Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 5

2012.11.24

5. Letűnt világ

 

Gondolom, mindenkit érdekel, hogy mi várt a csapatra az átjárón túl. Hatalmas meglepetés... Ahogy átértek, rögtön zuhanni kezdtek. Bajuk csupán azért nem esett, mert amint átértek, egy felhőkarcoló jelent meg alattuk. Egyenest annak a tetejére estek. Yusukéra Kuwabara és Lucky is ráesett. Hiei Koenma mellé szökött. Koenma a fejét fogta.

 

- Mit jelentsen ez? – kiáltott a Szellemvilág urának fiára a felháborodott imiko. – Nem jöttünk egy tapottat se. Ugyanott vagyunk ahonnan eljöttünk.

- Hiei, nézz körül!

- Nem érzek semmilyen élőlényt... – sétált el a tető szélére Kurama. – Mintha csak ezek az épületek lennének...

- Mert, csupán az épületek vannak.

- Mit jelentsen ez, Koenma?

- Yusuke, nyugodj meg! Mindent a maga idejében – csitította Genkai Yusukét.

- Szeretném megtudni, hogy hol is vagyunk – szólalt meg Hiei mellől Réka.

- Lányom, mint, ahogy azt egykori tanítványomnak is mondtam, hideg vér! Mindent megtudunk majd... ha eljön az ideje. Először is menjünk le. Egyet értessz, Koenma-sama?

 

Genkai nyugalma, amit még abban a helyzetben is képes volt megőrizni, lehűtötte a kedélyeket. Megfogadták a tanácsát, s mindenek előtt lementek az épületről. Odalent is minden úgy nézett ki, ahogy emlékeztek rá. Valami mégis különbözött. Hiányzott belőle az élet.

Jól szemügyre vették a kihalt várost. Feltűnt nekik valami, amiről egyikőjük sem tett szóvá. Éjfél volt, amikor átléptek, viszont átérve már dél felé járt az idő. Sári meglátta a vendéglőt, gondolta beles, és vesz valami reggelinek valót. De nem volt szerencséje, minden volt ott, csupán az ételek, italok és minden más szerves anyag hiányzott onnan.

Ugyanabba a parkba értek, ahol már egyszer voltak. A hídon most nem volt semmilyen növény, sőt víz sem csobogott. Mindemellé a csend is rémisztő volt. Koenma végül megnyílt Yusuke, Kuwabara és Hiei kitartó faggatására.

 

- Látom, nem lesz tőletek nyugtom... Ez a föld a Szellemvilág fogadóterme volt.

- Mi?

- Amikor meghalt valaki, nem a szellemvilági palotába került került először hanem a...

 

Egy percre elakadt a szava. Egy perc sem telt bele, és teljesen váratlanul, mindenki szeme láttára tűnt el egy roskatag épület, melyet már régebben bontásra ítéltek. A földön törmelék jelent meg.

 

- Hihetetlen, ez tovább fejlődik – ámult el Koenma.

- Koenma, mi is ez a „fogadóterem”?

- Jaj, Yusuke, ne legyél már ennyire bunkó, mintha nem meséltem volna erről a helyről, annó az első munkanapodon! A halottak ide kerültek előbb, itt áttértek a szellemvilági életre kényelmesen, csak volt vele egy kis baj...

- Igen?

- Innen az okosabbak vissza tudtak térni az élők közé... – vűgott közbe Genkai.

- Ahogy mondja, Genkai mester. Voltak szellemek, akik átverték az őröket. Ha szerencséjük volt, át tudtak menni az átjárón.

- Ott fent?

- Mindig máshol nyílik meg... mindig hetente. Sajnos lezárhatatlan, de kiszámítható, hogy hol nyílik meg legközelebb.

- Ez volt az a nagy titok? – kérdezte Sári.

- Ez a hely nagyon veszélyes. A lábunk alatt olyan teremtmények élnek, melyek képesek Tokiót egy pillanat alatt lerombolni.

- Hallottam róluk... – mondta Kurama az állát vakarva. – A föld alatt élnek, civilizálatlanok és kegyetlenek.

- És buták, szerencsére.

- Ők rabolták el Botant?

- Nem, Yusuke, avagy nem hinném. Ugyanis nem csak azok a lények élnek itt, hanem a szellemek felkészítői is. De őket csupán Botan, vagy egy átlagos halandó tudná meglátni.

- Khm... láthatóan három élő, húsvér ember is van köztetek.

- Sári! Én is ember vagyok! – kiáltott Kuwabara.

- Az ebben a világban élő népek, véletlenül nem szövetkezhettek? – kérdezte Hiei.

- Épp attól tartok. Sietnünk kell, alig van már hat napunk meglelni Botánt.

 

Koenma riasztóan komoly arca kissé megijesztette Yusukét. Érezte, hogy valamit még titkol élőlük  A fiú azért remélte, hogy nem kerül az életükbe a titok.

A kihalt utcákon furcsa volt végigmenni. Lucky egy pillanatban megállt. Jobb oldalt figyelt egy ajtót.

 

- Ott van valaki, láttam! – mutatott a ház ablaka felé.

A függöny mozdulatlanul állt. Mivel más nem vállalkozott önként megnézni, hogy mit  látott a lány, Hiei egymagában indult felderíteni a környéket. A biztonság kedvéért a kardját is elővonta. Miközben átugrotta a kerítést, Koenma óvatosságból utána kiáltott.

 

- Vigyázz, mindennek sértetlennek kell maradnia, különben...

- Mi lesz?

- Az emberek világában is változás következik be...

 

Hiei fújt egy keserveset, majd megállt, s elrakta a kardot. Ezután az ember már azt hitte volna, hogy megfontoltan, de főleg hideg fejjel fog cselekedni. Nos... cselekedni cselekedett, a ház bejárata előtt kinyújtotta a lábát, s egy tökéletes rúgással betörte az ajtót. Semmi és senki nem volt bent. Pedig épp jobb oldalánál emelkedett magasba egy kés, hogy hátulról támadva, egyenest Hiei nyakát célozhassa meg.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 1
Összes: 211872
Hónap: 6673
Nap: 226