Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 8

2012.12.24

8. Egy újabb találkozás

 

Két démon állt az elkábított, nyakától kezdve, egészen lábáig leláncolt Aika előtt. Mukuro parancsára épp egy átjáró felé vitték, ahol visszaküldhetik saját világába.

Mukuro döntött a lány sorsa felől, mihamarabb meg akart tőle szabadulni. Ami azt illeti, több oka is volt rá...

Chie Mukuro jobbján nézte Black Death-et. Hol a démonra, hol a lányra vetette tekintetét. Egy városba érve megálltak, ott Chie fogta magát, és mondhatni, angolosan távozott. A Mukuro álltal nyomába eresztett démonokat hamar kicselezte. Útja kihalt utcákon keresztül vezetett, elért egy kútig, ami előtt Koto és Chuu veszekedtek. Koto-nak elege lett a részeges harcosból, és a szoknyavadász stílusából. Chuu mindent ígért a démonnak, csak ne hagyja el, Kotónál viszont úgy tűnt, hogy csordulásig telt a pohár.

Chie gondolt egyet, odalépett a démonhoz, elkapta Koto farkát és jól megráncigálta. A démonlány a gyerekre nézett. Hirtelen nem tudta hova rakni a gyereket, pedig emlékezett az arcára. Chuu hamarabb kapcsolt.

 

- Szia, Chie, Hiei hol van?

- Ő elment, engem meg Mukuro úrnőnél hagyott.

Kotónak most már beugrott a gyerek. Chie viszont addigra már átfutott Chuu-hoz.

- Chuu bácsi, kérdezhetek valamit?

- Persze, akármit. Felelek én neked bármire.

- Mit jelent féltékenynek lenni valakire?

 

A részeges harcos hirtelen megtorpant. Hogy magyarázza el ezt a komplikált dolgot, egy ilyen kisgyereknek? Azért csak neki állt elmagyarázni.

- A féltékenység nem szép dolog. Sok veszekedést eredményezhet, aminek semmi értelme.

- Na, igen, te már csak tudod – szólt bele Koto.

- Te féltékeny vagy? – nézett Kotóra Chie.

- Nem – de úgy fülig pirult, hogy a vak is látta, hogy nem csak hogy szerelmes, de halálosan féltékeny is.

- Akkor miért hiszed, hogy Chuu bácsi nem csak a csehóig megy esténként?

- Te még kicsi vagy ehhez, és ne kotorássz az agyamban.

Koto még a füleit is leengedte, annyira zavarba jött.

- Tisztára úgy viselkedsz, mint Mukuro úrnő... azt hiszem most már értem ezt a féltékenységet... Köszönöm, nektek, hogy elmagyaráztátok.

 

Koto és Chuu csak álltak ott szótlanul. A gyerek úgy elfutott, hogy csak egy kissebb porfelhő maradt utána. Meg sem állt Mukuróig. Az lehordta, mert lelécelt a felvigyázói elől, de Chie mintha meg sem hallotta volna. Csak mosolygott egész idő alatt.

Mukurót a végén már idegesítette a gyerek jókedve. Hiába próbálta lerázni, a gyerek nem tágított mellőle. Véletlenül elsütött egy gondolatot, amit Chie egyből elkapott.

 

- Inkább Hiei lenne itt nem, te... – tanakodott magában az Alvilág egyik egykori ura – na, meg az a cafka lenne már egyszer föld alatt.

- Milyen cafkáról beszéltél? – kérdezte Chie, annyira ártatlan arccal, amilyet csak fel tudott venni.

- Ez a gyerek a sírba tesz – folytatta a töprengését Mukuro, de a további gondolatait már szavakba öntötte. – Egy cafka van csak itt. Remélem, sosem látom többet, ha egyszer visszalöktem a világába.

- Miért idegesít? Szerintem nagyon hasonlít Hiei-re... – folytatta Mukuro vallatását Chie.

- Azt hiszed, én nem vettem észre? – gondolta a nő, de ismét csak szavak nélkül, majd így folytatta, de immár kimondott szavakkal. – Minden szempontból. Azért olyan idegesítő. Elég egy Hiei bőven, nincs szükségem kettőre – majd gondolatban még megtoldotta ennyivel. – Na, meg ha szaporodnának, az lenne ám a sorscsapás.

 

Mukuro ezen gondolata után, Chie már nem mert semmit sem kérdezni. Most már nem is volt mit kérdezzen, hisz mindent megtudott, amit csak akart.

Eltelt két óra utazás, ami után Mukuro kiküldte Chie-t. A gyerek kiment, de azért az ajtónak tapasztotta füleit.

Az ajtó túloldalán Black Death magához tért. Mikor meglátta Mukurót, egyből fel akart kelni, de nem tudott meg sem mozdulni. A láncok most elég erősnek bizonyultak.

 

- Ne próbálkozz – szólt rá Mukuro –, még pár perc és újra a világodban lehetsz. Ha visszamerészkednélide, biztos halál vár rád. Az összes sebesült gyűjtő démonomnak megmutattam azt a csinos kis pofád.

- Nektek lehet, hogy pofátok van, de nekem még tudtommal arcom kell, hogy legyen! – förmedt a démonra Aika.

- De felvágták a nyelved. De lásd, nem gyűlöllek ANNYIRA, elárulom, hogy nem Hiei volt, aki megtámadott, hanem egy alakváltó démon. Ritka fajta, de létezik.

- Tényleg? Ahhoz képest, hogy egy fémkisasszonynak képzeled magad, aki a legokosabb a világon, engem elég naívnak, mondhatnám hülyének gondolsz.

- Talán azért, mert minden ember épp olyan tudatlan mint, te.

- Barom! – hunyta le szemét Aika.

 

Chie hallotta, amint Mukuro az ajtó felé indul, így jobbnak látta elszelelni.

Még tizenöt percbe sem telt, és Black Death visszakerült az emberek világába. Ahogy átért, dühében még köpött is egyet. Nem hitt teljesen Mukurónak, mégis első útja a háztetőkön át egy tömbház ablakába vezetett.

Ott várt egészen addig amíg meg nem érkezett a ház tulajdonosa. A férfi az egyik fővárosi egyetemen tanított, és híres volt arról, hogy érdeklik a démonok, mágia, voodoo, és minden más, természetfölötti abraka-dabra.

A férfi magabiztosan ment a sötét utcán, fel a lakásába. Mikor bezárta maga mögött az ajtót, egy kattanást hallott a hátánál, amikor fel akarta kapcsolni a villanyt.

 

- Ha meg akarsz halni, akkor kapcsold nyugodtan – hallotta a hátától.

 

A szemöldöke reflexszerűen felugrott, elvette az újját a kapcsolótól, de ahelyett, hogy remegve várja a következő utasítást, bárminemű félelem nélkül a szemében, egyszerűen megfordult. Egy ismeretlen nő ült az ablakban, és így, hogy szembe került vele, pont a szívére célzott egy pisztollyal.

A férfi hamar felismerte azt a csinos női arcot a hírekben látott rendőrségi képről. Tisztán emlékezett rá, hogy rendőrgyilkossággal és rablással vádolták.

Az arcán továbbra sem lehetett felfedezni, de azért eléggé megijedt, amikor rájött, hogy kivel hozta össze a sors a tulajdon házában.

Aika képtelen volt a férfi komor ábrázatának maszkja mögé látni, de mivel nem akart a következőkben bajt, inkább  egyből a lényegre tért, főleg, hogy meglátott lent egy rendőrautót is elsuhanni.

 

- Léteznek démonok? – kérdezte most már a férfi fejére célozva.

- Biztos vagyok benne, hogy léteznek, de nincs rá bizonyítékom.

- Én mostanában összefutottam jó néhány fura alakkal, akik egyáltalán nem voltak emberiek, ha érti, mire gondolok.

- Hihetetlen... és túlélte?

- Máskülönben nem lennék itt. Maga nem így gondolja?

-...

- Mennyit tud a démonokról?

- Egyesek hasonlítanak az emberekre, mások nem. Sokak közülük kíméletlenek. Kis százalékuk nem vérszomjas. Itt vannak köztünk, de tudom, hogy nem mindegyik gonosz.

- És ezt honnan veszi?

- Ezt megérzi az em...b... – elcsuklott a szava, amikor az arcába célzó nőre fény esett lentről.

 

Aika lenézett. Két rendőr állt lent. Az egyik remegő kézzel célzott rá, és mondta neki, hogy jöjjön le, de azonnal, a másik meg feltehetőleg segítséget hívott.

 

- Bukjon le! – kiáltott a férfira.

 

Annak nem kellett kétszer mondani. Aika egy egész tárat lőtt a két rendőrre. Nem akarta őket véletlenül sem megölni, így meg sem sebezte egyiket sem.

Azok viszonozták a tüzet. Aika átugrott a túloldalra és beugrott egy nyitott ablakon. Érezte, hogy valakit magával ránt. Egy igencsak ismerős arc jelent meg előtte, ahogy felhajolt.

Yusukéékat igencsak meglepte a váratlan vendég, főleg, hogy letarolta Hiei-t is.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Július >>
<< 2022 >>
Ke Sze Csü Szo Va
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Statisztika

Online: 10
Összes: 328858
Hónap: 4570
Nap: 537