Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 42

2015.11.08

42. Kinek a pap, kinek a papné

 

Az előző fejezetet azzal zártam, hogy Mary a főnökei jóvoltából sikerült elutazzon néhány napra Japánba. Sue is vele tartott, akinek a sok huzavona után, ami az iskolaváltással járt, épp kapóra jött ez a kis kirándulás.

Nem követem őket Hokkaidó szigetére, maradnék inkább a tél alól lassan fellélegző felhőkarcolók között. Egy ilyen magas irodaépületben dolgozott a Power-ikrek nyugodtabb életmódot folytató tagja, Daniel.

Utált az üvegfal mögött, az íróasztalnál ülni, dehát nem lehetett ő sem örökké terepen. Ingatlanközvetítéssel foglalkozott, és szerette, amit csinált.

Bár volt tehetsége a joghoz is, sosem vonzotta az apja mestersége. Nem nagyon szerette, amit tapasztalt az apja munkájában. Bár az igaz, hogy az öreg Power még a megbecsültebb ügyvédek körébe tartozott.

Az anyja hivatása még közelebb állt hozzá, de azért nem tudta magát elképzelni a katedra közelében. Szeretett emberekkel foglalkozni, akár többel is, de nem egyszerre! Neki a saját munkája tökéletesen megfelelt.

Aznap úgy festett, hogy végig az irodában kénytelen rostokolni, ám olyan dél magasságában hívta a főnöke, hogy lenne egy kis terepmunka. Egy leendő ügyfél kereste fel őket, hogy szeretné eladni a házát, Daniel pedig kapva kapott az alkalmon.

Két óra múlva, ahogy megbeszélték, ott volt a megadott címen.

Egy középkorosztályú, sportos testalkatú nő várta a kapuban állva.

 

- Mrs. Sheller! – kiáltott Daniel a nő felé. – Jöttem, ahogy tudtam, csak kifogtam egy dugót.

- Hívjon csak Dianának, Mr...

- Power, Daniel Power – és azzal kezet fogott a határozott nővel. – Tehát ez lenne az eladásra szánt ingatlan? – kérdezte, a szokványos amerikai faházra pillantva.

- Igen, Daniel. Kicsit fáj, hogy meg kell tőle váljak, de sajnos a férjem halála óta nem találom benne a helyem. Úgy döntöttem, hogy kisebb lakásba költözök.

- Kívülről jó állapotban van

- Szegény megboldogult férjem gondozta úgy a házat, mint az udvart. Imádta a füvet nyírni. Remélem, azelőtt el tudjuk adni, mielőtt még elburjánozna a gaz.

- Kiárusítást tart? – nézett Daniel a nyitott garázs felé, ami tele volt különböző kacatokkal.

- Igen – bólintott a nő. – Ha valami megtetszene önnek, vigye nyugodtan.

- Hmm... A lányomnak is ilyen bölcsője volt babakorában. Gondolom, az önök gyermeke is már nagyobbacska...

- Sajnos nem lehetett gyermekünk. Ez a bölcső a húgom lányáé volt. De már ő is kinőtt belőle...

 

A nő hangja most először csengett bizonytalanul. Daniel nem fírtatta tovább a dolgot, úgyse tartozott rá, a nő meg úgy tünt, örül, hogy ott hagyhatják a garázst, a benne lévő összes ócskasággal együtt.

Bementek a házba. Diana körbevezette Danielt a szobákon. A ház belülről is rendben volt. Korábban volt felújítva, és látszott, hogy a család is ügyelt az állapotára.

Az asszony már költözőfélben volt. Sok doboz állt az előszobában, indulásra készen. A bútor viszont maradt, és vele a sok emlék is...

Daniel nem ismerte egyáltalán a családot, de elképzelte, hogy mennyi vágy és álom kapott szárnyra azok között a falak között.

A nappaliban megbeszélték az eladás pontos részleteit, Daniel átadta az eladáshoz szükséges iratokat az asszonynak, aki leült az egyik székre, és el kezdte áttanulmányozni. Alig két perc múltán, mikor már éppen készült aláírni a papírokat, csengettek a bejárati ajtón.

Sheller asszony, akire nem biztos, hogy olvasóim rájöttek, kicsoda, kiment kinyitni az ajtót. Amikor meglátta a küszöbön álló öszhajú öregembert a görbebotjára hajolva, első gondolata az volt, hogy rávágja az ajtót. Ám az a helyzet, hogy pont ő hívta oda, igaz, jóval korábbra.

 

- Reggelre vártam, Mr. Forsky... – mordult rá az öregre.

- Mondtam, hogy jövök, Mrs. Sheller – vont vállat Mary nagyapja. – Adja ide inkább azt az albumot, és el is felejthetjük, hogy ismertük egymást.

 

Az asszony bólintott, majd visszalépett az előszobába, s a dobozok tetejéről levett egy mohazöld fedelű képalbumot.

Átnyújtotta a férfinak, és már készült becsukni az ajtót, ám Edward az ajtónyílásba tette a botját, megakadályozva így, hogy a nő becsukja az orra előtt az ajtót.

 

- Dolgom van, Mr. Forsky! – kiáltott rá az asszony.

- Nekem is lenne. Mit kér a garázsban lévő gyerekholmikért?

- Vigye, amit akar! – azzal újra megkísérelte becsukni az ajtót, ám az még mindig akadt.

- Fogja, Mrs Sheller – s egy köteg zöldhasút nyomott a nő kezébe. – Ez fedezi az árukat.

- Nem kell a pénze! – mondta a nő, és a földre lökte a pénzköteget.

- Ne dobálja, jó asszony! Ha nincs rá szüksége, pedig úgy tudom, az adósságok miatt kénytelen eladni a házat, hát itt van, küldje át erre a bankszámlára.

 

Amint befejezte mondanivalóját, kivett a zsebéből egy noteszt, leírt rá egy bankszámla számot, amit a kötegre dobott.

 

- Mary számlája, ha tudni akarja. Nem fogja észre sem venni ezt a kis alamizsnát. A közeljövőben nagyobb összeget fognak átutalni rá.

- Ó, tehát mégsem tagadta meg, Mr. Forsky?

- Nekem ahhoz a pénzhez semmi közöm. Az ifjú anyuka csak azt kapja, amit megérdemel. Bár én személyszerint keveslem.

- Mary anya lett? Mégis mikor? Ki az apja a gyereknek?

- Ne játsza meg, hogy izgatja, Mrs. Sheller. Tegyen azzal a pénzzel, amit akar. Én is azt teszek a tulajdonommal, amit én akarok.

- Hmph...

 

A nőnek végre sikerült becsapnia az ajtót. Ám olyan erősen, hogy a hangra még Daniel is előjött a nappaliból.

Az asszony visszaküldte a férfit a nappaliba, de ő mielőtt még utánament volna, kinyitotta a bejárati ajtót, és septiben felkapta a földről a köteg pénzt. A rajta lévő fecnit megnézte, de míg a köteget zsebre vágta, addig a papírdarabot darabokra tépve beledobta a kukába.

Ezt követően gyorsan visszasietett ő is a nappaliba. Befejezték a félbehagyott papírmunkát, majd mindenki ment a dolgára.

Együtt hagyták el a házat. A garázs előtt meglátták Edward Forskyt, aki felgyürt ingujjakkal kutatott a sok kacat között.

Daniel amint ráismert máris odament hozzá. Régi barátok módjára kezet fogtak, majd váltottak néhány szót. Diana fejcsóválva nézte, hogy milyen kicsi a világ, vagy hogy milyen széles Forsky úr ismerettségi köre.

Az, hogy kicsi a világ, nem beszéd, az történt ugyanis, hogy a beszélgetésnek más is szemtanúja lett. Majd kiesett sportkocsija vezetőüléséből, amikor megpillantotta a beszélgetőfeleket.

Idegesen nyúlt a telefonja után. Csinált egy képet a két férfiról, majd felhívta a vőlegényét, és nagy idegesen megkérdezte, hogy az éppen abban a percben merre van.

Mint megtudta, nem messze a lakásuktól, így aztán ráparancsolt a kedvesre, hogy nagyon gyorsan húzzon haza, mert beszélnivalója van vele.

Félóra múlva ő is otthon volt, s jóformán le sem dobta még piros kis retiküljét a fotelre, amikor már nagy pofával kezdett üvöltözni kedvesével.

 

- Tudod te, hogy a családod az én családom ellenségével trécsel, míg téged egy árva picsa fej, mint egy agyatlan tehenet!?

- Miről beszélsz?

- Erről, Duke! Nézd, kiket kaptam lencsevégre alig pár perce!

- Mit akarsz ezzel? Ez Daniel. Ahogy látom, épp dolgozik, mert azt az aktatáskát csak a munkahelyén használja.

- Az meg ott vele szemben Edward Faszfej! Annak az átkozott vénembernek az unokája alázott porig a bíróságon, és Daniel úgy beszélget vele, mintha régi, jóbarátok lennének!

- Forsky apám ügyfele.

- Nem látod, hogy az úgymond családod mit művel veled? És még te velem veszekedtél, hogy miért uszítottam a lovadat arra a ribancra?!

- Azt még most sem válaszoltad meg. Inkább az ágyadba csábítottál.

- Az ágyamba? Duke, te nagyon el vagy veszve. Az a hitvesi ágyunk, macikám. De én komolyan nem értelek. Hogy lehetsz ennyire naiv, azok után, ami történt. A szemedet is ki kéne kaparják ahhoz, hogy megjöjjön az eszed? Bár... Bízzuk rá Gordonkára. Összejön neki az is hamar!

- Megyek inkább dolgozni...

- Duke! – kapott a férfi keze után Francesca. – Hova tünt az a férfi, akit megismertem?

- Láttál már lótaposta embert a saját vérében fekve? Távolról nem ugyanolyan!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 3
Összes: 267774
Hónap: 6942
Nap: 197