Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. Véletlen találkozás

 

Hajnali négyet mutatott a metróállomáson az óra, amikor megérkezett egy szerelvény. Több hasonlóan szürke figura szállt le, vagy éppenséggel fel. A grafitikkel tele firkált falú aluljárón, egy öltönyös férfi sietett fel, kezében bőrönddel, fülénél pedig mobiltelefonnal. Befejezte a beszélgetést, amikor megpillantotta a járda szélén álló taxit. Ritka alkalmak egyikét sikerült elkapja. Símán be tudott szállni, és még tolakodnia sem kellett. Sötétített lencséjű szemüvegében tisztán tükröződött a taxisofőr feje hátulról. Az illető épp egy hotdogot falatozott, nagy nyugodtan. Hátra sem fordult, csak beindította a járművet.

 

- Hova lesz a fuvar, uram? – kérdezte végül.

- A bíróságra, legyen szíves.

- Ahogy parancsolja.

 

Azzal letörölte szájáról  a maszatot, és rálépett a gázpedálra. Eleinte csak az utat figyelte, de végül megnézte utasát, a hátrapillantó tükörben. Valamiért enyhe grimaszt engedett meg szája csücskében, majd elfordította róla a tükröt.

 

- Ha nem vagyok indiszkrét, megkérdezhetem, hogy miért megy a bíróságra?

- Van egy kis dolgom ott... – felelt a férfi, kényszerülten.

- Ahamm... ésss... miért pont taxival megy? Ott a cudar paripája, netán elkobozták a stílusa miatt?

- Parancsol?

- Ó, hát persze... elnézést a faggatásért, nem rám tartozik... Bár az ilyeneknek én a nyakukba vetném a gyeplőt, és hátsón rúgnám a Rárót. Sajnos úgy hiszem, hogy az sem ártana az ilyen fajtáknak. Túlélnek mindent... akár a csótány.

- Maga összekever engem valakivel. Mindenesetre, azonnal álljon meg, nem kérek ilyen fuvarból.

- A lelkébe tiportam? Netán fáj, ha valaki képen köpi szavakkal? Még mindig finomabb stílus, mint egy nőt képen törölni, gumibottal.

 

A sofőr ekkor rátaposott a fékre, majd fitymállóan hátra fordult.

 

- Megérkeztünk.

- Egy klienssel kevesebb... máskor pedig gondolja át, kinek mit mond. Allergiás vagyok a lovakra, kígyókra, és bunkó taxisofőrökre.

- Akkor ügyeljen a nejével... mister!

 

A fonott hajú taxis alig várta, hogy utasa elhagyja járművét. Legszívesebben köpött volna, mikor meglátta felmenni az épületbe vezető lépcsősoron, de még a végén ismét ő húzta volna a rövidebbet, akárcsak annak idején. Épp ezért, Rick barátunk egyszerűen csak leszidta a fickót, majd elment. Az öltönyös figura, vörösre pirult arccal sietett fel az emeletre. A lépcsőt választotta, pedig nyugodtan használhatta volna a liftet is, azonban emberünk, úgy tűnt nem akart társaságot a nyakába. Ahogy végigment az irodák előtti folyosón, úgy érezte, hogy minden szem rátapad. Talán tévedett, talán nem, annyi azonban bizonyos, hogy néhányan komolyan rápillantottak, esetleg utána néztek. Alig várta már, hogy eltűnjön a sokaság látóköréből. Végül elért céljához, egy barna ajtóhoz, amin túl egy őszülő hajú ügyvéd dolgozott. A forró ölelésből, és egymás megszólításából hamar kiderült, hogy egy apa-fia találkozást élnek meg a jelenlevők. Az idős férfi kérdezősködéseinek végén, az öltönyös fickó lehajtott fejjel foglalt helyet az iroda dekorációjaként üzemelő fotelben.

 

- Örömmel hallom, hogy minden rendben ment – mondta az öreg ügyvéd. – Azonban vak lennék nem észrevenni, hogy valami bánt.

- Apám... – kezdte mondatát, kicsit habozva – úgy hiszem, még sem volt jó ötlet, foggal-körömmel védeni az öcsémet. Ma egy taxisofőr támadott le. Elméletileg az a bolond rendőr-utánzat megütött egy nőt.

- Tudom fiam, hallottam a hőstetteiről, de értsd meg, ő is a fiam, akárcsak te.

- Ha ez így megy tovább, el kell utazzak a városból. Bár nagy ez a metropolisz, nem szeretném, ha a lányom egy évtized múlva, a nagybátyja bűnei miatt szégyenkezne, vagy a feleségemet bántanák egy ilyen ökör szolgálati túllövései miatt.

- Hamarosan eljön a születésnapotok. Akkor kicsit beszélek az öcséd fejével.

- És szerinted az mire lenne jó? Nem olyan fából faragták, hogy csak úgy lenyugodjon, egy kis apai fejmosás után, inkább fordítva. Meg ez a másik dolog, Gordon... miért nem szóltál te, vagy anya, hogy hozzánk költözik! Helga csak úgy rám csörgött, én meg hebegtem-habogtam. Mi lesz, ha összefutnak véletlenül?

- Nyugodj meg fiam, nem lesz semmi baj. Ők ketten nem fognak találkozni. Elisa kezében tartja a dolgokat.

- Csak ki ne csússzon az a gyeplő... abból nagyon nagy baj lenne.

 

Ezzel abba is maradt a beszélgetésük. A fiatalabbik, talán még idegesebben lépett ki, apja irodájának ajtaján, mint ahogy bement oda. Akik eddig nem figyeltek fel rá, még azok is ránéztek, amikor tiszta erőből becsapta maga mögött az ajtót. Gyorsan a lifthez szaladt, és amilyen hamar csak tudott, elment az épületből. Még mielőtt folytatta volna az útját, előkotorta telefonját, és felhívta a feleségét. Hosszan csengett, amíg túloldalt végre felvették. Nem a neje szólt bele, hanem annak anyja. Az érdes hangú asszonyság alig hagyta szerencsétlen embert szóhoz jutni. Mindvégig az unokájáról áradozott, aki már fénysebességgel pislog.

 

- Anyuka... – próbálta visszavenni a szót -, Helga ott van?

- Persze, hogy itthon van. Szerinted, hogy lehetne másképp nálam a mobiltelefonja? Mondd csak édes vőm, meddig leszel még oda?

- Nem tudom pontosan. Még lesz két megbeszélésem, de már New Yorkban vagyok. Nem mondta Helga, hogy mikorra fejezik be végre a kocsi javítását?

- Feledékeny vagy, de nagyon. Holnaputánra lesz kész, legalábbis én úgy tudom. Szóljak a lányomnak, hogy fusson ki érted.

- Örülnék neki, és nagyon megköszönném. Ma amennyire lehet, hanyagolnám a taxikat. Elég volt egy idióta. Mondd meg az egyetlenemnek, hogy a bíróság előtt várom.

- Jól van, megyek is rögtön. Viszhall!

 

Azzal az asszony befejezte a beszélgetést. Zsebre vágta a telefont, és besietett a lánya hálószobájába. A nő nem volt a szobában, csak egy apróság, dajkája ölében. A kicsi halkan gügyörészett, miközben a megtermett, színes holmikba öltözött korosabb nő, megállt a dajka szerepet játszó lány előtt.

 

- Sandra baba láthatóan már megszokott – szólalt meg a nő.

- Nyugis gyerek... szerencsére.

- Egész nap nálad volt, ha akarod átvehetem.

- Köszönöm asszonyom, de megbírkózok a feladattal.

- Nem arról van szó Mary... ugye hívhatlak így.

- Persze, úgy kereszteltek el. Mi a problémája, asszonyom?

- Láttam, milyen szépen rajzolsz...

 

Mary füle cimpájáig pirult, mikor meghallotta a dícsérő szavakat. Gyorsan felelt a nőnek, hogy hobbiból csinálja, erre az asszony megköszörülte torkát, és elmondta, mi furrdallja az oldalát.

 

- Láttam milyen rövid idő alatt hoztad össze az ebédlőben azt a tájképet, a tál gyümölcsről... hát tudod, ha nem gond, megkérnélek rá, hogy ha majd lesz időd, rajzolj nekem egy képet a Central Parkban, bármilyen témában. Van egy másik kisunokám is, távol innen, és nemsokára elutazok hozzájuk. Imádja a kifestőket, és egy ilyen ajándéknak, azt hiszem örülne.

- Ott még úgy se jártam, sosem. Gondolom találok majd egy nyugodtabb helyet.

- Cserébe én vigyázok a mai nap maradékában Sandrára.

 

Ki is vette a picit, Mary karjaiból. Helga nem sokkal utána, lépett be az ajtón. A tusolásból jöhetett, mivel bár már felöltözött, a haja csurom víz volt. Az anyja megmondta neki, hogy a férje a bíróság előtt várja. Helga gyorsan megszárította a haját, és már indult is volna, de Mary utána szólt. Úgy tűnt a sors nem akarta, hogy Mary maradjon a házban, mivel elfogyott a pelenka, ezért a lány megkérte a ház asszonyát, hogy tegye ki egy üzlet előtt, ahol vehet egy csomaggal, a kicsinek. Beszálltak hát a vörös autóba, és elrobogtak az utcából. Helga a kedvenc üzletébe vitte, és még mielőtt elbúcsúztak volna egymástól, a lány kezébe nyomott egy cetlit, amire rá volt írva a házcím.

 

- Ha megvagy a vásárlással, hívj egy taxit.

- Jó, és köszönöm a segítséget – lengette kezében a cetlit.

- Akkor találkozunk otthon. Az anyámmal meg ügyelj, nézz be a necesszerébe, mielőtt kiengednéd a házból, nehogy beletuszkolja Sandrát.

- Megbizonyosodok felőle, hogy nem vette-e magához, félúton.

 

Ezen aztán mindketten jót mosolyogtak. Ahogy elváltak, Mary megvette a pelust, nem sokkal később, pedig egy nyílvános telefonhoz sietett. Ott előkotort zsebéből egy cetlit, és felhívta a rajta szereplő számot. Egy ismerős hang szólt bele, szokványosnak mondható szófosással.

 

- Richy Rider, szolgálatára. Miben segíthetek? Csak akkor szóljon bele, ha taxira vár, megha a nővérem, bár akkor inkább ne, nincs kedvem hallgatni a marhaságait, mert épp kliensem van, és bedöglött a rádió.

- Mr. Glorias, Mary vagyok....

- Mary? Ja, az a Mary! Üdv, miben segíthetek?

- A nővére nem vagyok, és úgy általában elég pocsék beszélgetőpartnernek mondanak, úgyhogy marad a személyszállítás.

- Épp gondoltam kegyedre. Ha tud várni félórát, elvihetem. Addig is mondja meg, hova menjek.

- A Central Park keleti kijáratánál vagyok. Szemben van egy büfé. Az utcát nem tudom, sajnos.

- Igen azt ismerem, azonban ajánlanék egy másik körzetet, ott épp... – váratlanul elhallgatott, ekkor Rick a telefonjára nézett és egy cifrát káromkodott, ami után fejvakarva kért bocsánatot a hátsó ülésen űlő apácától.

 

Ezidőben, Mary bement a parkba. A köves út a múlt évszázadot idézte, míg ha az ember felnézett a fák lombjai közt, hamar visszazökkent napjainkba, ahogy a felhőkarcolók tükörképe megcsillant szemeiben. Mary gondolta, itt az ideje megcsillogtatnia rajztudását. Leült hát egy fehér színével leülni csalogató padra, rátette térdére a táskáját, majd kihúzott egy lapot a csomagból, amit még a boltban vett. Ahogy ott rajzolgatott, sokan megnézték. Ami azt illeti, nem is csoda, a lány egyetlen golyóstollat használt, de olyan tökéletesen húzta a körvonalakat, mintha már évtizedek óta azt a tájat bámulta volna, egyhúztában. Hohetetlen volt, amit azzal a papírral művelt, nem gyűrte meg, nem ejtett egyetlen hibát sem a rajzon, ami a szeme elé táruló szökőkutat ábrázolta, a hátánál csobogó patakkal, a rajta átívelő híddal, és a fölötte magasodó fákkal, amik között kikukucskált néhány magasabb épület teteje. Egy idős néni nem is tudta megállni, hogy le ne üljön mellé.

 

- Ezen hány napja dolgozol? Egyszerűen gyönyörű...

- Még egy órája sem.

- Ne viccelj, én rajzot tanítottam negyven éven át. Ilyet nem alkot az ember pár perc alatt.

- Pedig ez félóra eredménye, de ez csak vázlat, otthon újra rajzolom.

- Igaz nincs benne mély kontraszt, a vonalak nem mindenütt egyenletesek, de szerintem ez már így is tökéletesen megfelel. Festőnek készülsz netán?

- Még nem tudom. Szeretek rajzolni, de csak hobbi téren. Nem hiszem, hogy ebből fogom magam eltartani.

- Sok féle ilyen tehetséget segítettem már, ha végül meggondolnád magad, itt megtalálsz.

- Köszönöm a lehetőséget, de egyelőre egy kisbaba élvez előnyt.

 

Az idős néni szépen félreértette a dolgot. Azt hitte, hogy Mary a saját gyerekéről beszél, ezért csak bólintott rá egyet, majd elment. Mary ezután csendben folytatta munkáját. Senki más sem szólt hozzá, viszont sokan megbámulták. Már majdnem befejezte, amikor a lap felülről megfeszült, és kettészakadt, persze nem magától. A fekete gumibot láttán Mary hátán végigfutott a hideg. Csak remélhette, hogy nem az áll előtte, akire ő gondol, de amikor felnézett, és meglátta a borostás arcon azt a rég nem látott vigyort, egy óriási kő zuhant a szívére.

 

- Nocsak-nocsak... – szólt egy hang. – Úgy látom az Isten nem kedveli elhagyott báránykáját, megint összehozta ezzel a gonosz farkassal.

- Már megint, maga? – jött ki Maryből. – Jól érezte magát az utóbbi időben? Nem csuklott? Mert én aztán sokat emlegettem, és persze átkoztam, ahogy a torkomon kifért.

- Sokan mások is emlegették a nevem, de szerencsére nem kapott még el csuklógörcs. Magát meg megbüntetem száz dollárra, a parkban nem lehet, csak engedéllyel pénzt keresni, és guberálni

- Duke, maga a fejére esett? Hol lát itt mellettem bögrét, tele apróval. Csak rajzolok, az nem bűn.

- És az alkotásait meg eladja jó pénzért. Na tünjön a körzetemből.

- Azt aztán várhatja! – pattant fel Mary a helyéről. – Nem követtem el semmit, csak rajzoltam, mert valaki megkért rá...

- Mondtam én! – vágott a lány szavába a rendőr.

- Nem pénzért csinálom, maga tökf...

- Pontosítok, százötven dollár, hivatalos közeg sértegetéséért. Panaszt tehet a rendőrségnél. Nem maga lesz az első.

- Rendőrúr! – szólt egy rekedtes női hang a férfi hátától, ahogy hátrafordult Mary megpillantotta azt az idős nőt, aki pár perce mellette ült. – Mit akar a hölgytől? Nem követett el semmit, de az imént ott az a hölgy hiába kiáltott rendőrért, a rabló kereket oldott a táskájával. Minek ide lovasrendőr, ha az a fiatal nőket molesztálja munkaidő alatt, mialatt mások pár méterre tőle kedvükre lopnak.

- Akar a nyakába ötven dollár bírságot, mert ha nem tűnik el egy másodpercen belül, magának is kiállítok egy számlát, ugyancsak hivatalos közeg sértegetéséért.

 

A néni erre összevonta szemöldökét, majd megszorította a kezében levő kistáskát és egy jól irányzott csapással, nyakon verte a rendőrt.

- Most állítsad, te neveletlen fráter. Te meg lányom menj el bátran, ha valakivel baja van az úriembernek hát az most már én vagyok!

- Biztosúr!

 

Szinte a semmiből került elő a nő, akire a néni mutatott az előbb. Kétségbeesve könyörgött a nyakát simogató férfinak, hogy kapja el a tolvajt, aki ellopta az imént a táskáját. A harcias néni bal szemöldöke még mindig feljebb volt a jobbnál, láthatóan újabb csapást is símán bevállalt volna, ezért megkérdezte a táskájától megfosztott nőt, hogy merre ment, és, hogy nézett ki az a bizonyos tolvaj, majd elindult a lova felé, közben morgott valamit a nénit nézve, de végül nem büntetett meg senkit, csak elvágtatott a színhelyről.

 

- Anya... – szólalt meg a sírás határán álló nő – Az a bunkó vajon rájön, hogy nincs semmilyen tolvaj?

- Bizonyosan, de addigra mi már nem leszünk itt! Kedves lányom – nézett a néni most Mary felé –, menj innen, amíg Duke vissza nem ér. Engem meg ha keresnél, a Flower Ring nevű negyedben megtalálsz. Kevésszer ülök otthon, de most pár hétig elkerülöm ezt a környéket.

- Köszönöm önöknek a segítséget – mosolyodott el Mary. – Remélem még találkozunk. Viszlát!

- Bízom a szerencsében!

 

Azzal elválltak útjaik. Mary jókedvűen sietett ki a parkolóba, ahol rádudáltak az egyik sárga taxiból. Nem hitte volna, hogy azon a balszerencsésre forduló napon, ilyen örvendetes látvány éri. Bármit megfizetett volna, hogy láthassa ismét azt a jelenetet, amikor Duke-ot nyakon vágja a néni, de az idő kerekét, csupán az emlékeiben volt képes visszaforgatni. Persze ez is bőven megfelelt neki. Úgy tűnt, a világban tényleg van igazság, és Mary ennek azon a napon szemtanúja lehetett.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 4
Összes: 198823
Hónap: 7357
Nap: 255