Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. A főnök élete vagy halála rajtam múlik

 

Donna farkasszemet nézett a halálangyallal. Más helyzetben biztos nem zavarta volna ennyire, de most egy szál alsónadrág volt csak... Donnán. Zavarában lehajította az ágyról riválisát. Magához szorította az ágyon heverő takarót, és egyenes irányban megcélozta a fürdőszobát. Szörnyű fejfájás állt egész fejébe. Azt se tudta, hogy hol fáj jobban. Érdekes szagra lett figyelmes. Rájött a két gazdatest halálának okára. Nem érte el a fürdőszobát még, mikor visszakiáltott a halálangyalnak.

 

 

- Fel ne gyújtsd a villanyt, ember, mert mindketten megtanulunk repülni.

 

 

Először az ablakhoz futott, kinyitotta, majd a gáztűzhelyhez sietett. Megnézte a csapokat. Az egyik tényleg nyitva volt. Miután elzárta, beviharzott a fürdőszobába. Kis híján ki is fordult onnan.

 

Gyomorforgatószag terjengett odabent, és mindenütt cigarettacsikkek hevertek szerteszét. Még a fürdőkádban is csikkek és piás üvegek hevertek. A tükör előtti polcon pedig egy injekciós tű állt.

Donna kis időn belül megundorodott új testétől, pedig az nem nézett ki rosszul, csak hát az életszínvonala... már ha volt neki olyan? Mindenesetre elég alacsonyan tartotta a mércét.

A fürdőkád szélén egy póló hevert. Donna felemelte. Iszonyatosan büdös szaga volt. Jobbnak látta visszahajítani oda, ahol találta. Felegyenesedve, egy köntöst pillantott meg a falra akasztva. Annak is cigaretta szaga volt, de legalább nem volt olyan mocskos, mint a másik ruhadarab. Visszament a hálóba. A halálangyal még mindig az ágyon ült. Láthatóan rendesen fájt a feje.

 

- Mi a neved? – kérdezte Donna.

 

 

Szekrény fosztogatás közben azt remélte, hogy legalább megtud pár dolgot a férfiról, de az egy szó nem sok, annyit nem szólt hozzá.

 

 

- Még azt hinném, hogy néma vagy, ha nem ismernélek - szólt a pasasra.

 

- Nem beszélek az ellenségeimmel.

- Pedig puszipajtások lehetnénk.

- Csak a véletlen műve volt, hogy egymás mellett tértünk magunkhoz.

- Miért nem öltél meg?

- Visszaadom a tartozást. Majd ha két ember meghal, akiket meg kellett volna védj, azután majd végzek veled.

- Milyen egy úriember.

- Azok már rég kihaltak.

- Nem csodálom... látták, hogy mivé fejlődtél. Nem zavar, hogy nő vagy?

- Férfi vagyok, netán te vagy a vak, és rám fogod?

- Nő vagy édesem, női testben férfi lélek. Nálam meg fordítva. Eh, de azért nem irigylem ezt a férget, az italtól kezdve a heroinig, minden megfordult a szájában. Ha már a férgeknél tartunk, neked mi a neved?

- Engem sem érdekel a te neved, úgyhogy téged se érdekeljen az enyém.

- Jól van... fantom. Ki a fene az az idegbeteg, aki ennyire dudál odalent?

 

Donna az ablakhoz sietett. Lent egy fekete rakteres autó állt. Abból dudált valaki eszeveszetten. Végre csend lett. A kocsiból egy kövér, harmincas éveit taposó férfi szállt ki.

 

 

- Jonathan, hagyd a kurvád, majd este folytatjátok! – kiáltott fel pont arra, ahol Donna is volt. – A főnök kibelez, ha ma is elkésel!

 

- Ahogy hallom, ez neked szólt... Jonathan White.

 

A halálangyal egy személyigazolványt Donna kezébe. A lány, egy férfi testében, felkapott magára pár ruhát, és már az ajtó előtt ugrált fél lábon, a másikat felemelte, hogy beköthesse a cipőjét.

 

 

- Találkozunk este, picikém – kacsintott a halálangyalra. Becsapta maga után az ajtót, de még csak visszanyitott egy pillanatra –, nem adsz egy puszit a fiúdnak? – kérdezte a pasas szemébe nézve.

 

 

Nevetve csukta vissza az ajtót. Lesietett az utcára, majd beszállt a kocsiba. A férfi, aki felkiálltott neki hátrafordult.

 

 

- Johny, szokj már le arról a csajról, a munkahelyeddel játszol miatta.

 

 

Donna furcsállta, hogy ezt mondja arról a „nőről”, hisz a gyűrűs ujjára egy gyűrű volt húzva. A halálangyal ujján is látott egy hasonlót, tehát férj és feleség voltak, na de akkor miért enged meg az a férfi magának olyan durva szövegelést. A hátsó ülésen egy újság hevert, így felvette.

 

 

- Mai? – kérdezte a sofőrtől.

 

- Johny, tudsz olvasni? Ez ám a meglepetés – jött a válasz, elölről.

 

 

 

Donna elég rendeset nézett. Az út további részében már az újságot bújta. Ahogy gondolta, a gyerekkorába került, pontosabban 1995-be, amikor alig volt még tíz éves. Furcsállta, hogy mekkorát változott a világ röpke tíz év alatt. Mire az újság végére ért, meg is érkeztek. Arra az építkezésre értek, ahol álmában a baleset történt. Jonathan mindenesként dolgozott. Szegény Donna nagyon nem volt oda az új melójáért, na de amit muszáj, azt muszáj. Alig várta már az ebédidőt. Akkor viszont újra munkába vágyott. A munkatársai nem fogták vissza magukat. Olyan stílusban ettek, ittak, meg mi mást csináltak még, amitől Donnának felfordult a gyora. Fel is tűnt a férfiaknak barátjuk változása. Kibúvóként fejfájásra hivatkozott, és otthagyta a többieket. Ahogy kint sétált, egy szürke limuzin állt meg. Egy öltönyös alak szállt ki. Donna ráismert a férfira. Barna, hátul összekötött haj, márkás öltöny, fekete bőrcipő értékes karóra, ugyanaz, aki az álmában életét vesztette. A férfi pont felé tartott. Donna ahogy ő megszokta, köszönt. Viszont a férfi nekiesett  

 

- Jonathan White, hogy lehet, hogy maga itt van? Hogy-hogy nem a közeli kocsmákban kushad?

 

 

„Lesz még valami?” – nézett az égre hősnőnk.

- Jobb, ha tudja, minden lépését figyelem. Ha még egyszer, megismétlem, még egyszer részegen jön dolgozni, én úgy kihajítom magát innen, hogy a lába se érje a földet!

„Nem látsz a szemedtől, nem vagyok részeg, csak fáj a fejem” – folytatni már hangosan folytatta –, igenis, uram.

 

De hogy ne csak Donnát készítsem ki idegileg, rátérek a halálangyalra is. Ő is felöltözött. Majdnem hányt, mikor a tükörbe nézett, na de muszáj volt női cuccokat felvegyen, csak nem mehetett ki akárhogy. A sminkeléssel viszont meg sem próbálkozott. Kiment a városba körülnézni. Egy hídnál állt meg. Ahogy figyelte a vizet egy férfi ölelte át, mire az angyal leütötte magáról.

 

 

- Mit képzel, mit művel? - kiáltott a férfira.

 

- Sandy – szólalt meg a férfi, jól láthatóan ismerte a nőt –, ma este próbáld meg lerázni azt a barmot. Egy fejes házában hatalmas buli lesz. Gondolom, érdekel a dolog.

- Tévedsz. Leszokok a bőrszivarról – mondta Sandy.

- Na, Sandy, te vagy a legjobb a szakmában. Máskülönben is a férjed munkája függ tőle...

- Mit érdekel engem – vonta meg a vállát -, engem csak az érdekel, hogy hol találhatok egy épülőben levő épületet.

- Ezt a férjedtől kérdezd. Tudtommal ő dolgozik építkezésen.

- Eltakarod előlem a napot, tűnj a szemem elől.

 

Meg kell hagyni, durván lekoptatta a férfit. Végre újra egyedül volt, és nyugodtan állhatott a nyári napsütésben. Donna is szabadulni akart a nyomasztó környezetből, így inkább a maradék ebédszünetet a parkban töltötte. Láthatóan sok ember ismerhette Johnyt, hisz sokan nézték, hogy a folyton részeg férfi, józanul ül egy parkban. Üldögélése közepette meglátta a halálangyalt. Muszáj volt odamenjen. Már csak a kíváncsiság is hajtotta.

 

 

- Szia, Sandy! – könyökölt ő is a híd szélére.

 

- Inkább hívj fantomnak, még az is jobban tetszik.

- Jól van, Sandy, majd máskor.

- Csak idegesíteni jöttél ide?

- Nem, hanem megtudni, hogy melyik évből pottyantál ide.

- Az téged úgysem érdekel.

- Nem kértem, hogy mondd meg. Szeretek találgatni, csak annyit kérek, ha telibe találom, akkor ne tagadd le.

- Nem fogom. Úgyse jössz rá.

- Gondolom, nem a jövőből jöttél, mint én.... – választ várt rá, de a férfi nem felelt. – Khm... mondom a jövőből biztos nem jöttél... ugye?

- Azt mondtad, hogy csak akkor kell igennel feleljek, ha eltalálod az időpontot.

- Jó, tehát jövő kihúzva. Hippi vagy netán?

- Azt se tudom, hogy az mit jelent.

- Akkor nem vagy hippi... mami, csak azt ne mondd, hogy náci vagy?

- Jártam már abban az időben, de ha te annak titulálsz, én kitekerem a nyakad. Nem gyilkolnék le nemzeteket.

- Jól van, megnyugtattál. Tudod az egy dolog, hogy a halál angyala titulust viseled, de ha még náci is lennél, az már nagyon komoly lenne. Akkor netán... akkor meg a vadnyugat fiaként születtél? – lelkesedése közben egyre jobban kezdett csökkenni.

- Nem.

- A feudális korszakból vagy?

- Nem.

- Középkor?

- Az attól függ, kinek középkor.

- Onnan vagy?

- Figyelj, elég komplikáltan fogalmazol. Most átválthatnál évszámokra, de még úgysem jönnél rá, hidd el.

- Na, jó, legyen. A nevem Donna Mazill és 2004-ből jöttem. Most már te tudod, hogy ki vagyok, sőt már azt is tudod, hogy milyen távolság áll köztünk. Remélem, nem untattalak. Hát, akkor búcsúzok, vár a meló.

 

A halálangyal rá sem nézett, pedig a fiú agya csak azon zakatolt, amit a lány mondott neki. Donna látva a srác reakcióját, letörten otthagyta.

 

Az kicsit nehezen kapott észhez, de már késő volt. Hiába futott utána, Donna eltűnt a tömegben. Őt meg kis híján  kivasalta egy autó. Nem is akármilyen autó alá került majdnem, egy limuzin elől ugrott el.

Érdekes módon a kocsi nem ment tovább, hanem lenyílt a hátsóablak, és egy kövér férfi feje tűnt fel.

 

- Üdv, Sandy! – köszönt az. – Mit szólna, ha ma intéznék a férjének egy kevés fizetésemelést... – sejtelmesen felugrott szemöldöke.

 

 

„Lesz még valami... – gondolta most a halálangyala. – Ez a nő mindenkivel képes volt lefeküdni? De ez a férfi... ez az, akit az álmomban láttam. És a „férjemnek” akar fizetésemelést adni? Donna pont ennek a csótánynak a közelében van? Jobb, ha inkább elintézem, hogy ez a féreg ne élhessen tovább. Jobb lesz így még, Donnának is.”

 

 

Legszebb mosolyát tette arcára, majd behajolt a kocsiba.

 

 

- Gyere értem, mikor Johnathan befejezi a munkát.

 

 

A férfi bólintott egyet, majd intett a sofőrnek, hogy indulhat. Délután fél hatkor a limó tényleg megjelent Sandy háza előtt. A nő persze nem volt olyan szexin kisminkelve, mint ahogy régen, de azért nem lehetett még így sem csúnyának mondani.

 

Beszállt a kocsiba, majd elmentek. Az építkezésre mentek Sandy kérésére.

Magával vitte a felajzott férfit ahhoz az épülethez, ami leomlott álmában, és a gerendákhoz szíjazta. Mindezt a férfi csupán játéknak képzelte. Még akkor is csak nevetett, mikor a nő magára hagyta.

Donna közben hazaért. Meglepte, hogy a halálangyal igencsak jó kedvében van. Az a sejtése támadt, hogy valami baj van. Felhívta a barátját, aki reggelente érte jött, hogy menjen el hozzá, ha ráér.

A férfi öt perc múlva már ott volt, ekkor viszont a halálangyal nem akarta kiengedni. Donnának végül csak sikerült kiszabadulnia.

A halálangyal jól tudta, hogy Donna hova készül. Mire leért, Donna már a kocsiban ült.

Körülnézve meglátott egy lovasrendőrt. A járókelők igencsak megnézték, mikor felpattant a lóra, és lefejelte a zsarut.

Nem vette figyelembe, hogy járdán vagy úton vágtat-e, sem a jelzőlámpa nem tántorította meg. Nem egy karambolt okozott, mikor „áthajtott” a piroson. Donna észrevette, de csak egy pillanatig, mivel a lovas eltűnt egy mellékutcában.

Hiába minden, Donna hamarabb megérkezett. A halálangyal pont mellette ugrott le a nyeregből.

 

- Elkéstél. Máskülönben sem kár érte.

 

- Majd én megállapítom, mikor kések el, és mikor nem – azzal rátaposott a fiú lábára.

 

A rozoga építménybe szaladt, ahol megtalálta a férfit. Azt hiszem jobb, ha le sem írom, miket mondott Donnára, meg annak „nejére” a „főnöke”.

 

Alig tudta kibogozni. Mindeközben az épület tartógerendája megrogyott. Minden másodperc számított.

Donna látta, ahogy összeszűkül előtte a menekülési út. Mint múltkor, most is saját életével játszott. Teljes erejét összeszedte, és kihajította a férfit az összeomló épület alól, de ő már nem tudott kiszabadulni.

Sokan nézték kintről a bátor férfit, aki megmenti főnökét. Elszörnyedve nézték végig, ahogy a szemük előtt veszti életét. Abban a pillanatban kint álló felesége is holtan rogyott össze...

 

Egy szempár nyílott ki. Nehezen vette át a fényt. Érezte, ahogy a víz csorog le róla. Szétnézett, majd Sanchez arcát vélte felfedezni. Most épp nem cigizett, de az arca az ugyanolyan rideg volt.

 

 

- Ki nyert? – kérdezte hidegen.

 

- Köszönöm kérdését, megvagyok – mosolyodott el Donna.

 

Kiszállt a vízből, és az ajtó felé vette az irányt. Azonban még egy percre visszafordult.

 

 

- Majdnem elfelejtettem, feladat teljesítve, most pedig megyek a Pink koncertre – mondta, és futva távozott a teremből.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Február >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29  

Statisztika

Online: 1
Összes: 120930
Hónap: 1214
Nap: 41