Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 6

2012.10.08

6. Nemvárt segítség

 

George felbaktatott Koenma irodájáig. Mivel nem hallott bentről semmilyen hangot, bekopogott. Krvéske idő elteltével Koenma kiszólt, hogy „Szabad!”, így az ogre belépett az irodába. Nem találta egyedül főnökét. Botan is bent volt. Most nem a rózsaszínű kimonója volt rajta, hanem egy kék iskolai egyenruha, az amit akkor vesz fel, ha az emberek világába megy le, hosszabb ideig. Koenmát nem látta sehol, így Botanhoz fordult.

 

- Koenma-sama távozik pár napra – felelt Botan.

- Ebben a helyzetben?

- Igazság szerint – hajolt az ogre füléhez Botan –, nem tudtam lebeszélni róla... szégyell az apja szeme elé kerülni.

- De most nem távozhat. Yama király még dühösebb lenne rá, ha a bajban megfutamodna!

- Jobb lesz, George ha öltözöl te is, és velem jössz. Szerintem az apám pár napon belül úgyis kihajítana mindkettőnket – jelent meg lehajtott fejjel, felnőtt formájában Koenma.

 

George odaszaladt hozzá, s kivette kezéből a bőröndöt. Behajította a másik szobába, főnökét pedig leültette az íróasztalához. Gyorsan kiszaladt, felkapott egy köteget, a kint tornyosuló papírhalmazból, amit bevitt és lecsapta az asztalra. Koenmának szép kerekre nyíltak a szemei. George leküzdötte félelmét és amilyen határozottan csak tudott, a főnöke szemébe nézett, majd ezt mondta:

 

- Koenma-sama, hogyan képzeled, hogy csak úgy elmész, faképnél hagyva az apádat és az alattvalóidat, akik megbíznak benned. Ha atyád nem kér a segítségedből, legyen, de ne kússz ki a hátsóajtón, mint egy rossz lélek, aki menekülni próbál.

 

Könnybelábadtak a szemei mondata végére, de még nem állt szándékában befejezni a beszédét. Térdre rogyott, úgy kúszott Koenmáig, hogy belecsimpaszkodhasson gazdája lábába.

 

- Koenma-sama, kérlek, büntess meg, magadra hagytalak, amikor Yama király és Lucifer-sama a torkodnak ugrottak. Megfutamodtam, mert megijedtem, de te nem teheted ezt. Vállalom az összes bűnömet, sőt a tieidet is, mindegyszálig. Vess zárkába, csapasd le a fejemet, száműzz, csak maradj, és légy újra az a Koenma-sama, akit megismertem, akinek dolgoztam...

 

Erre még Botan szemei is könnybe lábadtak. Koenma arcán a komorság nem hagyott alább. Felnézett szolgájáról a révészre, majd kiszabadította magát George kezeiből. Nem akarta szavakba önteni akkori érzéseit, nehogy George eldobja az agyát örömében, a sok dícsérettől, így inkább a korholásos módszert választotta.

 

- Ne beszélj itt bolondságokat. Nem bűntetlek meg azért, amit eddig is csináltál, a beszariságodért, de jobb ha mész és behozod a többi iratot, mert még a végén elküldelek atyámhoz.

 

George arca felvidult és négykézláb rohant kifelé az irodából. Koenma elmosolyodott, de csupán egy percig. Botan felé fordulva folytatta beszédét.

 

- Menj Yusuke után, és tartsd rajta a szemedet.

- Tehát akkor maradsz, Koenma-sama...?

- Lucifer meg az a három áskálódó démona nem győzhet le ilyen hamar. Azt hiszik, hogy most nyertek, pedig nálunk van az előny. Bízok Yusukéban és Kuramában, tudom, hogy kiderítik az igazságot.

 

Botan előtt újra a szokványos alakjában jelent meg Koenma. A lány kitörölte a szemeiből a könnyeket, és már szaladt is Genkai anyó szentélyéhez.

Az emberek világában már éjszaka volt, az idős kiképző szentélye azonban fényben úszott. Genkai legújabb tanítványait tanította, amikor Botan belépett a szentélybe. Genkai feladatot adott tanoncainak, amíg elvonult egy nyugodtabb helyre Botánnal.

 

- Mi újság a Szellemvilágban?

- Semmi jó, Genkai mester, Yama király nem bízik a fiában, de Koenma bízik benne, hogy Yusuke és Kurama megtudják az igazságot és visszaszerzik Pan...

- Ne folytasd, bár biztonságos helyen vagyunk, meghallhatják, amiről beszélünk, nem szeretném, hogy Yusuke riválissal találja szembe magát.

- Koenma-sama azt akarja, hogy menjek Yusuke után, de ahhoz át kell menjek az Alvilágba.

- Beszélek Yukinával...

- Ne! – kapott Botan Genkai keze után – Nem szeretném bajba sodorni. Megtalálom őket egyedül is.

 

Elengedte Genkai kezét, és felállt. Elköszönt a nőtől, majd távozott.

Órákig keresgélt, amíg talált egy átjárót, amin keresztül átkelt. Egy sötét erdőbe került. Úgy tűnt, mintha az egész fenyves suttogna. Épp ezért Botan nagyon figyelmesen közlekedett. A végén már a torkában halotta a szívverését. Végre fényességet vett észre, és ahogy azt kellett, arra indult tovább.

A fény felé menet egy suhanó árny szállt el előtte. Botan felsikoltott, amikor megérezte, hogy valami felkapja és a magasba rántja. Egy pillanat múlva azon kapta magát, hogy egy démoni szárnyas hátán száll a felhők között.

Félelmében elfeledkezett elhallgatni, így másodpercekig visított, amíg valahonnan a közeléből meg nem hallott egy férfi hangot, aki valószínűleg annak az egyénnek szólt, aki átkarolta Botan derekát.

 

- Hiei, üsd már le ezt a rinyagépet, mert ha én csapom le, nem ébred fel soha többet!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 1
Összes: 221525
Hónap: 6244
Nap: 281