Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. A képzelet szüleménye

 

- Mi lelte a kisasszonyt? – hallotta Mary, valahol a közelben.

Reagálni nem tudott rá, csak nézelődött jobbra-balra. Szeme előtt halvány felhő lebegett, vagy inkább fogalmazzak úgy, füstszag. Ebbe még belekeveredett némi ital és testszag is. A látvány viszont még ezen is túltett. Minden bútordarab a helyén állt, méghozzá épen. A hely pedig ha nem is kimondottan tiszta,  de azért rendezettebb volt, mint ahogyan utoljára emlékezett rá. A bútorokat nem lepte sem por, sem pókháló, valamint az állapotuk is közelebb állt a használthoz, mint a törötthöz.

Mary mintha nem is azon a helyen lett volna, ahol a kint tomboló vihart nézve elnyomta a fáradtság. És mégis lehet, hogy nem  olyan volt, de ugyanaz... Épp csak, mintha a fénykorát élte volna.

Amikor a lány oldalra pillantott, újabb meglepetés fogadta, a férfi, aki tartotta, századforduló előtti ruhákat hordott. Mintha csak egy westernfilmből kapta volna a ruháit.

Az arca mindemellett Marynek igencsak ismerősnek hatott. Mintha már látta volna valahol messze, s még azt is tudta, hogy hol.

 

- Rick... – szaladt ki a lány száján.

- Parancsol? – nézett rá kérdően a kopott mellényt viselő férfi.

- Glorias úr, maga az?

- Talán egy másik életben, Miss. A nevem Jeorje Surda, ennek a porfészeknek a seriffje. Legalább is addig, amíg  rend eredeti őre vissza nem jön.

- Beszélsz itt sületlenségeket! – mordult fel a pult másik oldaláról a megtermett csapos. – Mindenki tudja, hogyha az elődödet nem kapta el a környéken portyázó Shame banda, akkor elszaladt a világ végére. Félúton szólt azért a megyei marsallnak, hogy térjen be ide, ha erre jár, mert nem bízik a mexikói fajtádban!

- Papa Dee – szólalt meg egy rekedtes hang, Mary hátánál -, nem kéne úton, útfélen ocsmárold a seriffet! Surdának legalább van gerince. Többször állt ki ő melletted, mint a vén iszákos. No, de hagyjuk most a múltat, inkább fiatal vendégünket kérdezném meg afelől, hogy miért kiálltott segítségért. Ha jól értettem, bajban vannak a barátaid?

 

A kérdés Mary-nek lett feltéve, de a lány válasz helyett először a hang irányába fordította a fejét.

A zongora előtt egy bekötött szemű, hosszú, őszhajú idegent pillantott meg, akinek az egyik lába helyén egy görbe bot kandikált ki a nadrág alól. Egyik kezét a térdén pihentette,, másikat a zongora szélén tartotta. Mivel nem hallott választ, idővel ismét ő szólalt meg.

 

- Kisasszony, bent van még? Vagy ha engem néz, ne lepődjön meg. Így tengődik az, aki a hadsereg szekerét tolta a háború alatt. Nem mindenki élhet olyan fényűzően. Csak az, aki a szekérben „ült”.

- Elnézést, csak meglepődtem. Önök tisztára úgy néznek ki, mint egyes ismerőseim. De a kertész Jonathan úrnak mind a két szeme egészséges... De-de, ez most egyáltalán nem fontos. A busz, amivel jöttem, eltűnt az erdő mélyén. Nem tudom, hogy mi lehet a többiekkel! Főleg a sofőrünkkel. Simple, az az agyalágyult a sofőr nyakába lőtt egy nyilat.

- Nem értelek.. – szólt közbe a seriff, aki időközben elengedte a lányt.

- Lehet, hogy az anyanyelvemen beszélt, de én sem értem, amit ez a lány csacsog. Mi az a busz?

- Egy tömegközlekedési eszköz. Most miért néznek rám ilyen furcsán?

- Ja, omnibusz! – emelte fel a pultos a kicsit koszosnak tűnő rongyot, amivel a mellé csorgott italokat törölte le a pultról. – A nagyvárosokban közkedvelt utazási eszköz. Olyasmi, mint felénk a postakocsi, csak az, akár a vonat, síneken fut.

- Nem! Amiről én beszélek, az egy busz. Egy átlagos, harminc férőhelyes iskolabusz!

- Ezeknek a dolgoknak semmi jelentősége! – szólt közbe a vak zongorista. – A lényeg az, hogy a kisasszony szerint az ismerősei bajban vannak.

- Szerintem meg jobb lenne, ha most lepihenne.

- Papa Dee – mondta a seriff csillagot viselő férfi -, az ötleteidet tartsd meg magadnak. Inkább tölts egy pohár vizet a hölgynek.

- Mást nem is! Ahogy látom, rendesen felöntött a garatra...

- Ahogy meg én látom, teljesen ki van száradva!

 

A pultos rántott egyet a vállán. Ennyire izgatta a seriff véleménye. Töltött gyorsan egy korsó vizet, amit aztán a pultra helyezett. A seriff vitte oda Mary-nek, aki egy húzásra megitta az egészet. A pultos már nyitotta volna szóra a száját, de Mary megelőzte. Erős köhögőgörcs tört rá. A víz poshadtízű volt, és mivel elég sokat lenyelt belőle, elég sokáig köhögött, mire sikerült tiszta levegőt belélegezzen.

Valami űlőhely után nézett, ahova leteheti magát. Annyira felfordult a gyomra, hogy úgy érezte, ha nem ülhet le egy kicsit, menten elájul. Szégyen, nem szégyen, ott helyben kiköpte az összes vizet, amit nem nyelt le.

Kimenni nem volt ereje, mozdítani sem mozdították, csupán a szájában erősödött az a poshadt íz. Amikor már nem bírta tovább csukva tartani a szemét, kinyitotta. Egy vízcsepp hullott a szemhélyára, onnan pedig a retinájára. A rossz érzéstől teljesen összerázkódott.

Ahogy elmozdult a feje, egy újabb csepp a fejére hullott. Csupán a súlyát érezte, a haja felfogta a nedvességet. Ahoyg elengedte az asztallapot, amire az imént hajtotta a fejét, hirtelen port érzett a levegőben, és valami furcsa, állott szagot.

Kitörölte szeméből a belecsorgott vizet, majd néhány pislantás után kezdett látni is. Az elége terülő látványtól megborzongott. Nem látott senkit sem a közelben, és minden ugyanolyan romos volt, mint ahogy ő azt először látta.

Keserű valóság fogadta, minden, amit látott csupán a képzelete szüleménye volt. Arra is rájött, hogy mi volt az a furcsa íz, amit érzett. A plafonról lecsöpögő esőcseppek pont arra asz asztalra hullottak, amin az ő feje pihent. A beázott plafon után a kijárat felé fordította tekintetét.

Odakint még javában tombolt a vihar. Kimenni nem tudott, de az álom már kiment a szeméből, ezért elindult kicsit körülnézni.

Odalent nem talált semmi érdekeset. A lépcső fokaira óvatosan lépett, nehogy beszakadjon alatta valamelyik ócska deszkalap. Az emelet sem kecsegtetett sok látnivalóval. A hat ajtó (amelyek a folyosóról nyíltak) egyike alól víz szivárgott ki. Egy másik szoba előtt ki volt dőlve az ajtó, így Mary belátott rajta.

A szobában félhomály uralkodott, amit a lány egyből megszűntetett, amint letépte az ablak elől a deszkákat. Egyszerű dolga volt, nem szegelték eléggé a rámához, így egyetlen erőteljes rántással le lehetett venni. Az üveg alatta bár koszos volt, a fényt átengedte.

Immár Mary jobban szemügyre vehette a szobát. Egyszerű hálószoba volt. Az ablak mellett egy kisasztal állt, mellette egy székkel. A jobb oldali fal mellett, nem messze az ajtótól egy ruhafogas feküdt a földön. Másik oldalt, az ablak irányában pedig az ágy állt. Egyszerű vaságy, fehér lepellel takarva. Amellett egy nyitott ajtajú szekrény állt, ami Mary derekáig ért. Azon hevert egy felborult viharlámpa, a szekrény mélyén pedig egy vasból öntött, fehérre kent, de már jócskán megkopott ágytál raboskodott. Az alatta levő polcon valami nejlonba csavart dolog volt téve.

A berendezés meglehet, szegényes volt, de a szoba legalább tiszta volt.

Mary ásított egyet, majd a kidőlt ajtóhoz ment. Megvizsgálta közelebbről, majd látva, hogy az alsó retesz korhadt ki teljesen, a felsőnek csak egy része tört ki, felemelte az ajtót, s megpróbálta visszatenni. Nagy erőlködéssel tudta csak rátenni a vasélre, és a végén hiába sikerült a terve, a végeredménnyel nem volt megelégedve. Valamivel meg kellett még erősíteni, mert úgy eléggé rizikós volt, hogy kiborul a helyéből.

Kicsit keresgélve, meg is találta a kellő alapanyagot. A szekrényenyen levő viharlámpához sietett, aminek egy drót volt a tetején átcsavarva, aminél fogni lehetett. Mary levette ezt a drótot, és büszkén tapasztalta, hogy pont megfelel a célnak.

Most, hogy az ajtó biztosan állt, Mary az ágyat vette kezelésbe. Először is, lehúzta róla a leplet. Alatta nem volt más a vaskereten és a falapon kívül. A lány gondolt egyet, és kivette a szekrényből a becsomagolt tárgyat, amiről fogalma nem volt, hogy micsoda. Kibontva a csomagolást, tiszta lepedőket és huzatokat talált. Nem számított ilyen fogásra, de máris kihasználta a szerencséjét. Egy lepedővel letakarta az ágyat, majd a kifordított kabátját használva párnának lefeküdt.

Kicsit szégyellte, hogy ő csak pihenget, amíg a többiekkel ki tudja, mi van, de abban az esőben csak ártott volna magának, ha vakon szalad az éjszakába. Semmilyen fényforrás nélkül meg sem tudta volna magát védeni, ha valami vadállat megtámadja. Így hát lelkiismeretfurdalással, de végül az alvás mellett maradt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Szeptember >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30        

Statisztika

Online: 5
Összes: 158850
Hónap: 7853
Nap: 232