Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. Francesca, a zöld szemű bestia

 

Két nap telt el amióta Mary és Duke újra találkoztak a Central Parkban. Helga anyukájának távozásával, szinte kihaltnak tünt a Power ház. Sandra is nyugodt volt, csupán estefelé, a fürdésnél volt kicsit nyűgös. Helga teljesen Maryre bízta a kicsit, ő minden erejével a munkájára összpontosított. Azon a délelőttön, hangos telefoncsörgés verte fel a halk házat. Mary vette fel a kagylót, ugyanis senki más nem tartózkodott otthon. A ház úrnője volt a másik oldalon. A gyerekről kérdezősködött, majd megtudva, hogy a kicsi jól van, elmondta, hogy a férje ismét elutazott, most Európába, és csupán a születésnapjára érkezik vissza. A nő ez után még akart valamit mondani, de valahogy kiment a fejéből, úgyhogy elköszönt a lánytól, és letette a készüléket. Mary kicsit furcsállta Daniel viselkedését. Szinte megérezte, hogy előle bújkál, de ezt a gondolatot hamar elhesegette fejéből, hisz nem talált indokot a férfi tettére. Nem is igen volt kedve ilyen dolgokon elmélkedni. Jól tudta, hogy még három nap és eljön az ikrek születésnapja, és akkor újra találkozhat Daviddel és persze Daniellel is, dehát ez utóbbi már foglalt, meg úgyse izgatta a fantáziáját. Ahogy ott töprengett magában, ajtó csikorgásra lett figyelmes. Azt hitte, hogy a pöttyös hasú tacskó szökött ki a házból. Elindult becsukni, oda is ért, és kishíján szívinfarktust is kapott, amikor meglátott egy árnyékot eltünni az ajtóban. Azt hitte, hogy betörő jött be a házba, ezért szép lassan elindult a nappali felé, hogy felhívja a rendőrséget, de ahogy hátat fordított, és elindult szép lassan, egy ismeretlen latin nő lépett ki a konyhából, pont elébe.

 

- Állj! Ki maga, és mit keres itt? – kiáltott rá az ismeretlen nő, erős spanyol akcentussal.

- Sandra dadája vagyok, és maga kicsoda ha megkérdezhetem, és miért járkál úgy, mint egy szellem?

- Bocsánat, ha megijesztettem – pirult el a nő –, a nevem Julia, és vagyok Powerék házvezetőnője. Ön minden bizonnyal, Mary.

- Igen. Örülök, hogy megismerhetem, Julia – mondta.

 

Most, hogy megismerkedtek, már tényleg későn szólalt meg a telefon. Helga volt az, hogy elmondja, amit elfelejtett, hogy a házvezetőnő azon a napon kell megérkezzen a két hetes szabadságából. Hogy ez is megoldódott, úgy tünt minden nyugodalmasabbá lett. Ugyanazon a napon, csak pár órával később, Mary bevásárolni indult, de előtte még úgy gondolta hív magának egy taxit. Ismét előkereste kedvenc taxisának telefonszámát, akit egyből fel is hívott. A magát csak Richie Ridernek nevező férfi szokásos hasdumájával szólt bele a vonal túlsó oldalán. Örök talány marad, hogy miről beszéltek volna, mivel amint, Richie beleszólt a telefonba, a vonal megszakadt. A férfi rásandított a mobiljára, megrántotta vállát, majd végezetül beleszólt utoljára, de válasz nem jött, hát kikapcsolta. Nem merült le egyik telefon sem, ahogy el sem ment az áram, manuálisan kapcsolták ki a készüléket. Mary kikerekedett szemekkel nézte a telefon hívásmegszakító billentyűjéről felemelkedő vérvörösre lakkozott körmű ujjat. Követve, egy ismeretlen nőt pillantott meg magával szemben. Körmével egyező hajszíne kifejezetten ütötte a világos piros árnyalatú falat. Néhány centivel volt magasabb Marynél, de feltételezhetően egyformák lehettek, mivel magassarkú volt a nőn. Divatos nyári ruhát viselt, türkisz kék kalappal. Vadrózsa illata áradt a nőből, de az erős parfüm illata egyáltalán nem irritálta a lány orrát. Igazi nagyvárosi nő küllemét sugározta, Mary irigyelte is kicsit a stílusát, és a szépségét is. Igaz nem volt egy topmodell szépségű nő, de azért karcsú és meglehetősen széparcú volt. Matt színeket használt a sminkjébe, amiket gondosan válogatott zöld szeméhez és bronzbarna bőréhez. Amit Mary nem tudhatott róla, az a határozott és a másokon uralkodó jelleme volt.

 

- Azért fogadtak fel, hogy telefonálgass, amíg nem látnak?

- Hogy jön ide, hogy megmondja nekem mit tegyek? – vágott vissza, Mary. – Ki maga egyáltalán, és, hogy merészel beleszólni a dolgomba?

- De felvágták a nyelvedet, cselédlány! Tudod te egyáltalán, hogy kivel beszélsz?

- Nem egyszerű cseléd vagyok, hanem Sandra dadája!

- Ne emeld fel velem a hangod, te senkiházi! Ezt megtudja Helena, hogy amíg ő és a férje dolgoznak, addig a semmirekellő bébiszitterjük telefonon flörtölget.

 

Mary erre elmosolyodott. Beszélgetőpartnere viszont egyre hevesebben kezdett reagálni. Hátrább eresztette kezét, mintha ütni készülne. Mary is észrevette a nő mozdulatát és még szélesebb vigyort engedett meg, közben pedig elállt a kijárat elől, egyenes utat hagyva az ismeretlennek.

 

- Kedves hölgyem – szólalt meg nyájasan -, adja át jókívánságomat az ön álltal ismert Helena asszonynak, vagy kisasszonynak.

- Most mit játszod itt a hülyét?

- Én nem játszom a hülyét, de az utolsó Helena akit ismerek, az egy ötéves kislány, és Colorado megyében él. Power asszony keresztneve, Helga, a lánykori neve pedig Lazlow.

- Te kis rib... - a nő szája szélébe harapott. Elindult a kijárat felé, de még mielőtt elment volna, végig mérte Maryt, mint holmi véres rongyot.

 

Alighogy kiment a házból, előkerült Julia is. A nő kezeit szája előtt tartva lépdelt Mary irányába. Mint egy csodára, úgy nézett a lányra.

- Megmondaná, hogy ki volt ez a nő? – kérdezte, Mary.

- Francesca... a neve Francesca... Daniel úr testvérének a menyasszonya.

- Érdekes... kissé pökhendi a hölgy. Lefogadom a ház asszonya sem rajong érte.

- Engem majdnem kitoloncoltak a... hölgy miatt – mondta, Julia, kihangsúlyozva a „hölgy” szót. – Ugye tudja, hogy ezzel megásta a sírját, Mary? Daniel úr öccse nem fogja jó szemmel fogadni a híreket.

- Ismerem, Davidet, nem fog bajom lenni. De, hogy így mondod, ezt a paraszt, Duke-ot meg kellene neki említsem. Legalább megtanítaná egy kis jómodorra.

- D-de... Mary, tudja ön, Davidről az... igazsá...

 

Szavát elnyomta az emeletről leszűrődő gyereksírás. Mary nem tudott tovább maradni, fel szaladt a kicsihez. Félóra múlva sikerült csak megnyugtassa a kicsit. Útközben viszont megérkezett, Elisa asszony, akinek Julia elmesélte mit hallott. A nő megeskette a házvezetőnőt, hogy ne szóljon Davidről többet Marynek, sőt, ha telefonálna Francesca, vagy ne adj Isten maga David, neki adja oda a telefont, semmi esetre sem Marynek. Egész estig nem is történt semmi említésre méltó, de amint lement a nap, és Helga megérkezett, megszólalt a csengő. Julia nyitott ajtót. Francesca állt odakint, egy másik nővel. Julia ismerte azt a nőt, cselédlányként dolgozott Francesca házában. Érezte, hogy az az este sem lesz egy leányálom, főleg nem a mellett a vörös hajú hárpia mellett. Amíg beértek a nappaliba, ezer dologba belekötött, hogy a csillárról csüng a pókháló, a bútorok koszosak, a szőnyegben a moly már otthonosan befészkelt, meg hasonlók. Julia azt hitte, hogy csak a munkáját szapulja, de hamarosan rájött, hogy más is áll a dolgok hátterében. Ahogy említettem, a házvezetőnő, a nappaliba vezette a vendégeket. Ott is már neki állt a hölgyemény a kárálásnak, de félbeszakította a belépő Helga. Nála volt a gyermeke is.

 

- Szervusz, Francesca, Jó ismét látni téged. Most nem kell a Bevándorlási Hivatalhoz fuss, ha elmentél. Julia iratai rendben vannak, Sandra a lányom, és Mary kisasszony az Egyesült Államokban született, ó és majd elfelejtettem, a férjem is minden kellő dokumentumot beszerzett, mielőtt Európába utazott volna. Foglalj helyet. Parancsolsz valamit? Ha igen, szolgáld ki magad, jobb oldalodon van a minibár.

- Üdv, Helga kedves. Látom újabb szolgát fogadtál a híd alól.

- Jó estét, Francesca, Tania – bukkant fel, Elisa asszony. – Rég nem láttalak, hogy vagy? – kérdezte Francescától.

- Köszönöm, asszonyom remekül vagyok. A csütörtöki partiról van szó.

- A fiaim születésnapja, hát persze. Hogy repül az idő... Gondolom, tudod, hogy ebben az évben, Sandra tiszteletére itt, ebben a házban tartjuk a születésnapi estet.

- Persze. Csak épp van egy kis probléma. Apám porallergiás, ha ilyen „tisztaságban” kell eltöltenie két órát, egy hónapig fogja nyomni a kórházi ágyat. Azért hoztam Taniát, hogy ő vegye át a házvezetői szerepet csütörtök estig.

- De...

- Julia, kérlek ne légy dühös – szólt közbe, Helga. – Az allergia alattomos dolog, az anyám is szenvedett a macskaszőrtől. Őt sikerült kikúrálni belőle, így tudom milyen szenvedést jelent mind az ő, mind a környezete számára. Tania eljöhet és segíthet ha akar, egy ilyen esemény előkészítése nem egy napos munkát igényel. Azonban jegyezzék meg mindketten – nézett az egymás mellett űlő vendégekre -, itt nem arisztokrácia uralkodik. Nem csapom le senki fejét, ha téved, azonban az elferdített igazságokra sem vagyok vevő.

- Egyből gondoltam. Eddig sem haraptuk át egymás torkát, úgy hiszem most sem fogjuk. Á, most látom milyen későre jár az óra. Kisgyerekes háznál nem illik ilyen későig maradni. Jöjjön, Tania, hagyjuk pihenni a fáradt népet.

 

Francesca felállt és távozott, a másik nővel együtt. Helga hátradőlt  a fotelében, közben a távozók után nézett. Mennyei nyugodtsággal lóbálta lábát. Nem úgy Elisa asszony. A nő kezeit tördelte, bár próbálta elrejteni érzelmeit, minden az arcára volt írva. Egy pillanatban, Maryre nézett, úgy tűnt mondani akar neki valamit. Mielőtt tényleg megszólalt volna, megkérte a lányt, hogy kövesse a másik szobába. Becsukta Mary után az ajtót, valamint neki is dőlt, hogy észre vehesse, ha valaki hallgatózni próbálna. A lányt kissé meglepte a nő viselkedése. Sokszor feltűnt neki, hogy a közelében egy kicsit megváltozik, és ez most sem volt másképp.

 

- Azért hívtalak el ide, hogy megkérjelek, holnap... és azután gyere el hozzám, amíg Tania itt tartózkodik.

- Ahogy kívánja. Azt viszont szeretném tudni, hogy miért? Sandrának itt van rám szüksége.

- Július végéig át kell nézzük a tananyagot, persze csak ha be szeretnél jutni az iskolába, ahol tanítok.

- Oh... értem – sütötte le a szemét, Mary. – Akkor elmegyek, de addig mit csináljak, Sandrával? Nem hagyhatom egyedül.

- Persze a kicsit is hozd magaddal. Holnap reggel ide küldöm a férjemet, hogy munkába menet fusson el érted.

 

Marynek nagyon nem tetszett ami körülötte történt. Lépni akart, de nem tudta pontosan mit tehetne. Szívesen megkérdezte volna az összes Powertől, hogy mi ütött beléjük, miért viselkednek vele szemben ilyen tartózkodón, azonban azt is pontosan tudta, hogy nem állíthat elébük, kérdőre vonni őket. Túl rendesek voltak hozzá ahhoz, hogy velük is úgy viselkedjen, mint eljövetelekor, Sarah nővérrel. Tehát nem tehetett mást, tette amit kértek tőle, és türelmesen várt, hátha megtudja mi is folyik a háttérben.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 1
Összes: 220333
Hónap: 6276
Nap: 201