Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. Poweréknél

 

Csendes júniusi délután volt. Talán annyiban különbözött a többitől, hogy ez nem bővelkedett annyi hőségben, mint a legtöbb nyári nap. A kapun túl fehérlő emeletes ház, akárcsak a többi, utcabeli társa remek állapotban levő, gondozott, kertesház volt. A kapun belépve, apró színes virágokkal szegélyezett járdán haladhatott végig a betérő, egészen a bejárati ajtóig. A kerítés mellett - a házat homályba fedő -, szépen megnyírt buxusok, és néhol kikandikáló dús fenyőfák szegélyezték. Mary az utcáról csupán ennyit látott. Bár nem vevődött észre viselkedésén, kissé félve csengetett be. Ahogy megszólalt a csengő, hangos kutyaugatás felelt rá. Pár másodperc múlva pedig kilépett a házból valaki, akit előbb egy fekete tacskó előzött ki, aminek a hangja után inkább egy farkaskutyára tippelt volna az ember, mintsem egy ilyen hotdog töltelékre, hosszú fülekkel. Végre a kapuban is elfordult a kulcs, majd kitárult a lány előtt. Túloldalt egy huszas éveiben járó nő állt, karjában egy pólyással, aki csendben szopta a cumiját. A vékony, sötétbarna hajú nő mosolyogva köszönt a még mindig csodálkozva bámuló lánynak.

 

- Jó napot, asszonyom – szólalt meg. – Mary Gordon vagyok. Mrs. Power küldött ide. Nem tudom, hogy jó helyen járok-e...

- Bátorság, Mary, jó helyen jár, a nevem Helga, de nem tegeződnénk? Nem szeretek ilyen fiatal emberekkel magázódni. Még az anyósommal is tegeződök, Elisa asszonnyal.

 

A nő közvetlensége valamelyest bátorságot öntött az ifjú árvába. Sokkal oldottabban nézett a nőre.

- Ezek szerint te vagy Daniel felesége. Hoppá, jó megállapítás, nem lehetsz más. Gondolom ő a kezedben, Sandra.

- Igen. Áldott jó baba. De gyere beljebb, ne állj itt a napon. Bent megbeszélünk mindent.

 

Mary lehajolt, hogy felvegye a bőröndöket, de valaki a vállához nyúlt, levenni a hátizsákját. Mary rossz emléke miatt egyből felegyenesedett és hátra lépett néhány lépést. Zavarodottan kapott észbe. Helga akart segíteni a lányon, de a végén majdnem elejtette a csöppséget.

 

- Bocsánat – vörösödött Mary -, nem tudtam, hogy ki ér hozzám.

Helga legyintett rá, de miután a babát újra elhelyezte fél karjában, kinyújtotta a kezét és elkérte a lánytól a hátizsákot. Szegény Mary most már tényleg szégyellte magát. Ilyen belépővel nem hitt már abban, hogy neki adná a csöppséget felügyelni. Beérve a házba, a kutya szépen körbeszimatolta, majd visszaszaladt a házba. Végig menve a járdán, felkéklett a buxus mögül a medence tiszta vize. A ház másik oldalán pedig egy pici hinta lengett a szélben. Beérve a házba, az előszoba három másik szobába nyílott. Sárgára meszelt falain jól mutattak az aranysárgán csillogó képek. Egyedül a konyhára nyíló ajtó volt nyitva. A két szobát egy gyöngyfüggöny választotta el. Amellett állt két ruhafogas, mellette pedig egy kisebb szekrény, amin a kalapok és sapkák pihentek. Túloldalt egy magányos asztal, egy árva székkel díszítették a világos szobát. Váratlanul kinyílt a bejárat melletti ajtó és kilépett rajta Elisa asszony.

 

- Mary, micsoda meglepetés. Látom már meg is ismerkedtetek kedvenc menyemmel.

- Igen, anyuka – felelt Helga -, ha megkérhetlek odaállnál a tűzhely mellé. Félek kifut a tej. Addig én körbevezetem a házban a kisasszonyt.

- Jól van, Helgám. Te pedig, Mary érezd otthon magad.

- Nem is tehet mást, itt fog lakni.

 

Mary kissé meghatódott ezen a nagy fordulaton. Halkan, de tisztán érthetően köszönetet mondott a két nőnek. Ezek után nem maradt más, Helga végig vezette a házban. Legelőször a szobájához kísérte, ahol attól a naptól fogva lakni fog. A felvezető öreg lépcsősor kissé recsegett a léptek alatt. Mary eleinte félve lépkedett egyre feljebb, Helga viszont megnyugtatta, hogy nincs mitől tartson, a lépcső bár „motyog”, attól még biztonságos. A ház két emeletből állt, a másodikon voltak az írószobák, a három hálószoba, és a két fürdőszoba. A harmadik emeleten padlástér volt kialakítva, három egybenyíló szobával, amik valószínűleg vendégszobaként működhettek. Felsorolni őket könnyű volt, viszont körbejárni őket... elég fárasztó. Mary alig várta, hogy leülhessen végre egy kicsit a szobájában, ami pont a harmadik hálószobaként megemlített gyerekszoba volt.

Ha már a szobákról ilyen hosszan írtam, ideje lesz a házban élőkről is néhány mondatot írnom. A ház asszonya: Helga volt, jóformán az egyedüli, akit otthon láthattak az emberek. Legtöbbször az anyja segített neki, de azért az anyósával is jól kijött, és annak is szívesen fogadta a segítségét. Daniel, a boldog apuka, elfoglalt üzletemberként, ritkán fordult meg a családi házban, de amikor otthon volt, akkor vagy barkácsolt valamit, vagy a kislánnyal foglalkozott. Nem is maradt más, akiről írhatnék, csak a Power család legfiatalabb tagja, a kicsi Sandra, aki nem a híres európai énekesnőről kapta a nevét, hanem Helga egyik őséről, akit boszorkányság vádjával égettek meg azelőtt több száz évvel. Persze, mint később kiderült, a nőnek nem volt több bűne annál, hogy gazdagnak született, és egy pénzéhes szoknyapecérhez ment feleségül. Erről a szomorú sorsú nőről mesélt Helga mindvégig, miközben körbe kísérte az ifjú hölgyet, az óriási házon. Észrevette a lányon, hogy mennyire elfáradt, épp ezért magára hagyta egy keveset. Addig ő megetette a picit. Mary szétnézett saját szobájában is. Az ajtóval szemben volt egy darab ablak, ami előtt állt egy asztal, előtte két székkel. A plasztik asztalon csak egy olvasólámpa és egy ébresztőórás rádió állt. Az asztal mohazöld színe igazán jól illett a jobbra levő ágy sötétes árnyalatú terítőjéhez. Ezen kívül, még állt ott egy szekrénysor, ami magában rejtette a kisképernyőjű televíziót és a telefont is. A vajszínben pompázó falak kellemes kontrasztként hatottak a zöldes árnyalatú terítőkkel, sötétítőkkel. A lány amint kipihente magát, ment is le a földszintre, megkeresni a többieket. A konyhában találta meg, mind a hármat. Az asztalnál ültek, Helgánál volt a baba, és jól láthatóan hosszasan beszélgettek valamiről. Mary csupán néhány szót fülelt el valami Rex-ről, de nem is nagyon érdekelte bővebben, nem rá tartozott a dolog.

 

- Mary, miért nem pihentél még egy keveset? – fordult felé az idősebik Power asszony.

- Majd pihenek éjszaka, Elisa asszony.

- Persze minden csak is Sandrától függ – mosolyodott el Helga. – A pici gyakran nyűgös. De ha már úgyis itt vagy, akkor elmondom mi a teendőd. Daniel, Ohio államba utazott meghatározatlan ideig, úgyhogy sajnos vele nem találkozhatsz, de küldök neki rólad egy MMS-t, hogy ne kerülhess kínos helyzetbe, ha váratlanul beállítana. Holnap délelőtt jön az anyám, őt feltétlenül meg kell ismerd, mivel a két nagyi őrülten rajong édes kisunokájuk után. Délig szabad vagy, de utána rád bízom a kicsit. Nekem vissza kell menjek dolgozni.

- Értem. Ígérem, nem csalódnak bennem.

- Helga... – szólalt meg Elisa asszony, kicsit hezitálva -, kérlek hagyj magunkra minket.

 

A nő szó nélkül teljesítette a kérést. Mary nem tudta mit higyjen, az idős asszonyra nézve. Már-már attól tartott, hogy van valami kifogása, ahhoz képest, hogy alig érkezett meg. Hallgatagon helyet foglalt az asszonnyal szemben. Ekkor a nő megköszörülte torkát, és megszólalt.

 

- Van néhány dolog amiről tudnod kell. Daniel bátyja, David... három éve nevet változtatott és azóta eléggé megromlott a viszonyunk vele. Nem akarom, hogy kérdezősködj róla.

- Én nem...

- Tudom, hogy mit tett érted, de hidd el, ő már teljesen más ember. A legjobb számodra az lenne, ha egyszerűen elfeledkeznél róla... mintha soha nem is létezett volna.

- Ennyire megváltozott?

- Igen. Jobban, mint gondolnád. De látod milyen bolond vagyok, meg se kérdem, hogy hogyan érzed magad itt?

- Jól, jobban mondva kitűnően. Mindent elkövetek, hogy meg is legyenek velem elégedve.

- Azt elhiszem, és hidd el, nem kételkedek a képességeidben. Nem is zavarlak tovább. Pihend ki magad.

 

Mary kissé furcsán érezte magát, mintha Elisa asszony valamit eltitkolt volna előtte. Végül mégsem derült fény mindenre, hisz túl korán lett volna hozzá. Az asszony elment, a lány pedig felment az emeletre. Előbb nem a szobájába, hanem a kicsihez sietett. A baba már aludt. Enyhe mentolos illat terjengett a szobában, a csendben pedig szinte ijesztően csörömpöltek a bölcső fölé akasztott játékok. Sandrát viszont ez láthatóan egyáltalán nem zavarta. Mary lehajolt a bölcső mellé és miközben a babát figyelte, szeme akaratlanul is néha áttévedt az ablakra. Odakint is ugyanolyan nyugodt éjszaka honolt az egész metropolisz fölött.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Augusztus >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            

Statisztika

Online: 2
Összes: 148076
Hónap: 9192
Nap: 115