Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 10

2012.11.27

10. Könnyű menet

 

- Zúg az aréna, egy őrült derbi vár ránk... lá-lá-lá... – dúdolászott Sári, miközben Koenmát követte a titokzatos aréna belsejébe menet.

Mindenütt szép, nagyra nőtt démonok kiáltoztak a lelátón. A lány akarata ellenére megizzadt. Koenmának feltűnt, hogy a lánynak félelem költözött a szemébe, de inkább nem szólt semmit.

Egy ajtó előtt ráparancsolt Sárira, hogy várja meg, amig ő beszél Kotóval. Sári unottan ült le egy padra. Egy ismerős arcot sem látott, az előtte elmenők között. Ahelyett, nem egy, undorral a képén nézett a lányra. Ő ezt a nézést egy tőle igazán kifinomitott: „ne nézz úgy, mert lerúgom a fejed” arckifejezéssel viszonozta.

Az ajtó pár perc múlva kinyílt, Koenma pedig nyugodt léptekkel jött ki rajta. Sári oda sem figyelt.

Koto állt még egy-két másodpercet a szoba homályában, utána kifáradt a még mindig a padon várakozó leányzó mellé. Most nem volt ideges. Inkább aggodalom csengett hangjában.

 

- Biztosan ezt akarod? Figyelj, nem haragszik meg senki sem, ha nem vállalod. Nem egy embernek való munka ez.

- Nem adom fel ilyen könnyen. Valami ide csalt, és nem a te jelenléted!

- Nem szeretek haragban lenni az úgymond munkatársaimmal. Segítek, az első két meccset levezetem én, te csak figyelj.

- Köszönöm, Koto, tényleg rendes tőled, de ezt nem fogadhatom el. Ha már ennyire meggondolatlan voltam... nem futok el a gond elől.

- Csak egyet kérnék – mosolygott Koto. – Add önmagad, és ha megijedsz, nézz Hiei-re.

- Mi? Már miért pont arra a miniatűr ninjajelöltre?

- Tudod te azt nagyon jól – mondta Koto, közben magát legyezte a füleivel.

 

Ezek után adott még pár jótanácsot a lánynak. Sokra ugyan nem volt ideje, hisz az első mérkőzés lassan kezdetét vette.

A két csapat hamarosan elhelyezkedett a küzdőtéren, és várták a kezdést. Azok az arcok a lelátón valahogy elfancsalodtak, ahogy a két kommentátor színre lépett. Koto gyorsan elmondta a szövegét. Sári kipirulva emelte szájához a mikrofont. Lentről Hiei és Yusuke váltott pár szót.

 

- Most miért nem oldották meg helyi játékvezető nélkül? – kérdezte Yusuke.

- A közönség miatt – morgott Hiei -, kell a szórakoztatás. Most lesz min mulatni. Ennek a lánynak totálisan elment az esze. Most vigyázhatok rá is.

- Micsoda? Te ügyelsz Sárira...?

- Kuwabara, ne gondolj bolondnak. Csak a küzdelmem során fogok fél szemmel ráfigyelni. De az se biztos.

 

Yusuke és Kuwabara alig várták, hogy a démon elforduljon. Amint ez megtört, közelebb hajolva egymáshoz, egy jót kuncogtak. A közönség között ott lapult a szokott csapat is, vagyis Koenma, Keyko, Shizuru, Yukina és George is.

Szegény Sárinak nem volt szerencséje, az első mondat után füttyparádé szólt fentről.

Legelőször Kuwabara lépett a ringbe. Ellenfele, széltében is, hosszában is legalább a kétszerese volt. Gúnyolódva lökte arrébb az igencsak törékenynek tűnő kommentátort. Kuwabara már támadott volna, de a démon elkapta a torkánál, és a földhöz préselte.

 

- Na, figyelj, te alantas lény! – ordított az erős ecet szagot árasztó szörny. - Nem értem, miért, de úgy válogattak össze minket, hogy tökéletes ellenfeleitek legyünk. Hát szerintem, te nem jelenthetsz nekem nagy kihívást.

- Te vízibarom! – visított bele Sári a mikrofonba. - Engem te nem söpörsz le innen, mint Józsi bácsi a kocsmában a boros poharat!

- Már a küzdelmeknek sem adják meg a tisztességet. Pont egy embert tesznek....

- Ne csináld az eszed zsírpárna, inkább mutasd meg, mit tudsz! – kiálltott rá Kuwabara.

 

A démon nevetve emelte fel jobb karját. Tenyerében egy hosszú, erősnek tűnő szellemkard jelent meg. Kuwabara is „előhúzta” a sajátját. Ezt követően nem játszadoztak egymás idegeivel meg erejével, jóformán azonnal összecsaptak.

Sári nem hitt a szemének. A démon kardja akár forró kés a vajon, úgy vágta át Kuwabara kardját. A fiú hátraesett, de még szerencséje volt, ugyanis az utolsó pillanatban tette, mielőtt még a démon felaprította volna.

Meglepődöttsége hamar a múlté lett. Két tőrt idézett kezébe, az arca elé, amik szikrázva tartották vissza a démon kardját.

A démon viszont úgy gondolta, minek szenvedjen annyit Kuwabarával, beletaposott a fiú hasába. Kuwabara meglepően reagált. A két tőr karddá alakult és könnyedén visszaverte a támadást. Ez alatt a szusszanásnyi idő alatt feltérdelt.

Démonunk újra támadásba lendült, ráugrott Kuwabarára. Mindenki leesett állal nézte őket, majd történt valami, amire senki sem számított... Egyszeriben techno zene töltötte be az egész arénát.

Sári vigyorogva kaparta elő zsebéből a mobilját. Az anyja volt.

 

- Hogy van? – kérdezte

A válasz felüdítette, szeme sarkából pedig látta, amint Kuwabara szellemkardjának fénye átszeli az ellenfél démont.

A közönség újult erővel fütyülte ki a győztest.

Koto a fejét fogta. Nem is tehetett mást... Sári ahelyett, hogy bejelentse a győztes Kuwabarát, telefonon beszélt. A zaj egyre nagyobb lett. A lány ekkor a közönség felé fordult.

 

- Pofátokat befoghatnátok már egy percre! Ha nem látnátok, épp beszélek! Oké, szia anya, ó, ne izgulj, semmi gond, épp...  öhm... diszkóban vagyok. Szia. Most pedig vissza a bunyóhoz. Kuwabara nyert, jöhet a következő két bun... akarom mondani küzdőfél!

 

Kurama lépett fel egy újabb démonnal szembenézve.

- Hadd lássam, Kurama – szólalt meg a Háromszög lakó -, mit kezdessz a növényeiddel az én drága, kis állatkáim ellen.

Kurama arcán aggodalom kezdett feltűnni.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 4
Összes: 295238
Hónap: 7320
Nap: 267