Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 7

2012.11.27

7. Aludj csak, én álmodom

 

Koenma szétdobált mindent, mire meglelte, amit keresett. Sunyin mosolyogva tartott kezében egy ketyerét. Mint megtudták, azzal lehetett követni a lényeket, melyekkel még biztos sok bajuk lesz. Több dolguk nem lévén ott, elhagyták az épületet.

Sári és Hiei egymás mellett mentek a csapat elején. A többiek, kicsivel lemaradva követték őket.. Réka Koenma mellett haladt, látszólag a ketyerét vizsgálta. A valóságban csak Koenma mellett akarhatott inkább maradni. Genkai és Lucky már egész jól kijöttek. Újabban Yusuke küzdési stílsát kritizálták.Yusuke meg Kurama mellett, ökölbeszorult kézzel rágta a szája szélét. Kuwabara hátul, száját befogva totyogott a többiek után. Azért néha-néha el-elkuncogta magát.

Koenma egyre nyugtalanabb lett. A műszer szerint teljesen körülvették őket a mentorok. Az elkerülhetetlen nem váratott magára semmit. A mentorok azonnal támadásba lendültek. Legelőször Koenmára támadtak. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy két bájos halandó hölgy is a közelében volt. Réka egyből hasbarúgta az egyik támadót, míg a másik kettővel Lucky bánt el. Cselesebben a barátnőjénél. Ráhajította a két  alakra Kuramát. A rókadémon nem sokat látott a támadókból, de valahogy mégis megérezte, hogy merről várhat ütést. Mellé azért Lucky is rásegített. Igaz, nem csak értékes, esetünkben meglehet hasztalan tanácsokkal, hanem odarohant a rókadémonnal szembe, és amikor az elrúgta magától az egyik mentort, a lány biztosított a fickónak néhány fájdalmas percet.

Az utcán egy rozoga kerítés állt. Sári odalépve elé, kitépett belőle egy rudat. Hiei újra Sárinak köszönhette meg az életét, amikor egy támadó megpróbálta leakasztani a fiú oldaláról a kardhüvelyt, a harcias kisasszony pedig még épp időben sikerült elérje a hátból támadó mentort. Úgy gondolta, hogy követi a férfi példáját, és hátulról csapja nyakon az óvatlan „bennszülöttet”. Hiei bár látszólag hálás volt, a gondolatait nem öntötte szavakba  Látszott rajta, hogy nagyon idegesíti a „vaksága”, de az önfejűségéből nem adott lejjebb.

Kuwabara egészen addig látta a támadókat, amig elő nem idézte a kardját. Yusuke is úgy járt, amint használni kezdte szellemi erejét egyből „megvakult”. Kurama és Koenma a műszer jelzései alapján harcoltak. Történt viszont, hogy Kuramát arrébb hajította az egyik mentor, hogy megölhesse. Lucky más kiutat nem találva, ráugrott a mentorra, így az csak részlegesen karmolt bele a szellembe.

A mentorok új célpontot kerestek. Sári épp kapóra jött, ugyanis elesett. Belekarmoltak a lábába. Hiei vakon vágta le az összes mentort. Genkai nem hitt a szemének. A mentorok jobbnak látták visszavonulni. Koenma fel akarta emelni Sárit, de Hiei úgy rákiálltott, hogy még a közeléből is elment. A démon morogva emelte fel a lányt.

Nehezen, de elérték azt a barlangot, ahonnan egyenest a föld alá lehetett kerülni. Újabb átjárón léptek át. Nos, ahova kerültek, az épp olyan volt, mint egy esőerdő, csak éppenséggel a fényt nem lehet tudni, honnan kapta. Kurama arcán aggodalom terebélyeskedett. Koenma feltárta a többiek előtt is a helyzetet.

 

- Azt hiszem, Kurama, te már észrevetted...

- Nincs hatalmam a növények fölött.

- Így igaz. Mindegyikőnk elvesztette minden hatalmát, csupán a harctudásunkban bízhatunk.

 

Koenmának igaza volt. Ahogy Kurama nem, ugyanúgy Kuwabara (de említhetném Yusukét vagy Hieit) sem tudta használni a szellemi erejét.

Hiei homloka is olyanná lett mint bármelykőjüké. Mintha a Jaganja sosem lett volna.  

Sötétség borult a környékre. Egy biztonságos barlangot kerestek, ahol meghúzódhattak. Fáradtak voltak, hamar elnyomta őket az álom. Koenma nem aludt csupán. Valamin komolyan elgondolkodott.

Sári álmában épp tusolt. Hirtelen megjelent előtte Hiei, anyaszült meztelenül. Sári elmosolyodott.

 

- Wow, ez ám az álom, Hiei komám nem is olyan kicsi az a kard, legalább is álmaimban biztos nem – nézte Hieit.

- Haggy békén, ez nem álom – próbált menekülni Hiei.

- És még ellenkezik is. Pici ferdeszeműm nem kell félned, Sári néni nem harap.

- Eressz el! Megbolondultál?

 

Hiei kiesett a tusolóból. Menekülni próbált, de Sári ráugrott, a derekát átfonva a karjaival. Most, hogy elég közel került hozzá, nem riadt vissza attól, hogy nekiálljon csókolgatni a fiú nyakát. Meg is lepődött, hogy ennyire tudja irányítani az álmát. És Hiei annyira valósághűen védekezett. Még mielőtt bármi is történhetett volna, felébredt. A sebe iszonyatosan égett.

Kurama is álmodott. Ő nem tusolt. Épp azon a helyen állt, ahova érkeztek este. Egyedül volt. Mégis kiálltásokat hallott. Futni kezdett a hangok irányába. Végre elérte a hang forrását. Lucky volt, aki kiabált. Egy fához volt kötve. A fa gyökerei szorították le a lány egész testét. A mellette levő fán Youko Kurama volt kikötözve. A gyökerek egyre jobban kezdték összeszorítani őket.

 

- Kurama, ments meg... kérlek, Kurama! Nagyon fáj! – kiáltozott Lucky.

- Döntened kell, hogy kit választassz... őt vagy engem? – hallotta Youko nyugodt hangját

Kurama csak állt. A szíve majd kiugrott a mellkasából. Kívánta, hogy csupán egy álom legyen. Remélte, hogy csupán egy álom. Hiába reménykedett, nem bírt ott állni a végtelenségig. Végül Lucky-hoz ugrott. Ekkor hangokat hallott, Koenma hangját.

 

- Ébredj fel, Kurama, megölöd Lucky-t!

A férfiú felriadt. Karjához kapott, ugyanúgy fájt neki is a seb, ahogy Sárinak is. Lucky Réka karjaiban kapkosott levegőért. Nyakán szorítás nyomai látszottak. A többi részét ruha fedte, de csuklóját is szorongatta, azon is jól látszott a szorítás nyoma.

- Mi volt ez? – kérdezte Kurama, még mindig reszketve.

- Elfelejtettem... teljesen elfelejtettem! A mentorok mérget fecskendeztek belétek. A céljuk az, hogy ti álmotokban megöljétek azt, akihez közelebb áltok, vagy épp az végezzen veletek. Az álom egy olyan lehetséges valóságot épít, melyben azzal a személlyel, akit beleépítessz az álmodba, komolyan találkozol.

 

Koenma magyarázata elégségesnek bizonyult. Senki sem kérdezett utána semmit. Hogy lejjebb higgadtak a kedélyek, a legtöbben lassacskán visszaaludtak. A kivételt Kurama, Sári és Hiei alkották. Sári rá se mert nézni Hieire. A démon is teljesen másfelé nézett. A lány elfordulva pihentette szemeit. Hiei akkor nézett csak rá. Fülig pirult. Kurama lökte meg.

 

- Mit álmodott Sári?

- Honnan tudjam? Aludj inkább!

 

Nem akart egy esetleges beszélgetésbe bonyolódni, amiközben véletlenül kifecseghet valamit, ezért inkább felállt, és kiment a barlangból. Valahogy az az érzése volt, hogy figyelik őket.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Október >>
<< 2019 >>
Ke Sze Csü Szo Va
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31      

Statisztika

Online: 1
Összes: 114762
Hónap: 995
Nap: 38