Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 5

2012.12.15

fig16.gifFejezet 5

 

Már jó egy hete annak, amióta a Haiiti banda támadást szervezett Donald Love ellen. Azóta a környék bandaháborúk kereszttüzébe került. A kubaiak Vercetti embereinek lőerejét gazdagították, akik a kék ruhások területeit támadták, míg Paulette anyó pártfogoltjai, amikor csak tehették molotov-koktélokkal világították ki ellenségeik otthonát. Ezen okból kétszereződött meg a Vercetti villa védelme is.

Persze voltak, akik ebből is jól jöttek ki. Az orvosként praktizálók vagy a kőművesek nem keveset profitáltak ezekből az eseményekből.

Náluk is jobban talán csak a fegyverkereskedők jártak. Ők még több szajrét tudtak lenyúlni.

Ilyen volt például Phil Cassidy, aki egy ügylet lebonyolítása végett ment el Tommy rezidenciájára. Előtte valószínűleg meglátogatta úgy a Malibut, mint a Cherry Popper gyárat, mivel két lépést nem tudott egyenesen megtenni, Aliciát meg ott tapogatta, ahol érte.

A nő számtalan pofont húzott le a nyáladzó fegyverkereskedőnek, de az csak nem hagyta békén. Így szerencsétlen nő, amint összepakolta a munkájához kellő papírokat, szabályosan elmenekült a villából.

A gyomra még sokáig émelygett az incidens után, a kormányt is alig bírta fogni, ezért inkább a pláza parkolójában hagyta a kocsit, ő pedig a színház felé indult.

A járdán bandukolva szellőztette a fejét. A kulturális szórakozást ígérő épület előtt megállt, s benézett a nyitott ajtón. Idejét sem tudta, hogy mikor volt ő hasonló helyen, pedig gyerekkorában gyakran megfordult a színészet eme elbűvölő világában. Talán az váltotta ki belőle a színház messziről való elkerülését, hogy állandóan kényszerítve volt arra, hogy minden szombat estéjét ott töltse, mivel az apja imádott előadásokra járni, az anyja meg belé is bele akarta nevelni ugyanazt a szeretetet, de Aliciából így pont a fordítottját hozta elő.

Most, hogy ott volt, gondolta, megnézi belülről, hogy hasonlít-e az emlékeiben őrzött beltér az ittenihez.

Senki sem állta útját, a kisterem nyitva volt, épp gyakorlás zajlott. Az egyik helyi társulat készült az esti előadásra. Mivel Alicia hasonlót csak filmekben látott, gondolta, leül és végignézi, mennyit szenved a rendező a darabbal és a színészekkel egyaránt.

Öt percnél tovább, bármennyire is próbált másra gondolni, nem bírt maradni a teremben. A rendező erős hangja miatt képtelen volt elmélyülni a saját gondolataiban. Hamarjában felállt, és kiment.

Az épület háta mögött néhol sárga fényben úszott a tengerpart. Alicia agyán átfutott a gondolat, hogy visszaszalad a kocsijához magához venni a munkájához kellő iratokat, hogy a parton folytathassa azt, amiben Cassidy oly csúnyán megzavarta, de a csodásan sütő nap, valamint a közelről hallatszó morajlás elcsábította a munkájától.

Hirtelen azon kapta magát, hogy kezében a szandáljával, mezítláb sétál a forró homokban. A munkaidő miatt a déli órákban alig lézengett valaki rajta kívül a tengerparton. A messziből odalátszó stég felé igyekezett, amihez közelebb érve is azt tapasztalta, hogy egy árva szál lélek sem fogja megzavarni a nyugalmát, ha egyszer rálép a víz áztatta deszkalapokra. Valóban így történt...

El is felejtette már, milyen érzés tud lenni, amikor az ember csukott szemmel farkasszemet néz a delelőre hágott nappal. Egy szoláriumbérletet biztos megspórolt, de még az sem zavarta, hogy nem hozott magával naptejet a sütkérezéshez.

Valaki más azonban gondoskodott arról, hogy Springfield kisasszony le ne égjen. Hangos motorzaj kíséretében, akár egy délibáb, a semmiből tűnt elő a sportvitorlás. A habokat szelve karcsú sávot hagyott maga után.

A sebességből Alicia egyetlen emberre tudott csak gondolni, aki vezetheti a hajót, és mivel nem akart elázni, ha esetleg az egyén úgy dönt, hogy pont a stég előtt kanyarodik be, a vizet felcsapva, egyenest a vígan napozó könyvelőnőre, jobbnak látta felállni, és a lehető legtávolabb ment a közeledő vitorlástól.

A napsugár elvakította, ha a víz felé nézett, de azért a kiváncsiság nem engedte, hogy másfelé forduljon. A kitartásának meg lett az eredménye, pont amikor elhaladt mellette a hajó, Alicia egy pillanatra, de meglátta a benne ülőket. El sem akarta hinni, de az alakok inge akárhány pislantás után is lila maradt. Hiába látta, maga sem akarta elhinni, s csak ennyi jött ki a száján: „Ballas”.

Szívből gyűlölte ezt a bizonyos bandát. A gimiben hallott róluk először, az ő színeikben lófráló dílerek két iskolatársát is átsegítették a túlvilágra, miután túllőtték magukat a Ballastól vásárolt droggal. Ez viszont őt nem érintette, nem úgy akkor, amikor az első céget megkapta, aminek könyvelnie kellett. Kis híján ráment a karrierje, még azelőtt, hogy elkezdődött volna. Ha a munkatársai nem olyanok, amilyenek, akkor már rég a rácsok mögött ülne, ártatlanul méghozzá!

Alicia sosem volt az a dühtől vezérelt ember, de most az egyszer a tyúkszemére léptek... Haragjában ráncosodó homlokkal meredt végig a parton, s mintha csak neki hagyták volna ott, az egyik bokor tövében egy felborított Sanchezt talált. Mivel álltalában nem lel az ember a parton működőképes motorokat, Alicia is kétkedve ment közelebb hozzá.

A motor elé érvén a lány azt tapasztalta, hogy a slusszkulcs is benne van, sőt, amikor felemelte, s elfordította a kulcsot, el se hitte, de első gyújtásra beindult. Ekkor már majdnem biztos volt abban, hogy ezt a kétkerekű közlekedési eszközt nem más, mint Vercetti hagyhatta ott, mivel neki volt a mániája különböző járműveket lopni, aztán meg ott hagyni, ahol éppen megáll. De hogy mindezért mennyit költött a rendőrök lekenésére, azt még Alicia sem tudta pontosan.

Ha már adatott a lehetőség, Springfield kisasszony ki is használta. Gyorsan nyeregbe ugrott, és követni kezdte a vitorlást, még mielőtt az végleg eltűnt volna a horizonton.

A homokban némileg süllyedt a két kerék, de azért gyorsabban haladt, mintha gyalog vette volna üldözőbe a Ballast.

Át sem igazán gondolta, hogy mi lesz, ha utoléri őket, csak ment előre, míg nem a part egy eldugottabb, sziklás részén meg nem pillantotta az üldözött hajót. Gyorsan leállította a motort, de mielőtt otthagyta, feltolta a fák közé, az út irányába fordítva, hogyha kellene, gyorsan elmenekülhessen onnan.

Ezek után óvatosan közelített a hajó felé. Ahogy arra számítani lehetett, közelebb érve egy autót pillantott meg, és már meg sem lepte, amikor megcsapta a fülét egy ismerős hang. A mondanivalóját nem értette, de azért a személyt be tudta azonosítani.

Ott, a bokrok közt térdelve rá kellett döbbennie, hogy Vercetti bizony tényleg összedolgozik a Ballasal.

Mintha ez már nem lett volna így is bőven elegendő, megszólalt egy hajókürt. Alicia a hang irányába emelte a fejét, s már csak azt látta, amint a két lila inges díler elszelel a vitorlással. Beljebb a vízben egy hófehér jachtot pillantott meg, onnan hallatszott a kürtölés.

Vercetti a bandatagokkal ellentétben nem futamodott meg, ahelyett a két fős csapatát hátul marasztalva elindult a part vizesebb oldala felé. Ott várta meg, amíg a jachttól induló motorcsónak kiér a vízből.

Alicia bár távol volt, sejtette, hogy kié lehet a hajó, és amikor a motorcsónak kiért a part közelébe, s meglátta Cortez ezredest kiszállni, egyáltalán nem érzett meglepettséget.

A korosodó férfi elhívta Tommyt egy, a matrózoktól távolabbra eső helyre, ahol probléma nélkül meg tudják beszélni a kényesebb ügyeket.

Ez a hely enyhén szólva kicsit közel volt az egymagában árválkodó, menekülésre szánt motorhoz. Alicia eltöprengett egy keveset azon, hogy mitévő legyen, egyszerűen kússzon el a part másik végébe, közben imádkozzon, hogy ki ne szúrják a Sanchezt, vagy maradjon a hátsóján, és reménykedjen abban, hogy nem kémlelik körbe a terepet, és még csak véletlenül sem vetnek egyetlen pillantást sem a fák felé.

Végül úgy történt, hogy a motor volt az utolsó dolog, amire Alicia gondolt, mivelhogy a saját biztonsága került előtérbe, ugyanis alig egy méterre álltak meg tőle. A nőnek ezek után még arra is oda kellett figyelnie, milyen hangosan vesz levegőt, nem hogy még szaladgáláson törje a fejét.

A két férfi mindeközben elég komfortosnak találta a helyet ahhoz, hogy beszélgetésbe elegyedjenek.

 

- Mr. Vercetti – kezdett bele a mondanivalójába Cortez ezredes -, búcsúzni jöttem, barátom.

- Ismét feltűntek a régi, kedves francia cimborák? – kérdezte Tommy, hangján közben egy bizonyos fokú feszültség érződött.

- Tudja jól, milyen ok miatt vagyok itt. 

- Feltételezem, hogy hallott a Love ellen intézett támadásról...

- Ahogy azt is tudom, hogy ezért most nagy a feszültség a fehér és a kék trikósok között. Egyrészt a kartelek miatt jöttem ide, másrészről viszont itt vannak ezek, Los Santosból.

- Minderről nincsenek nyomok a könyvelésben, ha arra akar kilyukadni.

- Ezt olvassa el, barátom, és ígérem, mindent tisztábban fog látni.

 

Az ezredes egy négybe hajtott papírlapot húzott elő a kabátja zsebéből, amit átnyújtott a beszélgetőpartnerének. A férfi kibontotta, majd vetett rá egy pillantást.

Egy vallomás fénymásolata állt a lapon, azé a vallomásé méghozzá, amelyik tisztázta Ms. Springfieldet az ellene felhozott, koholt vádak alól, első cégének pere idején.

 

- Thomas, érti már a jövetelem okát? A partin nem volt alkalmam átadni ezt.

- Értem, Cortez ezredes – felelte Tommy, közben a lapot összehajtotta és zsebrevágta. – Nincs szükség több magyarázkodásra. A lánya nem fog semmiről sem tudomást szerezni.

- Kedvelem a diszkrét embereket. Hisz tudja, Thomas... Nos, nem is rabolnám tovább az értékes idejét...

- Nincs szüksége kíséretre a nyílt tengerig?

- Nem indulok máris, de persze, ha úgy gondolja, ön mindig szívesen látott vendég a fedélzeten. – Az egyezséget kézfogással szilárdították meg.

 

A part öt perc múltán már jóformán teljesen üressé vált. Alicia mindaddig a sziklák közt rejtőzött, amíg el nem csendesedett körülötte a világ.

Közben a hallottak alapján Mercedes járt az eszében. Irigyelte egy kicsit a lányt, hisz tudta, hogy valószínűleg azt hinné, hogy porcukorral kereskednek az orra előtt, ha betévedne egy sikátorba, s szemtanúja lenne két személy közti „árucserének”.

Alicia nem ismerte a teljes igazságot, természetesen ezzel Tommy is hasonlóképpen volt. Hisz álltalában nyitott szemmel járt a világban, és semmit sem hagyott figyelmen kívül. Aliciának persze nem lett volna túl szerencsés, ha rájönnek, hogy ott tartózkodik. Ha tudta volna, hogy ez nem is történik meg, biztosan fellélegzett volna.

A két férfi, befejezvén az eszmecserét, távozott a partról. Egyikük visszament a jachtjára, másikuk a testőreivel beszállt egy Rancherbe, és már ott sem voltak.

A megsárgult fűcsomóra rátaposva Alicia rádöbbent, hogy a végtagjai teljesen elgémberedtek a kényelmetlen testhelyzetben, amiben pózolnia kellett.

Habár fájt a szíve belegondolván, hogy milyen emberek alkalmazásában áll, de azért megkönnyebbült, tudván végre róluk az igazságot.

Émelygő gyomorral bandukolt vissza az autójához. Direkt nem sietett, de hiába... a hangulata még jobban a béka fenek alá került.

A munkájára kezdett összpontosítani. Mindhiába, képtelen volt megfeledkezni a látottakról.

A parkolóban hamar ráakadt az Admirálra, amivel jött. A kocsi ajtaja előtt állva éppen a kulcs után kotorászott a kabátja zsebében, amikor egy fehér matrózruhába öltözött kölyök ott termett mellette.

 

- Alicia Springfield? – kérdezte a tengerész.

- Mit akar? – mordult rá a fiúra, holott nem szokása ilyen durva hangnemben megszólalni.

- Juan Garcia Cortez ezredes küldött. Ezt a levelet személyesen önnek kell átadnom.

 

Egy hófehér borítékot nyújtott át a nőnek, aki elvette, közben köszönetképpen bólintott egyet. A fiú szalutált, majd elment.

Alicia beszállt a kocsiba, s csak azután bontotta fel a levelet. A lapon pár sor állt, amiben Cortez megköszönte a nő munkáját, de hamarjában kitért a levél megírásának valódi okára. Felajánlotta a lánynak, hogy költözzön Mercedeshez, ha túl kényelmetlenül érezné magát Vercetti villájában.

A lány háta még a gondolattól is libabőrös lett. Semmi más csak az hiányzott volna neki, hogy Mercedes „trófeáit” nézegesse.

Jól megvolt ő Vice City kiskirályának főhadiszállásán. Főleg most, hogy megtudta az igazságot, vélte úgy, hogy maradnia kell. Nem érdekelte, még mélyebbre akart ásni, keresni valamit, amivel végleg tönkreteheti a Ballast.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 2
Összes: 257327
Hónap: 6739
Nap: 204