Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 43

2016.01.05

43. Rózsaszín ködben...

 

Hamar elrepült az a pár nap, amit a Gordon és Kusowa család Japánban töltöttek.

Délután volt már, mikor a gépük leszállt a reptéren. Sue-t úgy kellett felébreszteni. A gyerek annyira élvezte az utat, hogy alig aludt, míg odavoltak, a fáradtságnak azonban ki kellett jönnie, és hát ha már nem a hotelben nyomta az ágyat, akkor a repülőgépen vágta be a szundit.

Mary abban a pár napban annyi mindent látott és tapasztalt, hogy elgondolkodott a további életén. Látta, mennyire kedveli a kislány Yusukét, és hogy hányszor említette meg Rick Gloriast az ottartózkodásuk ideje alatt. Egész úton hazafelé azon gondolkodott, hogy talán mégis kellene adnia a latinamerikai férfinak egy esélyt.

Barátságon kívül nem érzett iránta mást, de mindig ott volt, bármit is kért tőle, tíz körömmel védte, és Sue is imádta. Szinte már apjaként szerette.

Akiko észrevette a lányon, hogy valami nem stimmel vele. Attól tartván, hogy talán a kirándulással elégedetlen, a reptéren becsalogatta a lányt a mosdóba, ahol ketten maradva könnyebben szót válthattak egymással.

Miközben a tükör előtt mosták a kezüket Akiko rákérdezett, hogy mi bántja Maryt. A lány eleinte próbált kibúvót keresni a válaszadás elől, ám Akiko addig-addig faggatta, amíg Mary el nem mondta, hogy mi nyomja a szívét.

Akiko erre aztán elmosolyodott, amit követően közölte a lánnyal, hogy azt hitte, hogy az sosem veszi már észre a pasi közeledését.

Nem szerette volna kerek-perec a lány tudtára adni a véleményét, de azért burkoltan utalt arra, hogy kellene adnia egy esélyt a taxisnak.

Mary bólintott, majd elfordult a tükör elől.

Kimentek a terminálból, majd azután a reptér mélygarázsához mentek, ahova leparkolta a Kusowa házaspár a kocsiját. Mind a négyen beszálltak a fekete Mercedeszbe, azt követően pedig elindultak. Mary lakásához mentek.

Dugómentes, zöldfényes útjuk végéhez közeledve, amikor már befordultak abba az utcába, ahol Mary és Sue laktak, a hátuknál feltünt egy sárga taxi. Rick, vagy ahogy ő emlegette magát, Ritchie Rider teljesen véletlenül került a hátukhoz. Eleinte meg sem ismerte Mary főnökeinek autóját, de úgy esett, hogy pont egy házszám előtt parkoltak  le mindketten. Rick megpillantva a lányokat, amint kitette a kliensét, rögtön fogta magát és kiszállt a kocsiból, majd a másik autóból kiszálló alakokhoz igyekezett.

Szokásához híven addig-addig bohóckodott, amíg Sue üldözőbe nem vette. Ekkor szaladva indult meg a tömbház főbejárata felé. Yusuke magához vette a lányok nehezebb csomagjait, és minden teher ellenére ő is beszállt a versenybe, hogy ki ér fel hamarabb a lakáshoz.

Mary és Akiko lemaradtak kicsit, ugyanis feltünt a ház gondnoknője, aki Mary után kiáltott, mert beszélni szeretett volna vele.

A fekete, szarukeretes szemüveget viselő, kék tréningfelszerelésben feszítő, középkorú nő lassan bicegve ért el a két nőhöz.

Mary nem tudta, mit akarhat tőle a nő, hisz nincs hátraléka egyetlen számlánál sem. De mint kiderült, az asszony nem az ügyben kereste a lányt. Előbb szemügyre vette a Mary vállán lévő sporttáskát, majd így szólt.

 

- Remélem – mondta –, kellemesen telt a vakációja, miss Gordon! Elnézést, hogy feltartom, de nem szeretném, ha meglepődne, amikor belép a lakásba. A minap voltak kint a szerelők, mert gázszivárgást jelentettek a lakásából. Beengedtem őket, és ideiglenesen kicserélték a szelepeket, de mondták, hogy ma még visszajönnek, mert egy csövet is ki kell cserélniük.

- Eddig nem tapasztaltam szivárgást, dehát van ez így. Köszönöm, hogy értesített!

 

Az asszony bólintott, majd elköszönt septiben, és már ment is a dolgára. Mary is hasonlóképpen tett, azonban Akiko nem mozdult, sőt utánaszólt Marynek, aki visszafordulva arra lett figyelmes, amint japán ismerőse az utca felé néz.

Ő is odanézett. Enyhe mosolya hamar eltünt az arcáról, amikor megpillantotta, hogy mit figyel Akiko.

Egy sportkocsi állt az út szélére lehúzva. Egy ismerős fej nézett ki a lehúzott ablakon. A hosszúkás arcú nő leplezetlen undorral nézett be napszemüvegén keresztül a kitárt vaskerítésen túl az udvarra.

Az egyértelmű érzésről tanúbizonyságot tevő grimasz kényszermosollyá torzult, amikor Francesca tekintete összeért Mary-ével. Mary keze ökölbeszorult, amit Akiko észrevett, és még a lehetséges vitát magjában megpróbálva elfolytani, a lány mellé lépett, és miután karonfogta, a bejárat felé húzta az egyre szaporábban lélegző lányt.

 

- Láttad, hogy nézett? – kérdezte Mary reszkető hangon.

- Ne törődj vele – hajolt közelebb Akiko Mary füléhez. – Ha még egyszer meglátjuk erre sündörögni, távoltartási engedélyt kérünk ellene.

 

Francesca nem hallhatta a két nő közti beszélgetést, ám mintha megérezte volna, hogy jobb, ha elkotródik, gázt adott, és tovarobogott a forgalmas úton.

Hazaigyekezett, ám a sors, meg a városi forgalom nem értett egyet az akaratával. Talán helikopterrel kellett volna elindulnia, úgy megúszta volna az öt órai dugót.

Végül azért csak hazaért. Fújtatva dobta le az előszobai kisasztalra a kulcscsomóját. Nem tudta, hogy mi idegesíti jobban, a Gordon lány látványa, vagy a dugó, amiben kiordította a belét, de előrébb azért csak tovább is lépésben haladt. Feltette kabátját a fogasra, majd a fürdőszobába igyekezett. Lemosta arcáról a sminket, mert valahogy még az is idegesítette.

 

- Jó ötlet volt egyáltalán? – meredt a tükörbe.

- Micsoda, kedvesem?

 

Duke hangja a szokásosnál is jobban meglepte. Bár ttudhatta volna, hogy otthon van, hisz szabadnapos volt, akkor mégis olyan idegállapotban volt, hogy még a körülötte levő világról is elfeledkezett.

 

- Ó – nézett az ajtó felé, mire meglátta a férfit az ajtófélfának dőlve. –, te itthon vagy? Jaj, bocsáss meg, hogyne lennél itthon, ma azt se tudom, hol áll a fejem.

- Mi idegesít annyira?

- Ezt komolyan kérded?

- Van hozzá annak köze, hogy két napja már a Japánból USA-ba tartó gépek menetrendjét böngészed?

- Ha ennyire él még benned a zsaru vér, miért nem erőltetted meg magad egy kicsit jobban, amikor a fejed fölött meglendült a bárd?!

- Szeretem az új munkám. Sokkal többet lehetek veled, és attól sem kell tartanod, hogy egy nap jön a telefon a századostól, hogy szitává lőttek.

- Meddig akarsz még hazudni önmagadnak?

- Tudod, min gondolkodtam, France? Ha már megvettük Rexet, mit szólnál, ha a szabadnapjaimon lovaglást oktatnák?

- Pft... – csóválta meg a fejét a nő, majd egy mozdulattal megnyitotta a csapot, s a kiáradó vízből egy tenyérnyi adaggal képen fröcskölte optimista hangulatban lévő kedvesét. A terve nem igen jött össze, mivel Duke-ot nem zavarta, hogy meglocsolta, letörölte arcáról a ráfröcskölt vizet, majd odalépett csinos kedveséhez, és egy szó, mint száz, megelőlegezte a nászéjszakát...

 

Francesca kicsit megenyhült a forró csókoktól, és a férfi ölébe ugorva, két lábát Duke hátán keresztezve, belecsimpaszkodott a férfi nyakába. Duke átvitte a nagyszobába, ahol a vörös huzatú heverőre helyezte. Francesca bár már nem a férfin csüngött, attól még nem engedte szabadon prédáját. Duke, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát, két kezével a huzatra támaszkodott, épp csak annyi volt a bökkenő, hogy így meg egyenest a tévé távirányítójára tenyerelt, olyan ügyesen méghozzá, hogy bekapcsolta hátuknál a plazmatévét.

Őt egyáltalán nem zavarta hátuknál a hírek tudósítása, Francesca azonban állítása szerint kellemetlenül érezte magát abban a helyzetben, szemben két, a kamerába bámuló emberrel.

 

- Ennyi legyen a baj – szólalt meg Duke, majd kezébe vette a távirányítót, s a tévé felé fordult, hogy kikapcsolja azt, ám mutatóujja mintha a gombra fagyott volna, sőt ő maga is mozdulatlanná meredt, amikor meglátta a „Breaking News” feliratot az élő tudósítás alatt.

- Na, mi van? – duzzogott Francesca, két kezével megpróbálva visszafordítani Duke fejét maga felé. – Nem kapcsolod már ki ezt a szennyládát? A fele sem igaz ennek a sok hülyeségnek, amit leadnak! Ezt is biztos évekkel ezelőtt vették fel, most meg verik vele a mellüket, hogy milyen ügyesek voltak, hogy elsőként keveredtek a helyszínre.

- Ismerem azt a tömbházat... Ott lakik Mary...

- Akkor nézzed! Hátha meglátod, drágaságom!

 

Azzal ellökte magától a félig hátrafordult férfit, aki abban a nyakatekert, guggolós pózban óhatatlanul is hátraesett. Francesca felállt a heverőről, majd megigazgatta feltürt pulóverét, azután pedig átlépett felállni készülő párján, szánt szándékkal kigáncsolva azt.

David nem értette Francesca dühkitörését, ám azt tudta, hogy már eleve harapós hangulatban volt a kedves, igaz, reménykedett benne, hogy majd tűz lesz belőle, amivel mindkettőjüknek okoz egy-két kellemes pásztorórát. Nem így történt.

A férfi még utoljára a sok színben villogó képernyőre nézett, ám hiába látszott rajta eredeti katasztrófafilmnek is beillő jelenet, ő mégis átment a hálószobájukba, ahol Francescát a sminktükör előtt találta, amint az ajkát rúzsózta.

Duke gyakran látta kedvesét ezt a műveletet végezni, ám így mosolyogva eddig még sosem. Francesca közben észrevette, hogy belépett a férfi, ezért hamar visszavette a szokásosnak mondható arckifejezését, amivel néz, ha hétköznapokon sminkeli magát.

Duke vett egy mély levegőt, amivel megkezdhette volna legelső gondolatainak szavakba való formálását, ám még mielőtt egy mondat is elhagyta volna a száját, meggondolta magát, és inkább sarkon fordult, és visszament a nappaliba.

A tévében még mindig ugyanarról a témáról szólt a riport. A riporter egy tűzoltókocsi előtt taglalta a hátánál látható tűzoltás részleteit. Duke csak állt és figyelte, s ahogy az idő telt, s a szavak elhangzottak egymás után, a férfi megtántorodott, s mielőtt elhagyta volna lábait az erő, épp csak annyi ereje maradt, hogy visszamenjen a hálóba és leüljön az ágy szélére. Francesca a sminktükörből figyelte kedvesét, de amikor látta, hogy az mennyire elfehéredik, csak vette a fáradtságot, hogy felálljon, és odamenjen hozzá.

 

- Van valami baj? – Bár lelke mélyén másképp fogalmazott volna, főleg, hogy a szeme a férfi sliccén volt, ám abban a helyzetben kötve hitte, hogy lesz még a romantikázásból valami.

- Robbanás volt... egy hamadik emeleti lakásban. A riporter szerint egy egyedülálló anyuka lakott ott a kislányával, akik most jöttek vissza a nyaralásból. Két sérült van... és egy halálos áldozat...

 

Hangja ekkor elakadt, de alig egy másodperc múlva megszólalt David telefonja. A Nickelback „If Today Was Your Last Day” című dala most hátborzongatóan hangzott a túlsó szobából hallatszó rendőrségi sziréna hangja mellett. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hajni21@gmail.com

(Hajni, 2016.01.20 13:16)

Szia, nagyon élvezem a történetet, de olyan sokat kell várni mindig a következő részre. Remélem minél hamarabb hozod a történet folytatását.

Re: hajni21@gmail.com

(Catttt, 2016.01.20 19:33)

Szia, Hajni!
Köszönöm soraidat!
Örülök, hogy tetszik a történet, arról pedig, hogy ilyen bitang lassan jönnek az új fejezetek sajnos maximálisan csak én tehetek. Kevés a szabadidőm, és olyankor sem látogat meg minden alkalommal a múzsám, de ami a leglényegesebb a Metropolisz árnyékábant, bármilyen egoistának is tűnjön, a legerősebb történetemnek érzem, amit életemben írtam. Nem akarok elkapkodni benne semmit, most meg amúgy is egy nagyon nehéz résznél tartok. Kiírtam valaki nagyon fontosat, és nem szeretném, ha nagyon összecsapott lenne. A történet egyébként évekig stagnált új fejezet nélkül, de nagyon örülök neki, hogy még mindig van, aki olvassa. Ez nagyon sokat számít nekem!
Köszönöm még egyszer, hogy megtiszteltél a véleményeddel, és elnézést, hogy nem ígérhetek fix időpontot az új fejezetek érkezésére!
Catttt

 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 5
Összes: 267778
Hónap: 6940
Nap: 196