Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 10

2012.10.30

10. Naraku csapdája

 

Hideg, szeles reggel köszöntött Japánra. Rin álmosan nyújtózkodott, mellette Shippou álmodott, valószínűleg valami rosszat, mert eléggé rángatta a szemöldökét.

Inuyasha is fent volt már. Nyugtalan volt, hisz a környéken dúlt a háború. Így is utálta a macskaszellemeket, de mióta harcolni kezdett két törzsük, azóta már a szagukat sem bírta elviselni. Nemcsak a macskaszellemek zavarták annyira, hanem Sesshoumaru döntése, hogy Kagome mellett hagyta Rint.

Asukát is utolérte a csíntalan napsugár. Szokatlanul nagy csend volt körülötte. Körbetekintett, egyedül volt, de fogalma sem volt arról, hogy Kagura hova tűnt mellőle. Az se volt, akitől megérdeklődhette volna. Most az egyszer várta, hogy Naraku betoppanjon. Őszemétsége viszont máshol intézte piszkos kis ügyeit.

Nekimót is talpon érte a hajnal. Egy hírnök üzenetén gondolkodott, behívta két, a leghűségesebb katonáját.

Az egyik a parancsnoka volt. Arra bízta a hadsereg nagy részét. A másikat pedig elküldte kiválasztani a tíz legjobb katonát.

A parancsnok nem volt ott a hírnök érkezésénél, így fogalma sem volt, hogy Nekimo miért is olyan nyugtalan. Nekimo felvilágosította.

 

- Most kaptam a hírt, hogy az északi határnál támadásokat észleltek.

- Az északi határnál? A Fekete Macskaszellemek Törzse tudtommal a szövetségesed, nagyuram.

- Eddig én is így hittem. Személyesen megyek el, megtudni, hogy mi a febe folyik ott.

- De a...

- A hadsereg vezetését addig átadom, neked.

- Köszönöm, nagyuram, igazán megtisztelő a bizalmad.

- Kiérdemelted, ne okozz csalódást!

- Nem fogok, nagyuram!

 

Nekimo még elintézett pár halaszthatatlan ügyet, majd nyeregbe szállt, és csapatával elindult észak felé.

Sesshoumaru is rótta saját útját. Észrevette Nekimo távozását. Yaken pedig mást vett észre, Naraku pár alantas szellemét.

Sesshoumaru már jóval hamarabb kiszúrta őket, de nem igazán érdekelte azok feltűnése. Miután végleg eltűnt Nekimo Sessoumaru szeme elől a kutyaszellem megálljt parancsolt.

 

- Yaken, készülj fel – szólt szolgájának.

- Mégis mire, nagyuram? – kérdezte Yaken.

- Naraku a közelben van. El ne feledjem, Inuyasha öcsém is.

 

Arca nyugodtságából ítélve Rin nem lehetett a közelben.

Rin tényleg nem volt a közelben. Kagoménak borzalmas rémálma volt az öccsével. Sango elvitte őt és Rint Kaede anyó falujának határáig, onnan elváltak útjaik.

Kaede anyó boldog volt, hogy láthatta Kagomét. A lány az anyónál szerette volna hagyni a kislányt, de Kaede közölte vele, hogy veszélyes szellemek ólálkodnak a környéken, így képtelen lenne teljes figyelmet szentelni Rinre, főleg mikor látta, hogy mennyire eleven egy kislány. Kagome ezért átvitte a kúton.

Soutának semmi baja nem volt, viszont megtudta, hogy le kell tegyen pár vizsgát hamarabb, különben megbukik. Így nem tudott visszamenni egyhamar.

Rin jóformán észre sem vette, hogy időt utazott. Kagome nagyapja kitünően tudta kezelni a gyereket.

Inuyasha, mikor megtudta Sangótól, hogy Kagome visszament a saját idejébe, enyhén szólva kibukott, de hamar elfeledkezett róla, főleg, miután észrevette a féltestvére auráját.

Sesshoumaru egy rét felé tartott. A réten egy test feküdt, de olyan távolságból csupán Sesshy látta, hogy ki is az.

Yaken szinte a földhöz fagyott, mikor meglátta azt, aki a földön feküdt: Kagura volt az. Haldoklott.

Még abban a pillanatban is feje fölött körözött vagy egy tucat Naraku szellemeiből. Sesshoumaru egy csapással végzett minddel. Kagura látva, hogy Sesshoumaru egyre jobban közeledik, próbált valamit mondani, de hang nem hagyta el a száját. Minden erejét összeszedte, de úgyis alig hallatszott szava.

 

- N... ne... – többet már tényleg nem lehetett érteni.

 

A taiyoukai elért a szélboszorkányig. Kagura szeméből egy könnycsepp csordult ki. Sesshoumaru arcára mintha szánalom ült volna.

Nem olyan volt, mint máskor, most mintha segíteni szeretett volna a boszorkán. Kagura egy utolsó könnyet préselt ki szeméből, de az már egy halott nő arcán folyt végig.

Sesshoumaru a Tenseiga felé nyúlt. Furcsa zaj ütötte meg a fülét. Mintha Kagura testéből jött volna.

Mire eltehette volna apjától örökölt kardját és a másik felé nyúlhatott volna, Kagura kimonója felszakadt, és ezernél is több szellem támadta meg a kutyaszellemet. Igaz, elugrott, de a szellemek követték.

Yaken is odaért, de az ő fegyvere édes kevésnek bizonyult a szellemekhez viszonyítva. A kis talpnyaló már azt hitte, hogy itt a vég, mikor egy piros színű ruha került szeme elé.

Inuyasha az utolsó pillanatban érkezett. Pont szemtanúja volt, ahogy a szellemek kettétörik a Tenseigát. Sesshoumaru ezt látva mérges gázt engedett a szellemekre, majd nem sokkal utána összeesett.

Inuyasha sosem szerette bátyját, most mégis cseppnyi gondolkodás nélkül, életét kockára téve szállt harcba az életben maradt szellemekkel.

Sango, Shippou és Miroku is beleestek Naraku egy másik csapdájába. Nekik viszonylag kevesebb démonnal kellett végezzenek, viszont jócskán nagyobbak voltak.

Kirara a végére kismacskaként, csúnyán vérző hassal esett a földre. Sango helyben ellátta a sebet. Kirara nem volt jó bőrben de legalább biztonságban tudták. Igazán nagy meglepetés viszont akkor várta őket, mikor elérték Inuyashát. Yakent a földön fekvő Sesshoumaru mellett találták bömbölve, míg Inuyasha épp jó pár szellemet küldött a másvilágra.

Yaken először el sem akarta fogadni a segítséget, de látva, hogy gazdája igencsak rossz állapotban van, nem ellenkezett tovább. Inuyasha nem bírt állni, és végignézni, ahogy a bátyja a szeme előtt meghal. Fogta a törött Tenseigát és elvitte Totousai-hoz.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< December >>
<< 2019 >>
Ke Sze Csü Szo Va
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          

Statisztika

Online: 1
Összes: 117623
Hónap: 1705
Nap: 37