Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 12

2012.10.08

12. Az idegen démon és a szövetség

 

Kuwabara fájó szívvel nézett szét a lakásban. Hiába kereste mindenütt a gyerekeket és Botánt, rá kellett jöjjön, hogy Lucifer mindenkit elrabolt.

Végső elkeseredésében kiáltozni kezdett, hogy jöjjön elő a démonok legnagyobbika, hogy megbeszélhessék ezt a bizonyos egyeszséget. Hiába minden, a Sátán nem szándékozott Kuwabara játékszabályai alapján játszani.

Bár az furcsa volt, hogy miért nem jelentkezik, ha egyszer elrabolta a gyerekeket. Erre egyetlen magyarázat létezett Kuwabara agyában, mégpedig az, hogy Lucifer arra készül, hogy kiszedje a gyerekekből mindent, amit tudnak, és a démon erejét ismerve talán sikerrel is járhat. Kuwabara ez ellen pedig nem tehetett semmit sem. Semmilyen segítsége nem volt.

Távol volt az otthonától, és abból a messzi országból nem tudott átmenni a Szellemvilágba, Koenmától segítséget kérni.

Hiába volt szellemi ereje, hiába akart segíteni, képtelen volt bármit is tenni. Csak ült a konyhában, és az asztalon álló hamutartót forgatta.

Próbált valamit kiagyalni, azonban valami megzavarta gondolatmenetében. Kintről csörömpölést hallott. Azonnal felállt, megnézni mi történt. Azt hitte, hogy a macskája vert le valamit, a bejárati ajtó előtt azonban egy alakot pillantott meg.

Az illető a fogas mellett levő szekrény körül mászkált. Kuwabara erős démoni energiát érzett, ezért megidézte szellemkardját, és azzal együtt lépett az alak elé.

 

- Ki vagy, és mit akarsz?! – kiáltott rá.

A démon megfordult, s miközben ránézett, akaratlanul is elmosolyodott. Fekete, szemébe hulló haja alól szinte felragyogtak vörös szemei. Nem tűnt túl erős démonnak, és odavalósinak sem, inkább egy Alvilágbeli démon lehetett, mintsem egy európai példány, ezt arcvonásai és bőrszíne is alátámasztották.

Vékony testalakatú, hosszúkás arcú, fekete, göndör haja volt, mely ápolatlanul a szemébe nyúlott. Ruhái piszkosak, szakadtasak voltak. Látszólag kicsit sem ijedt meg Kuwabarától.

 

- Te lennél Kuwabara? A gagyi kardod alapján csakis te lehetsz – szólalt meg.

- Ki a fene vagy, felelj már, vagy esküszöm átszabom a képedet!

- Ezt vegyem fenyegetésnek? Egy ilyen játékkarddal akarsz megtámadni? Mert ha igen, akkor elment az eszed. Na, jó, nem idegesítelek tovább. Egyedül az érdekel, hogy merre találom Hiei-t. Ha elárulod, elmegyek.

- Gondolhattam volna, hogy annak a tökfejnek a barátja vagy. Csakis ő képes egy ilyen szerencsétlenséggel szóba állni.

- Azért pozitívabban is beszélhetnél magadról...

- Hé, te idióta, te csak ne forgasd ki a szavaimat! Dunsztom sincs, merre van az a kis pisis, de ha tudnám sem mondanám meg egy ilyennek mint te.

- Ebben csak egy a bökkenő, hogy én farkasdémon vagyok, és érzem a szagát, méghozzá elég közelről.

 

Kuwabara ezt hallva, gondolkodás nélkül eltűntette a kardját. Nagyot nyelt, úgy gondolta, hogy ideje modort változtatni.

- Komolyan érzed Hiei-t?

- Itt van a közelben, ez már biztos.

- Meg tudnád keresni?

- Most már a segítségemet kéred? Eddig csak gúnyolódtál rajtam.

- Figyelj, nincs időm itt magyarázkodni, ha meg tudod keresni, gyerünk, keresd. Nagy bajban van!

- Hiei, bajban? Az nem meglepő, de ne féltsd, a Jagannal nincs ellene esélye senkinek.

- Ne beszélj már itt össze-vissza, csak keresd meg, és kész!

- Ahogy parancsolja, balfékek császára... Egyébként a nevem Tasaki, Hiei pedig gyerekkori barátom.

- Szerencsére sosem mesélt rólad, bár nem az a beszédes típus...

 

Többet nem is szólt a démonhoz. Engedte, hogy körülszaglásszon, a szó szoros értelmében. Tasaki felment az emeletre, egyenest be a vendégszobába. Lehajolt az ágyhoz, és beleszagolt.

 

- Itt volt...

- Na ennyit a jó orrodról... gondold, erre már én is rájöttem.

- Hova tűnt?

- Mindegy.

- Te mondtad, hogy bajban van, az egyáltalán nem mindegy.

- De neked mindegy. Máskülönben is, hogy kerültél te ide?

- Hiei-t kerestem. Meg akartam tudni, hogy... mindegy, nem rád tartozik...

- Mit akartál megtudni?

- Ha neked mindegy, hogy merre van Hiei, már miért számítana neked, hogy mit akartam mondani neki?

- Igazad van, tényleg mindegy. Inkább kiviszem a szemetet, hadd tisztuljon ki egy kicsit az agyam.

 

Azzal otthagyta a démont. Ahogy mondta, fogta a szemetes zacskót és kivitte, kilökni a kinti konténerbe. Már készült visszamenni, amikor megpillantotta Tasakit a szomszédos ház ablakánál leskelődni. Odaszaladt hozzá és fejbe vágta.

 

- Megbolondultál, mit művelsz te itt? Még a végén meglát valaki.

- Csak megláttam valakit...

 

Kuwabara is benézett az ablakon. A szobában ketten ültek egymással szemben, egy-egy csésze teát iszogatva. Egyikük nem más volt, mint a tulajdonos, Marie nagyanyja, másnéven a házisárkány. A másik, világosbarna hajú, kifejezetten csinos, szépen öltözött nőt nem ismerte.

 

- Te ki az a nő, odabent, nem ismered? – kérdezte Kuwabara

- Jól mondta Hiei, tényleg egy ostoba alak vagy, azt se tudod, hogy az a nő odabent a boszorkányok szövetségének vezetője, a máguskirálynő.

- Mi? Milyen szövetség? – nézett rá Kuwabara, egy csak is tőle elvárható bandzsi pillantással.

- Sosem hallottál még a boszorkányok szövetségéről?

- Nem én.

- Ez a szövetség a középkorban, nagyjából a XIV-dik század derekán alakult, amikor elkezdődtek a boszorkány vadászatok. Sok ártatlan nőt égettek meg, de köztük rengeteg erős boszorkányt is. A fehér és a fekete mágiát gyakorló boszorkányok egy napon elhatározták, hogy szövetségbe tömörülnek, aminek a tagjai megvédik egymást és kiállnak egymásért. Ahhoz képest, hogy két ellentétes erőről volt szó, a szövetséget soha egyetlen boszorkány sem árulta el. A vezetőjüket 30 évente cserélik, mindig a legerősebb kerül hatalomra. Azt mondják, hogy épp ebben az évben jár le a harminc év. A mágus királynő felel a szövetségért, ha bárki is elárulná a szövetséget, nem csak az fizetne az életével, aki elárulta a szövetséget, hanem a máguskirálynőt is kivégeznék.

- Hmm... érdekes. Szerintem még egy próbálkozást is megérne... talán tudna segíteni.

- Miben?

- Mindegy, nem rád tartozik.

- Na, tudod mit, ezentúl Mindegynek foglak hívni, Mindegy.

- Teszek rá, hogy minek hívsz, megyek beszélek a máguskirálynővel – mondta Kuwabara, látva, hogy a fiatalabbik boszorkány távozik.

- Te most hova mész? – kapott utánna Tasaki

- Süket vagy? Mondtam, hogy beszélek a királynővel.

- De ő a máguskirálynő.

 

Tasaki az ablakra nyomta mutatóujját, ami pontosan a zsémbes házvezetőnőre mutatott. Kuwabara összevonta a szemöldökét. Hitetlenkedve bámult hol az ablakon át, hol Tasakira.

- Ko-komolyan, az a vén házisárkányutánzat a boszorkányok szövetségének királynője?

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 2
Összes: 213973
Hónap: 6275
Nap: 174