Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Prológus

2011.04.28

 Bosszú a köbön 2: A Medvö(le)lő

 

Prológus

 

Egy hatalmas farmon kezdődött minden. Az egyik szobában, nevezetesen a nappaliban, egy nagyobb tömeg gyűlt össze. Az asztal körül négyen ültek, két nő és két gyerek.

Az egyik nőről jól lerítt, hogy amerikai őslakos. Koromfekete haja takarta bölényprémből varrt ruhájának vállát. Hosszú rojtok csüngtek a ruha ujjainak végén, valamint a mellbevarrást is ugyancsak aláhulló szálak díszítették. Ruhája és kiegészítői, mind az indiánhagyományokat követték, lábbelije azonban egy pár fekete magassarkú csizma volt.

A mellette ülő, hasonlóan középkorú hölgy vele szemben nem követte a hagyományos női öltözködést. Kockás flanel ing volt rajta, melynek első gombját egy aranykereszt díszítette és takarta el. A vajszínű ing alatt kék farmernadrágot viselt, aminek szára egy sötétbarna magas szárú és sarkú csizmába volt belehúzva. A csizma szélén fehér vaspánt húzódott. Mivel női cipő volt, a pánt meg is volt művelve, hogy úgy fessen, mintha szolid csipke lenne.

A két gyermek az asztal másik oldalán ült. A hat év körüli kislány és a nála pár évvel idősebb bátyja összedugták a fejüket, úgy nézték a megsárgult fényképet. A hátuknál két férfi beszélgetett.

Az egyik, aki indián volt, óvatosan tömködött egy pipát, amíg a ház ura előtte állt, eltakarva barátja műveletét. Na már most, a két nő pont szemben ült, de azért a férfiak csak bíztak abban, hogy a gyerekek lekötik a mamát és a keresztanyut.

 

- Graham Bitlen! – hallatszott a szigorú női hang.

- Igen, Laura?- felelt a barátja előtt rostokló férfi, feljebb emelve fején a cowboy kalapot, kezében pedig meglóbálta a sörös üveget.

- Ide érződik a dohány szag... Már III. Tequila húzását sem tudtad eltakarni, amikor elé álltál a virágágynak. Gondolod, ha Clock előtt álldogálsz, nem látok át rajtad?

- Talán nem ez a legjobb alkalom a veszekedésre... A kicsi Rebeca születésnapját nem kellene elrontani hasztalan dolgokkal.

- Lehet, hogy nálatok be lehet büdösíteni a házat, de nálunk nem szokás.

- Anya? – vetett véget a kisfiú, a csírájában levő viszálynak, odaszaladva Laura mellé. – Ki ez a bácsi és ez a néni?! Rebeca szerint ők a nagyszüleink!

- Nem, nem! – csóválta a fejét Bitlen. – Azok ott anyád nagyszülei, a te dédszüleid. Abigail és Franz Hermann.

- A Medveölő? – csodálkozott Clock párja.

- Tényleg az lenne? – emelte fel jobb szemöldökét az indián. – Mái napig legendás tettet tett. Annak a medvének azóta is kísért a szelleme. Szerencsétlen keresi az ép eszét, amit Franz mellett vesztett el.

- Persze, Abigail mamáról senki sem beszél! – tette ölbe a kezét Laura.

- Ha jól emlékszem – vakargatta a fejét a hölgy Villámkézként is ismert férje -, talán tíz éve is megvan már annak, hogy a fejemre küldött hét fejvadászt.

- Olyan öregen is vágott az esze... – mosolygott az ifjú ünnepelt.

- Apátok egy másik Abigailről beszél – mondta Clock, Laura szemébe nézve. – Őt születéstektől fogva ismeritek...

- A jó kérdés az – mosolyodott el Laura Abigail Bitlen Hermann -, hogy vajon napjainkban képes lenne-e végigcsinálni ugyanazt?

- A legutolsó küzdelmet bármikor megismételném – huppant le Villámkéz a barátja mellé, kezeit a feje hátuljánál összekulcsolva. Clock dühösen meredt rá, mivel a pipát így kénytelen volt kettőjük közé rejteni. De persze a szára így is kilátszott. Szorult helyzetéből, Kis Csibésznek becézett keresztfia mentette ki.

 

- Apu! Apu! – kiáltott a gyerek, felpattanva helyéről, a képpel a kezében, meg sem állva Grahamig.

- Mit szeretnél, porontyom? – kapta ölbe a kicsit az említett.

- Mesélj, nekem a Medveölőről!

- Talán anyádat kéne kérdezd róla. Az ő öregapja volt.

- Mintha te nem ismerted volna ugyanúgy! De vita ebből már ne legyen. Mesélek a nagyapátokról. De ez egy nagyon, nagyon hosszú történet...

 

Laura, látván, hogy nincs ellenvetés, belekezdett a Hegyi Bandita első áldozatának ifjúkori történetébe.

A gyermekek izgatottan hallgatták az igaz mesét. A felnőttek azért néha nagyot mosolyogtak, vagy épp kicsit már túl meseszerűnek hitték az egészet. Ezt egy szarkasztikus bólintással, vagy egy laza legyintéssel jelezték.

Laura a legizgalmasabb résznél tartott, amikor megszólalt a csengő. A házigazda épp négy-öt levél szárított dohányt morzsolgatott a tenyerében, amikor a csengő hangjára kiejtett néhány darabkát az ujjai közül.

Végül a háziasszony állt fel, és indult a bejárati ajtó felé, útközben megállva az idősebb gyermekét az ölében tartó férje mellett, és egy határozott mozdulattal kihúzta a két (avagy három) férfi közül a nem is olyan jól elrejtett pipát.

Clock pincsikutya módra kezdte követni Laurát, majd egy csataüvöltésnek is beillő jajveszékeléssel tudatta a bent maradtakkal, hogy a pipa a szemétkosár tartalmát lett hivatott bővíteni.

Ez az ádáz indián üvöltés azért mást is szolgált... Az ajtónál ácsorgó vendég kishíján elhajította a kezében tartott ajándékokat, hogy utána zerge módjára szökelljen át a kerítésen, meg sem állva az első városig, ami az útjába kerül. Annyi szerencséje volt csak, hogy Laura hamarabb elfordította a zárban a kulcsot, mintsem a kikerekedett szemű sápadtarcú beindította volna a futóműveit...

 

- Fred! – mosolyodott el Laura, meglátva a fehér hajú, nyugdíjas korú, egykorvolt bankárt.

- Kedves Laura, hallom, itt van Villámkéz barátja, de a musztángját nem látom...

- Látod, arra jobbra azt az autómobilt?

- Az a Ford, Clocké?

- A felesége unszolására vették. De gyere beljebb.

- Á, csak a lánykának hoztam egy kis ajándékot és Jacknek is egy kis apróságot... Nem is tartanálak fel benneteket...

- Azért csak add át személyesen a kicsiknek az ajándékot. Meghát az öreg csontjaidnak sem árt egy kis szusszanás. Amúgy ismered Anatát? Vagy ahogy még hívjuk, Tigrisszemet?

- Clock feleségét? Még nem volt alkalmam megismerni.

- Akkor éppen itt az ideje. Nagyon kedves asszony, és egy apacs, aki bátrabb száz férfinál. Jó, tudom, te nem sokra becsülöd az indiánokat, de Anata volt az első, aki tévét és autómobilt vásárolt a környékünkön.

- Az életet és a lovakat semmilyen zúgó meg pöfögő masina nem fogja helyettesíteni.

 

Laura jól takarta a mosolyt, amit félúton megengedett. Furcsa, de a házban lévő összes felnőttkorú férfi hasonlóan vélekedett, de Clockot sikerült a leghamarabb meggyőzni arról, hogy haladni kell a korral. Igaz, azért már a Bitlen família is büszkélkedhetett egy tiszta új rádióval, de még jogosítványuk nem volt, így maradtak a zabbal táplált „járgányoknál”.

Fred Fox, mivel ez volt a teljes neve őszhajú emberünknek, eléggé letörten ment be a nappaliba. Nem hitte volna, hogy lát nálánál is meggyötörtebb arcot... Nos, Clock személyében sikerült találnia egyet...

Az indián kedvtelenül „kő-papír-ollózott” az ünnepelttel. Nagyon nem volt szerencséje, Rebeca minden körben legyőzte. Fellélegzett, mikor a lányka Foxhoz szaladt. Megköszönte a kapott ajándékokat, majd gyorsan feltette neki a következő kérdést.

 

- Fred bácsi – kezdte -, ismerted a nagypapát?

- Hermann apót? Születésem óta. Tudod, az apósa segített a világra.

- Az ükapu adta dédapunak a Medveölő nevet! – kiáltott közbe a kisfiú.

- De Tomy nélkül nem teljes a történet.

- Fred bácsi – nézett kérdőn a két gyerek a férfira -, Tomy, ő kicsoda?

- Ő a Kölyök – világosította fel őket az anyjuk

- És mi lett vele? Megtalálta a kincset?

- A gyerekek még nem ismerik az igazságot?

- Micsodát, Fred bácsi?

- Hé, Fox, le ne lődd a poént! – kiáltott a férfira Clock. – A kicsik még nem ismerik a teljes történetet.

- Gyerekek, egyezzünk meg – hajolt két szál csemetéje elé Laura -, ha majd egy napon, amikor már mindketten felértek ágaskodás nélkül a konyhaszekrény tetejére, elmondom a nagypapa... A dédaputok fiatalkori históriáját.

- De anya! – sopánkodtak kórusban.

- Ha most nem űlünk le megenni a tortát, elromlik!

 

Az anyjuk kimondta a varázsszót. Ha már torta, kit izgat a Medveölő életútja. A két kis poronty pedig, ahogy az szokás, amint jól laktak édességből, már el is feledkeztek a még imént oly fontos témáról.

Pár év múltán, már idősebb fejjel, ismét meghallgatták a mesének tűnő kalandokat, amit Franz Hermann és Tomy, a kölyök éltek át, egy titokzatos kincs felkutatásának érdekében.

A következőkben a Medveölő történetét szedem fejezetekbe.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 3
Összes: 267782
Hónap: 6941
Nap: 196