Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A reklámember

2010.12.21

Kép A reklámemberKép

 

Fagyott hószilánkok ropognak a kerekek alatt. A dermesztő hidegben minden fehér. Akár a reklám embere a fehér lappal... Most bennem is a blank dominál.

Sokak szerint az üres lap ínycsiklandozó ötleteket hint el a szürkeállományban, de engem ez a fehér táj, mint szemetesautó a kukát, úgy ürít ki.

Nyáron zöld világban, kék habok közt minden oly életvidám, ősszel a színpompás lombkoronák, mint a természet cirkusza vonja magára a munkába belefáradt szemeket. De most, a hó alatt szunnyadó táj oly hideg, és ez a fázós ember odasiet...

Még feljebb jóval kanyargósabb út vezet. A hókotrók itt jobb munkát végeztek. Nem jégen, hanem aszafalton megy az autó. A sokadik kanyar után végre a csúcsra érünk.

A panziók, kis faházak és megannyi lakókocsi előtt elhaladva egy rozoga, félig kidőlt fémajtó előtt megállunk.

A párom kiszáll, én túlontúl fázós vagyok hozzá. A kedves egy kis bódészerűség elé igyekszik. Ez is hófehér, mint a lap, valahol az agyam környékén.

A jegyárus dideregve nyitja ki a bódé ablakát. Úgy látszik, a villanyradiátor kevés ebben a hidegben. Nem figyelem tovább őket, inkább jobbra pillantok.

A sípálya mögötti szállóból füst gomolyog. Nem hiszem el... Az is fehér. Közben életem legjobb része visszatér két jeggyel a kezében. A kétnapos hókaland tehát kezdetét veszi.

Ujjonganék, ha nem lennék olyan érzékeny a hidegre. Dehát az ember társasági lény, néha háttérbe teszi saját érzéseit, hogy ne okozzon a másiknak bánatot.

Behajtva, valami furcsaságot veszek észre. A síparadicsom bár tele van, senki sem csúszik le a lejtőn. Senkinél sincs sífelszerelés, maximum szánkó, bob, esetleg motorosszán.

Hamar kiderül, hogy miért van ez. A kávézó előtt egy tábla áll, ezzel a felirattal: „A sípálya lavinaveszély miatt zárva!”.

Már a szívem mélyén fellélegzek, amikor a hallgatag barátom kijelenti, hogy erről már szólt neki a jegyárus, és a síelés helyett csak erre a hétvégére kilencven százalékos engedménnyel bérelhető szánkó. Na, majd megőrülök a hír hallatán. Ekkora mázlit... Persze a mosoly ismét a helyére kerül. Nehogy a végén még észrevegye rajtam, hogy szívesebben lennék inkább a meleg szobában, egy csésze gőzölgő kakaó társaságában...

Kiveszünk tehát egy szobát, majd bérelünk fejenként egy-egy szánkót. Húzzuk őket magunk után egy darabon, majd lesiklunk velük a dombháton. Itt jön a következő feketeleves... Ki hitte volna, hogy jobb lett volna előre megnézni, hogy hova vezet a lejtő, és nem menni vakon egy rakás kamasz után. A domboldal ugyanis egy rögtönzött korcsolyapályára visz.

Mivel félek a jégtől, s főleg alatta a víztől, gyorsan lecsúszkálok a síkos felületről a hófödte rétre. A férfi, akit imádok pedig csak csúszkál az álltalam kétes vastagságúnak vélt jégen. Újra a fehér... És már megint üresnek érzem magam odabent.

Órák múlva, a sötétedéssel együtt érünk be a kivett szobánkba. Az ablakon át minden olyan fekete.

A berendezés viszont a párom szerint túl színes. Körbenézek, és igazat adok neki. Örömmel állapítom meg, hogy semerre sincs semmily fehér...

Boldogság tüze gyúl a szívemben. A tükörbe nézve látom, hogy az arcom is kipirult. Végre újra elememben érzem magam.

Ha kapnék magam elé egy fehér lapot, most teleírnám, hisz a fantáziám újra szárnyal. Végre rájövök, hogy nem vagyok egy reklámember.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Augusztus >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            

Statisztika

Online: 10
Összes: 147133
Hónap: 9363
Nap: 330