Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 9

2012.11.27

9. Nagy a tét

 

Hűsítő szél fújt végig Tokió utcáin. Egy padon ülve találta Sárit. A lány szemlesütve ült, térdeire könyökölve nyomkodta mobiljának gombjait. Nem mert telefonálni, vagy talán nem is akart. Yusuke ült le mellé.

 

- Ne légy már olyan szomorú...

- Elvinnél Koenmához? Kérlek, el kell mondjak neki valamit...

- Persze.

 

Yusuke, ahogy ígérte, elkísérte a lányt a szellem Reikai béli otthonába. Nem sokkal indulásuk után Kuwabara is csatlakozott hozzájuk. Hiei és Kurama a szellemvilági palota kapujában várták őket.

Koenma, irodájának ajtajában beszélt egy szörnnyel. Miután az elment, betessékelte a jövevényeket az irodájába. Sári félrehúzta, majd súgott neki valamit. Koenma jól hallhatóan felelt neki.

 

- Tudom, hogy miért ment el Botan, apám felvilágosított még indulásunk előtt. Ne izgulj, semmi baj nem lesz. Egyébként a délutáni gépen jön Miyuki.

- Eljött? Miyuki idejön?

- Igen, ő majd segít a lányokon.

 

Koenma elmosolyodott. Sári is kissé felüdült. Miyuki az az idős,  japán nő volt, aki Lucky-t és Rékát Japánba küldte.

Visszamentek a társasághoz. Alig ültek le, mikor nyílott az ajtó, és kisvártatva becsörtetett Koto. A rókaszellem lány forrt a dühtől. Meg sem állt Koenmáig.

 

- Nem megyek! – ordított a cumisra.

- Mi az, hogy nem mész? – nézett a zsebistenség a rókadémonra, miközben fél kézzel a cumijáról törölte le a Koto kiabálása közben ráfröcskölt nyálat. – Már megbeszéltük, nem?

- Juri nem vállalta, én meg nem vagyok kész a halálra.

- De... Te csak a kommentátor vagy.

- Na igen, viszont ezek itt a harc hevében nem igen törődnek senkivel, magukon kívül. Néha még magukkal sem hajlandók törődni – vetett a lány egy sanda pillantást Kurama irányába.

- Mi a baja ennek a farkincának? – kezdett feltörni Sáriból régi énje.

- Nem vagyok Farkinca! Tán te is a csapat tagja leszel? Elférne egy izzig-vérig ember is az arénában.

- A Budapest Arénában? Nem ott lesz a buli, de ha érdekel, majd én beugrok Julis helyére.

- Sári! – vörösödött el Koenma arca. – Azt se tudod, miről beszélsz. Ne húzd tovább az idegeket.

- Tehát Juri helyébe akarsz lépni? – nézett mélyen Sári szemébe Koto. – Legyen. Várlak majd az eligazításra.

- Koto...

- Koenma-sama, ne izgulj, ott leszek én is.

 

Mondandója végeztével, Koto kiment a szobából. Hiei akarata ellenére felnevetett. A többiek néztek rá, mint borjú az új kapura. Sári odalépett mellé, és befogta Hiei orrát. A fiú mit sem törődve az orrlyuka elzárásával, tovább nevetett. Miután jól kinevette magát, megszólalt.

 

- Te, egyáltalán tudod, mit vállaltál magadra?

- Ha felidegesithetem vele azt a szőrbombát, tőlem akár még a pokolba is beállok kapuőrnek.

- Félreérted, Koto nem ilyen, most csak rossz kedve volt – szólalt meg Kurama. – De nem mondhatok mást, minthogy nagy hibát vétettél. Könnyen meghalhatsz, pláne ha észreveszik, hogy te csak... egy ember vagy.

- Fitt vagyok! Réka és Lucky minden ereje belém szállt. Nem is tudom... Úgy érzem, hogy megfeledkeztem valamiről. Hm... Na mindegy, nos mi is a feladatom?

- Ez ám a hozzáállás – mondta Koenma. - De ha téged nem zavar... A feladatod egy mérkőzéssorozat vezetése, helyszínről. Jóformán még a verejték szagát is érezni fogod.

- Izgalmasnak hangzik.

- Majd meglátjuk, hogy mennyire fogod élvezni az első küzdelem vége után, már ha túléled.

- Hiei, kuss legyen!

- Szerintem pedig áttérhetnénk egy másik komoly kérdés megvitatásához. Kik azok a Háromszög lakók?

- Micsoda? – pattant fel Kurama. – Hiei egy szót sem szóltál róla, hogy a Háromszög lakóival kell megküzdjünk!

- Azt se tudom, hogy kik ők.

- Hiei és a tudás, mint tűz és víz – csipkelődött Sári.

- Érzem – sóhajtott fel a Jagan miniatűr mestere -, hogy Koto nem fog téged megismerni, ha így folytatod.

- Miért nem?

- Mert a mérkőzést te a barátnőid mellett fogod tölteni! Az intenzíven!

Sári és Hiei között pattogtak az indulat szikrái.

- Nyugalom, hidegvér – csitította a szerelmespárt Koenma. – Kurama, mennyit tudsz a Háromszögről?

- Eleget.

- Mondd már! – kiálltott rá Kuwabara.

- Ti is ismeritek. Ugye a Bermuda háromszögről hallottatok?

- Az lenne?

- Az ősidőkben azon a helyen egy börtön állt, szigorúan elsőosztályú démonok részére tervezve. Ha elkaptak volna, én is odakerültem volna. Borzalmas egy hely. Egy valaki tért csak vissza az alvilágba onnan. Két óra múlva már könyörgött, hogy öljük meg. A börtön a víz alatt van. Az elmondása szerint részlegekre van osztva. Erdőségekre, melyeket törhetetlen üveggel zártak el egymástól. Helyenként nyitva vannak pár óráig, utána lezárják őket, és vízzel töltik őket tele. A bent rekedtekre borzalmas halál vár.

- Pár évszázada már nem börtönként működik. – vágott közbe Koenma. – A túlélők alkalmazkodtak, és egy új civilizációt hoztak létre, lassan kinőve a lakterüket... Még nagyobb teret akarnak maguknak. Persze arra a területre ember be nem teheti a lábát. Félek, hogy nem ez a fő céljuk, ha vesztetek, lehet, hogy többet akarnak. Nagy a tét. Vállaljátok?

- Igen – mondták egyszerre, habozás nélkül.

- Na álljunk meg – szólalt meg Sári. – Én a ti csetepatétokat kell közvetítsem?

- Ahogy mondod – bólintott Hiei.

- És mégis kinek?

- Sok szörny látogat el az ilyen eseményekre – mondta Koenma.

- Engem azért még érdekelne valami – vakargatta az állát Kuwabara. – Hova tűntek a Bermuda Háromszögben elveszett emberek?

- Gondolkozz Kuwabara, mit akarhat egy elsőosztályú démon egy emberrel? – vetette oda Kurama, kimenet.

 

Kuwabara nagyot nyelt. Megborzongva követte a többieket. Sári meg csak állt. Fancsal vigyor ült a száján. Kezdte már felfogni, hogy mibe ütötte az orrát.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< November >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30            

Statisztika

Online: 5
Összes: 175257
Hónap: 8194
Nap: 313