Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 25

2013.02.24

25. Egy rossz döntés

 

- Jack, Jacky, jól vagy?

 

Most komolyan, ez volt a legutolsó kérdés, amit hallani szerettem volna abban a percben. Mit feleltem volna? Talán: kutyabajom, csak épp nyelni nem bírok, vagy megmondtam volna az igazat, és hisztisnek kiabáltak volna ki.

Lotrával meg amúgy is vigyázni kell, jobb neki inkább azt mondani, amit hallani akar. Nekem valahogy nem volt hozzá kedvem, szóval maradt a harmadik választás: nem feleltem semmit, csak legyintettem egyet. Nyelni sem bírtam, nem hogy még beszéljek is...

A hely, ahol ébredtem, tökéletesen egyezett azzal, ahova Mihael lökött az álmomban. Ez pedig méltán bizonyította, hogy azok a gyakorta rám törő rémálmok valójában megtörtént események.

Mivel volt jobb dolgom is annál, hogy megosszam eme furcsaságokat a húgommal és annak volt barátjával, inkább megtartottam magamnak, jól őrzött titoknak, s inkább arra összpontosítottam, hogy jobban szemügyre vegyem, mi folyik körülöttem.

Hisz attól, mert felébredtem, az még nem jelentette azt, hogy biztonságban vagyok. Főleg nem azután, ahogy az ex-szobor bánt velem, amíg ájult voltam.

Sergiu felsegített a földről, én pedig hálám jeléül arrébb toltam az útból. Mihaelt kerestem, de Darkeyest találtam... ahogy játszi könnyedséggel elrepül a fejünk fölött. A földnyúlvány, aminek nekiesett, összetört a súlya alatt.

Ezt látva, a következő percben már éreztem is Sasha kezét, ahogy megragadja a vállamat, és arrébb húz. Felé tekintve láttam, hogy Mihaelt figyeli, aki az idő tájt nyerte vissza átlagos alakját és gondolkodását.

Hagytam a fiút, hadd vezessen el attól a veszélyforrástól. Alig tettem meg pár lépést, amikor a körülöttünk levő földnyúlványok visszahúzódtak. Alighogy ez megtörtént, Darkeyes hangját hallottam meg.

 

- Megbolondultál, fiatalúr? Most tértél magadhoz, és máris újra használnád az erőd?! Figyelmeztetlek, Topushoz hasonló erejű démon nincs itt a közelben, én nem gyengítem le magam a kedvedért. Ha újra átalakulsz, a halandó lányt fogom használni!

- Hallgass... – hallottam a hátamtól Mihael hangját, aki a szokottnál is fáradtabbnak tűnt. – Long, várj! – kiáltott utánam.

- Oda se figyelj! – szólt rám Tracy. – Ha kell, ripityára lövöm azt az önelégült pofáját!

- Hallgass a húgodra, no meg várd meg, amíg én eltűnök, mert szerintem ennek az izének meg se kottyanna az ólom...

- Sasha...

- Hagyjátok már a turbékolást máskorra, engem pedig engedjetek el...

 

Hiába fogtak jó erősen, elég volt gyengébben megrántanom a vállam ahhoz, hogy eleresszenek. Mindezt azért tették, mert időközben a két vízköpő - amik ott tébláboltak Mihael körül -, alighogy az uruk rám parancsolt, hogy maradjak, ők már ugrottak is, hogy a földre teperjék a testvéremet és az exét.

Amint ez megtörtént, az egyik leütötte Sashát, majd elindult felém. Szinte a semmiből ugrott elém Darkeyes. Nem számítottam rá, de a gnóm-ördög sem, ahogy láttam, mivel megtorpant.

 

- Mihael úrfi, parancsold vissza a szolgád, különben fej nélkül hagyom!

- Parancsolgatsz nekem?

- Nem, ez csak egy jó tanács volt! Hagyd ki az emberlányt ebből!

- Már nyakig benne van, és amúgy is elég energiát vettél el Topustól ahhoz, hogy ne boruljon el ismét az agyam. A lányról pedig tudhatnád, hogy nem átlagos.

- Nem őt féltem, hanem téged, úrfi. Túl nagy veszélyt vállalsz egy olyan dolog miatt, amiről azt sem tudod, merre keresd.

- Mintha egy érző szívű szerzetes beszélne belőled, egy hidegvérű ördög helyett. Kotródj a szemem elől, amíg jó kedvemben találsz!

- Nem, amíg úgy nem látom a helyzetet!

- Kotródj innen! Nem mondom többet!

- Inkább azt kérdeznéd, hogy miért tettem meg ekkora utat. Vagy ez nem is érdekel?

- Nem bíztál a halandóban. Már akkor észrevettem a zsebében a gyűrűt, mielőtt elkezdtem a támadást. Megmondtam, hogy igazam van! Apám nem viseli el könnyen a vereséget, ezért küldött el téged, de előbb még adott más munkát, ami előnyt élvezett. Nagyobb előnyt élvezett... nálam.

- Nem volt könnyű észrevétlenül elvegyülni a halandók között, megbocsáss, ha háttérbe szorítottalak, de nem, nem akadt fontosabb dolgom. Ebben tévedsz. A városba miattad mentem, hogy teljesítsem a gazdám parancsát. Most már minden rendben. Ha megbocsátasz, távoznék, még akad egy kis dolgom a városban...

- Miattam ne fáradj!

 

Hiába szólt rá Darkeyesra, a démon bizony elment, méghozzá olyan fürgén és nesztelenül, hogy semmilyen nyom nem maradt utána.

Nem maradt időm gondolkodni sem, alighogy a fekete szemű démon elment, a vörös szemű elém lépett. Előttem megállva kinyújtotta a bal kezét, kitárva a tenyerét. Mintha várt volna valamit. Így is volt, várt, méghozzá azt is tudtam, hogy mit.

A zsebembe nyúltam, de mielőtt kivehettem volna, amit akartam, a hátamtól megszólalt Lotra, amitől még az is kiment a fejemből, hogy miért vágtam a kezem zsebre.

 

- Mi folyik itt? – kérdezte az ájult fiú mellett. – Nem értem túlságosan a helyzetet, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy te, Jacqueline Long, a tömeggyilkos pártját fogod.

- Jó a meglátásod, Tracy – néztem felé -, dunsztod sincs arról, mi folyik itt. Az a baj, hogy én is elvesztettem a fonalat. Nos – fordultam Mihael felé, a tökéletes szavakat keresve, amivel nem hergelem fel -, Topus gazdája,  lennél szíves felvilágosítani engem is arról, miért támadtak ránk azok az izék, és persze, hogy miért állítottál meg az imént?

- Azok a koboldok a Tűzmalmot támadták meg. Valószínűleg azért vettek titeket is üldözőbe, mert Topus veletek volt, vagy mert érezték rajtad a Tűzmalom szagát.

- Mint a kutyák...?

- Tracy, most az egyszer, légy szíves, hallgass!

- Csak még annyit engedj meg, hogy megkérdezzek, hogy ez a fickó tényleg az a Mihael szobor, Dartonville-ből?

- Hagyd le a szobor megnevezést, de tudod mit? Ne is nevezz sehogy, ha végeztem itt, neked is meg a latrodnak is törlöm az emlékeiteket!

- Alfa, várj! – Nem hagyhattam, hogy csak úgy törölje a tesóm memóriáját. – Hagyd őket! Én ezt már nem bírom egyedül. Tracy pedig hajthatatlan, úgyis fényt derít az ébredésed éjszakájára, ha kell, ezerszer végigcsinálja ezt az utat, sőt bele is hal, ha kell, de leállítani nem lehet. Sergiu tudására meg még szükséged is lehet. Amolyan McGyver típus, ha feldobsz neki egy csavart, egy traktort hajít le.

- Nem tudom, milyen alakról beszélsz.

- Lényegtelen, egyszerűen csak annyi a fontos, hogy Sergiu egy zseni, egy épeszű géniusz. Hidd el, ha én mondom, neki nagyobb hasznát veszed a markolat megtalálásában, mint nekem!

- Jack, feltűnt neked egyáltalán, hogy magad ellen beszélsz? – szólt közbe Tracy.

- Csak az életeteket próbálom menteni!

- Nem szándékoztam megölni őket – vágta rá Mihael. – Nekem viszont elkelne a segítséged. Apám jobb keze nem a segítőkészségéről híresült el.

- Segítőkészség... – ismételtem meg a szavait, miközben a zsebemben újult erővel kezdtem matatni. – Parancsolj, Darkeyes ezt rám bízta, hogy adjam át neked.

 

Azzal átnyújtottam a gyűrűt, amit Weight parancsnok irodájában adott nekem. Mihael elvette, majd miután körbeforgatta, lazán odadobta az útközben előkerült három gnóm-ördög egyikének.

Az, amint a mancsában érezte a bizsut, odatotyogott a húgom elé, vállára kapta az ájult Sashát, majd intett a húgomnak, hogy kövesse. Ő nem szólt semmit, nem úgy Mihael.

 

- Tracy Long, kövesd a szolgámat! Nem fog bántani sem téged, sem pedig a férfit.

- Én ugyan nem megyek el egy olyan szörnnyel!

- Pedig ajánlom! Biztonságos helyre visz. Itt talán még elvétve bóklászhat egy-két vérszomjas kobold. Omega elég kegyetlen ahhoz, hogy az utolsó szolgáit is a felkutatásunkra küldje, mindegy, hogy az a kobold halálával zárulna.

- Hova viszi Sergiut? – kérdeztem a távolodó gnómot nézve.

- A Tűzmalomba. Ha segítséget akarsz, hát legyen. Ne mondd rám, hogy megfosztalak mindentől. Most viszont gyere. Én teljesítettem a kívánságod, most te következel!

- Ácsi, vadember! – emelte Tracy Mihaelre a pisztolyát. - A nővérem nem megy veled sehova!

- Long, ne játszd az érthetetlent! Menj, és nyugtasd meg a társad, mert valószínűnek tartom, hogy meg fog rémülni, ha a szolgáim közt tér magához.

- Hagyd békén, Jacket, nem mondom még egyszer!

- Lotra, már rég nem szorulok a védelmedre.

- Nővérkém, ha elfelejtetted volna, emlékeztetlek rá, hogy ezelőtt tíz perccel még a torkodat szorongatta ez az alak, most meg segítenél neki?!

- Nem segítőkészségről van itt szó, hanem arról, hogy nem bízok Darkeyesban. Ő is egy démon, aki kedve szerint befolyásolja az emberek tudatát. De most, valahogy rossz előérzetem van vele kapcsolatban.

- Legyen is – szólt közbe Mihael -, ugyanis ő nem démon, hanem ördög. Egy fokkal rosszabb azoknál.

- Csak annyira, mint te! – vágta rá Tracy.

- Most aztán elég legyen! – ordított rá Mihael a húgomra, akinek megremegett a kezében a fegyver. - Sok mindent lenyeltem már tőled, de ezt már nem viselem el tovább! Tudd, hol a helyed, hasztalan halandó, aki méghozzá fiat sem szült, pedig jócskán benne van a korban.

- No-no... – válaszolt Tracy, egyre jobban bizonytalanodva. – Nem vagyunk már a középkorban. Majd én eldöntöm, hogy mikor vállalok gyereket, ha egyáltalán szülök. Te viszont igen el vagy magadtól szállva, pedig az előbb olyannyira magadon kívül voltál, hogy majdnem megölted az egyetlen halandót, aki van olyan bugyuta, hogy segítsen neked... Ne játszd nekem itt az urat. Ha végezni akarsz velem, tedd meg, mint látod, nem igen tudok védekezni. De inkább emelt fővel vesszek, minthogy egy őskorból itt ragadt templomdísz parancsait teljesítsem!

- Tracy – próbáltam csitítani a testvérem -, csak tedd, ami a legésszerűbb. Sashának szüksége lesz rád.

- Nesze, továbbra is ennek a pártját fogod?!

- Inkább vele tartok, minthogy a városban bárkinek is baja essen. Lotra, higgadj le, ez a férfi már egyszer megmentette az életemet. Tűzbe tenném érte a kezem.

- A nyakadat tedd inkább!

- A lábad szedd inkább! – csattant fel Mihael. – A szolgám mindjárt elvész a ködben. Ha nem sietsz, elveszted a nyomát.

- Jack, veled mi lesz?

- Csak menj!

 

Ez volt az utolsó szavam, amit hozzá intéztem. Láttam, ahogy Tracy elfordul, dühtől felhevült arcával.

Idegesítette, hogy nem tud semmivel sem meggyőzni. Még utoljára azért hátranézett, miközben lábaival már a Sashát elhurcoló gnóm-ördög nyomában járt. Mélyen a szemembe nézett, de látván, hogy kitartok az elhatározásom mellett, előre fordult.

Nem mondott semmit, ahogy én is hallgattam. Egyszerűen csak néztem, miközben ő egyre jobban távolodott tőlem.

Időközben valami ismerős szag csapta meg az orrom. Jobb oldalról jött, s amikor arra néztem, Mihael lovát pillantottam meg, ami mellettem állt. Nyergében ott ült vitánk alanya.

Előtte kiterítve a folyton káráló Topus feküdt, most nesztelenül, mint egy dög. Arra következtetni mertem, hogy nem pusztult el, hisz akkor Mihael sem nézett volna rám olyan nyugodtan. Amikor látta, hogy felé vetek egy pillantást, kinyújtotta a kezét, s felhúzott a hátához.

Nekem már a nyelvemen volt, hogy megkérdezzem: miként képzeli, hogy csak úgy pakolja a nehezebbnél nehezebb terheket egy komoly sebeket szenvedett ló hátára, de Mihael megelőzött.

Mielőtt még szavakba öntöttem volna a gondolatokat, felvilágosított, miszerint ne izguljak a ló miatt, mivel fiatal, és főleg, mert démoni vér csörgedezik az ereiben, nem fog kidőlni alattunk.

Attól viszont én még ugyanúgy sajnáltam szegény párát. De nem tudtam mit tenni, amint felültem, máris oldalba rúgta, s már vágtatott is a hófehér paripa, keresztül a fél erdőn.

Szót sem igazán tudtam emelni, ezt azért, mert Mihael végre rátért arra, amit a húgom előtt rendesen elhallgatott. Mint később kiderült, érthető okok miatt...

 

- Jacqueline, megbízol bennem? – kérdezte teljesen váratlanul.

- Mire célzol? Azt a tűzbetevős dolgot csak Tracy megnyugtatása miatt mondtam.

- Nem tudom, mi vár ránk a városba érve, de nem akarom, hogy bármilyen pletyka is szárnyra kelljen ezután az éjszaka után. A számodra Darkeyesként ismert ördög minden bizonnyal tett valamit, de hogy engem hergeljen, biztosan nem járt el megfelelőképpen.

- Nem tetszik ez nekem...

- Jacqueline, láttad, mi lett Topusal. Ha az alkalom úgy hozza, megtehetem veled ugyanazt?!

 

A mondat végére talán csupán az egyik írásjelet kellett volna használnom, de nem tudom melyiket... Mihael kérdő, mégis kijelentő mondatban beszélt.

Hideg vizes fürdőnek is beillett volna a kérdése. Mindenesetre rendesen megizzasztott, választ rá pedig egyáltalán nem kapott.

Többet nem hozta fel a témát, sőt, nem is szólt hozzám semmit. Látszólag a ló fülei közt nézte a terepet, valójában meg, hogy mire gondolt, azt csak ő tudja.

Nekem nem maradt más, csak a démon derekát való átkarolás, és az agytekervényeim véget nem érő túráztatása.

Próbáltam túltenni magam a félelmen, de amikor elhatároztam, hogy megszólalok, csupán egyetlen kérdés fogalmazódott meg az agyamban, mégpedig az, hogy fájni fog vajon, ha engem is „lecsapol”? Ekkora baromsággal azért nem égettem magam, szóval maradt a felállt helyzet, vagyis a némaság.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< November >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30            

Statisztika

Online: 5
Összes: 174343
Hónap: 7919
Nap: 317