Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 34

2013.04.23

34. Zsaruvér

 

Semmi sem idegesített jobban azon a délutánon, mint egy név. Egyetlen fura név, amit, ha egy nagy erejű démon meghall, óva int, hogy meg ne említsem azt a rejtélyes nevecskét a nagy Mihael előtt. Foglalkoztathatott volna más is, például, hogy agylobot kapva rohanjak a nagy démon elé, és beleverjem a fejét „vőlegényem” kőfalába.

Megérdemelte volna... De még mennyire! Nem elég, hogy belerángat egy ilyen képtelen históriába, de utána mossa kezeit, avagy úgy felszívódik, mint a nyári harmat. Igen, egymagamban ébredtem a patak partján. Nyomát sem találtam már Orange-nek sem, nemhogy neki! Meg sem lepett, de azért csak vártam volna valamit, bármit.

Lehet, hogy belül még fortyogtam, de azért tudtam, hogy tennem kell valamit. Nem ülhetek tovább tétlenül. Szerettem volna többet is megtudni erről a rejtélyes törpéről, erről a Locifánról, azonban azt is tudtam, hogy abban a helyzetben jobb lesz nem felkeresni a barlangot. Ki tudja, hogy Mihael nem küld-e utánam egy gnóm-ördögöt, esetleg Topust, aki első kézből mondaná vissza ennek a Locifánnak a búvóhelyét. Maradt hát a malomhoz való visszatérés. Volt még így is elég megbeszélnivalóm egy egoista katedrálisszökevénnyel, egy londoni nyomozóval és egy moldáviai számítógép zsenivel egyaránt.

Ökölbeszorult kézzel értem be a Tűzmalom udvarába. A döbbenettől azonban majdhogynem máris elernyedtek a végtagjaim. Ilyet még életemben nem láttam. Annak a romhalmaznak is csak nehezen nevezhető épület helyében most egy teljes mértékben felújított malom állt, ami talán jobban festett, mint új korában.

Óriási lapátjai gőgösen forogtak a szélben. Úgy tették dolgukat, mintha komoly okuk lenne rá. Pedig érdekes mód, odabent őrlőüzem helyett szobák voltak kialakítva. Legalábbis még azelőtt egy-két órával még azok voltak bent. Igaz, akkor még nem szaporodott meg a malom előtti bejárat plusz két kapuval. Az eredeti ajtó helyére egy befalazottnak tűnő kapu került, míg mellette egy nagyobb, és valamivel díszesebb kapu állt, míg mellette egy harmadik, az ajtóhoz hasonlóan befalazott rész.

Az ámulattól szinte kábultan, azt sem vettem észre, hogy mikor került elő Lotra. Már csak a hozzám intézett szavait hallottam meg.

 

- Megkérdezhetem most már, hogy merre jártál? Hiszed, vagy sem, de izgultam!

- Bocs, hogy csak úgy leléceltem – szólaltam meg -, kicsit rám járt a rúd. Kellett egy kis áramszünet, mielőtt még túlterhelődött volna a rendszer. Egyébként csak neked elárulom, hogy meg volt az első randim a jövendőbelimmel – emeltem fel a gyűrűs kezem.

- Jack, ez nekem kezd már egy kicsit sok lenni. Magyarázd el nekem, mert hülye vagyok, nem értem.

- Előbb hadd beszéljek a főszarkeverővel. Merre van?

- Nem! Előbb velem beszélsz! Mihael és a pocok mellesleg házon kívül vannak. Az a mániákus lóhajcsár kikocsikázott, és ennyi elég is róla! Jacqueline Long, most velem, Tracy Diana Longgal fogod megbeszélni az itt történteket!

- Láthatod... – próbáltam lerázni a húgomat, de az nem volt kíváncsi a mutogatósdimra. Pedig én milyen profin intettem a Tűzmalom felé...

- Na, ne játsz itt velem! – kiáltott rám. – Itt és most részletes beszámolót adsz arról, amit tudsz!

- Akkor előbb te mondd el, hogy mit mondott Mihael erről a malomról.

- Ne kerülgesd már tovább a forró kását! Nehezen, de lenyeltem, hogy egy ilyen pokolfajzatnak segédkeztél mindvégig, miközben én a mészárlás éjszakájáról próbáltam összekaparni néhány infót. Azt is megemésztettem, hogy hót komolyan viccelődtél, amikor azt állítottad, hogy a szobor életre kelt. Mi több, még akkor sem estem neked, mint vak tehén a borjának, amikor megtudtam, hogy el akarod hagyni a tett helyszínét. De azt már tényleg nem tűrhetem, hogy eljegyeztesd magad egy elpusztult démonnal, aki belőled táplálkozva tart házfelújítást!

- Lotra, néhány dolgot nem tudsz... Például azt, hogy nem volt választásom. Inkább Mihaelnek segítettem keresni a markolatot, minthogy jobb esetben törölje a memóriámat, rosszabban megöljön... Ugyanis, drága húgom, a te aranyos kis nővérkédnek van egy bizonyos ereje, ami meggátolja, hogy az ilyen Mihael félék a fejébe férkőzzenek. Meglehet, pont ezért választott ki a Tűzmalom. Erre azért még ne térjek át... Tehát az ügyről akarsz tudni? Én elmondok bármit, de úgy hiszem, hogy már ismered a részleteket. Persze, csak ha mond neked ez a pár név valamit: Alfa, Origo, Omega.

- Igen, Jack, ismerem a történetet, maga a nagy Mishu osztotta meg velem és Sashával a részleteket.

- Akkor mi érdekel? Hisz tudsz mindent!

- A Krimmel ügy, például! De jobban izgat az, hogy miért jegyezted el magad egy ilyen tűzdémonnal!?

- Akkor kezdjük az „ügyhöz” kapcsolódó felderítésekkel. Krimmel professzor valami úton-módon kapcsolatba került Omegával. Ugyanis ő ölte meg a szegény, öreg professzort.

- Ez nem igaz. Az akta szerint George Towerfield ölte meg.

- Nem terjedt még el a pletyka, hogy a kisfiú megbolondult? Hogy mesebeli figurákat, holmi koboldokat gyanúsított a tettével?

- Ilyet még eddig nem hallottam – s ahogy elnéztem a reakcióját igazat is mondott. – Bár amennyit mostanában látott az őrs...

- Első kézből tudom, hogy a srácot Omega befolyásolta. Lehet, hogy a fiú húzta meg a ravaszt, de Omega azt láttatta vele, amit ő akart.

- Érdekes... Itt Dartonville-ben minden bűncselekményhez köze van ennek a díszpintynek – vetett egy kósza pillantást a beügető Mihaelre. Ahogy elnéztem a férfit, amint betette a lábát, már ment is volna kifelé, dehát az nem ment volna az imázsához. Mindenesetre, ahhoz volt esze, hogy elém küldje a majmot, megtudakoltatni vele, hogy vagyok-e szíves beszélni most már bárkivel. Topus jött is szó nélkül, épp csak az volt a probléma, hogy elém érve megbotlott a saját lábában és térdre bukott, ami más szemszögből meg úgy nézett ki, mintha letérdelne előttem. Ezt még fokozta pofikája pirosodása, ami együtt járt a nyelve megeredésével.

 

- A gazdám azt szeretné tudni – kérdezte, ahogy azt már az imént említettem teljesen kipirulva -, hogy válthatna-e veled pár szót?

- Nekem is pont ez volt a tervem – feleltem.

- Te, Topus – szólalt meg Lotra. – Már elnézést, hogy közbeszólok, de mi van veled? Olyan vörös a képed, mint a ráké.

- Semmi közöd hozzá, fehérnép!

 

Visszhangzott a fülem is, olyat ordított a kis maki. Azután, még mielőtt a húgom cipője elérte volna a pöttöm palkó hátsóját, ellibegett, vissza felséges gazdájához.

Vagy bepiált az este, vagy romlott az egyensúlyérzéke, mindenesetre akkorát esett a gazdája előtt, hogy csak úgy porzott. Mihael teljesen komoly ábrázattal nézte szolgája bukdácsolását. Csak azután vette le róla a szemét, miután meggyőződött róla, hogy a majom sikeresen nyeregbe szállt. Talán attól félt, hogy megszabadítja attól a testre feszülő barna bőrnacijától? Ej, de aranyosan festett benne...

 

- Látom – szólalt meg végül az „ördögfióka”, hogy ne nevezzem mindig ex-szobornak -, a mai nap folyamán mindkét Long ingerültebb az átlagnál. Jacqueline, ha mégis készen érzed magad egy kis bájcsevelyre, a tónál várlak.

- Felőlem...

 

Csak néztem, ahogy elvágtat, Topusal a háta mögött. Tracy jól megköszörülte a torkát, de csupán azután szólalt meg, hogy felé fordultam. De valószínűleg addig is engem nézett.

 

- Nos, Jacky drága – szólalt meg -, Mi a terved a következőkben?

- Na, és neked? – kérdeztem vissza. – Elvégre a nyomozás, amiért itt vagy, annak vége.

- Az lehet, hogy két aktát is megszűntettek, odafent, a nagy Misha-pártiak, de egyelőre a Krimmel-ügyet még nem vették el tőlem. De még nem válaszoltál a kérdésemre?

- Kaptam egy eljegyzési gyűrűt egy halott démontól, talán időt kéne szakítsak az erő elsajátításához.

- Te komolyan hiszel ebben a mesében. Talán csak a templomdísz akar így maga mellé szegezni... – szava elakadt, ugyanis csak akkor eszmélt rá arra, hogy egy nagy pocsolya kellős közepén áll. Nem elég, hogy az új csizmája tönkrement, de még a farmer nadrágja is bokáig sáros lett. Érdekes mód, én mellette álltam, de nem csakhogy nem vettem észre az „iszap gyúrását”, de az én cipőm talpa cserepesre repedt földön állt.

 

Kezdett az a benyomásom lenni, hogy a Tűzmalom okozta Topus botlásait, ahogy Tracy besarazását is. Ekkor már világossá vált, hogy Mihael is ezért „menekülhetett” el a helyszínről, és hívott el olyan messze a malomtól.

Néztem egy darabon, ahogy a húgom a cipőjét tisztogatja egy pézsével, de nem igazán kötött le a látvány, ezért inkább elindultam a szolgálati motorkerékpár irányába. Ekkor hallottam meg ismét a húgom hangját.

 

- Most komolyan rohansz hozzá, mint egy kezes kiskutya?

- Tracy, talán van jobb ötleted? Még most sem érzed a helyzet súlyosságát.

- Ez viszont így akkor sem helyes, nem ugrálhatsz úgy, ahogy Mihael fütyül!

- Gondolom, te is el akarod kapni a mészárlás, a gyilkosság és az öngyilkosság tettesét. Megtalálom Omegát, ha az lesz az utolsó dolog is az életemben, amit megteszek. És ahhoz most az első utam a tóhoz vezet! Tőled függ, hogy velem tartassz, vagy sem!

- Megyek, előkerítem Sashát...

 

Tracy a vártnál hamarabb visszatért, a román fiatalemberrel együtt. Immár értettem, hogy miért váltak szét az útjaik. Sasha ugyanis szerfelett jó kedvű volt, ami főleg az elfogyasztott alkohol menyiségének volt köszönhető. Kevésszer láttam olyan állapotban, mint aznap. És bár röhögött, mint a fakutya, egyáltalán nem volt vicces.

Én maradtam a kormány mellett, és amennyire lehetett oda se figyeltem Sashára. A fiú szerencsére jól elvolt a saját kis hülyeségeivel, és még csak nem is járt a keze össze-vissza.

Az erdőn keresztülhaladva elértük a főutat. Felhajtottam rá, mivel a tó odébb volt, és hát az aszfalton könnyebben lehet közlekedni, mint a földúton.

A főúton haladva, elsuhant mellettünk egy ezüstfehér Porsche, s csak véletlenül néztem a vezetőre, de annyi éppen elég volt hozzá, hogy tövig nyomjam a féket, majd megforduljak, s a szirénával az út szélére parancsoljam a kocsit és meglehetősen meglepődött utasait.

Az autóban egy idős házaspár ült. A nő ki sem szállt, csupán a sofőr nézett bizonytalanul. Ahogy azt már említettem, sikerült meglepnem.

 

- Üdvözlöm, rendőrnő... – kezdte bizonytalanul.

- Uram – feleltem közelebb lépve hozzá -, beszélnünk kell! És amennyire lehet négy szemközt.

- Ó, értem. Már azt hittem, hogy közúti ellenőrzés...

- Nem, uram, mint látja, nem az. Krimmel úrról szeretnék kérdezni pár dolgot. A kolléganőm ismerőse viszont amint látja elég rossz bőrben van. Nem szeretném, hogy véletlenül megszakítsa a beszélgetésünket.

- Értem, én. Julia, drágám – nézett be a férfi a feleségére -, ha nem bánod...

- Csak legyetek szem előtt – mosolygott az őszhajú asszony.

- Bocsánat, hogy így elrángattam – folytattam a beszélgetést, amint kellő távolságba értünk -, de amiről beszélni akartam magával, azt mással nem osztanám meg.

- Engem már az is meglepett, hogy itt találtam – mondta a férfi. – A vejem azt mondta, hogy hazautazott.

- Csakhogy közbe jött pár nem várt akadály, amin végül nem sikerült végigevezzek.

- Mit szeretne tudni megboldogult barátomról? – váltott témát a főnököm apósa.

- Talán azt, hogy mit vétett Omega ellen?

- Omega... Itt? Ez esetben a markolat...

- Jelenleg ezen dolgozok, de hőnszeretett nemese nem igazán van a segítségünkre. Legalább Tracy emlékeit meghagyta...

- A húga tudja az igazságot?

- Meg Pálinkás Sasha is a hátsó űlésen. De kérem, válaszoljon. Alfa bármikor feltűnhet, és nem akarok semmiféle problémát.

- Értem-értem... Hans barátom, nem tudom, hogy végtére miért is jött. Állandóan odavolt, amíg én a könyvtárban dolgoztam, de arról sosem beszélt, hogy merre járt. Csak valami magyar ismerőséről beszélt... De nevet nem említett.

- Milyen magyar ismerős?

- Valami itt élő... Remete, ahogy ő fogalmazott. Bocsássa meg, Jacqueline, de ez a hír meglepett... Az agyamon át sem ment, hogy Hansnak lehet valami köze a kardhoz... Istenem, ez teljesen más fényben világítja meg az egészet...

 

Láttam rajta, hogy nem színlel. A meglepődöttség az arcán valódi volt. Látszott, hogy próbálja összeszedni minden gondolatát, de ez a hír teljesen lelombozta. S hamarosan azt is megtudtam, hogy miért.

 

- Jacqueline kisasszony... – folytatta kis gondolkodás után. – Most ez annyira rosszkor jött. Az unokánkért megyünk Yorkshire-ba, és sietünk... Sajnálom, de mennem kell.

- Még egyetlen kérdést engedjen meg. Mit tud a Tűzmalomról?

- Ezt igazán rosszkor kérdi. Hát, mit is mondjak... Egy mendemonda szerint a malom egykor átlagos szélmalom volt, de élt a vidéken egy csodaszép nő, aki magába bolondította a Sátán hírnökét... A tüzet. Az ördög ezt megtudta és kioltotta a lángot, úgy a szolgájából, mint a leány szívéből. A szolga a halála előtt a malomban keresett menedéket, de a leány családja bosszúképp felgyújtotta. Az egész porig égett. De másnap reggelre, valamiféle csoda folytán a malom újra dicső fényében állott ott, ahol a leány meghalt... Ez persze mese, a Mihael szakértő biztos jobban ismeri a részleteket.

- Mihael szakértő? – kérdeztem.

- Nem is tudta? Dartonville-be jött egy valódi Mihael szakértő. Valami ukrán, vagy orosz férfi. Azt mondják, hogy valami zseni, mindenesetre Mihael egész életét kívülről fújja. A Tűzmalomról is biztos többet tud. Keresse fel őt, vagy menjen a könyvtárba...

- Merre találom? Nem tudja?

- Ön a rendőr. De tudtommal, nem látták még a városban.

- Öhm... – futott át egy kósza gondolat az agyamon, amit utolsó kérdésként meg is kockáztattam. – Azt mondta, hogy kelet európai?

- Óh, várjon, eszembe jutott!

- Plumbu?

- Igen-igen, Plumbu. Pontosan. Sajnos a keresztnevét nem tudom.

- Sasha... A teljes neve: Sergiu Plumbu...

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Szeptember >>
<< 2019 >>
Ke Sze Csü Szo Va
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30            

Statisztika

Online: 1
Összes: 113800
Hónap: 2275
Nap: 23