megéreztem valamiféle bizsergést. A jobb kezemben éreztem, a gyűrűsujjamon tűnt fel, mintha keringett volna rajta valami. Aztán feltűnt, hogy nem is egy dolog kering rajta, hanem kettő. Lassan leesett, hogy a gyűrűt érzem, és akkor előjött egy addig elzárt alapösztön: élni akartam!

Levegőért kezdtem kapkodni, kiemeltem a fejem a vízből, két kezemmel pedig megkíséreltem eltávolítani a gyomromról a csizmát, de hiába, mintha egy szikla dőlt volna rám, moccantani sem bírtam.

Megpróbáltam megfigyelni az illetőt, de testének csupán a körvonalait láttam. Csak abban voltam biztos, hogy nő, legalábbis a csinos lábából, a magassarkú csizmából és a hosszú hajából arra következtettem, hangot azonban nem adott ki.

Hamar pánikba estem, és kifulladtam. Végképp a vízbe hanyatlottam, és bár most megtettem mindent a szabadulásra, úgy festett, hogy harcot vesztettem, ahol az életem volt a tét...

A karjaim elernyedtek, kifújtam az utolsó adag levegőt, majd a pániktül vadul be is szippantottam, csakhogy nem a vizet, hanem ismét csak levegőt. Az illető az utolsó pillanatban a lábamnál fogva kihúzott a partra.

Fáradt voltam, forgott velem az egész világ, a látásom elhomályosult, majd kettészakadt a kép, s akkor lehunytam a szempilláimat. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 4
Összes: 197479
Hónap: 7414
Nap: 211