Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 41

2015.10.20

41. Mary döntése

 

Két hét telt el Mary szerencsétlen balesete óta. Lábáról még nem került le a gipsz, de azért már annyira megszokta a megváltozott körülményeket, hogy azon gondolkodott, hogy visszaköltözik Sue-val a saját lakásába. Úgy érezte, hogy eleget terhelődött Dora nénin.

Előtte azonban még esedékes volt a munkaideje vége, és még előbb még oda kellett érnie az iskolához, hogy még idejében lepecsételtesse Sue átírásához szükséges papírjait.

Rick vitte el a felül írott intézményhez. Meg is várta, amíg végez a titkárságon, majd újra kocsiba szálltak, ám ezúttal nem a nagy lány, hanem annak anyukájának ügyét készültek intézni.

Mary megbeszélt egy időpntot Rick Glorias válóperes ügyvédjével, és ez az időpont pont arra a napra esett.

Glorias uraság oda is elkísérte a nőt. Fél órán keresztül ültek szemben a titkárnővel, mire az ügyvéd kiszólt csinos kolleginájának, hogy küldje be Gordon kisasszonyt.

Az ötven év körüli, kicsit testes férfi az íróasztalánál ült, és valamit írt éppen, amikor nyílt az ajtó, és belépett rajta Mary. Lehet, Rick is bement volna vele, ám a férfi visszament inkább a kislányért, hogy felvegye. Azt ugyanis még meg kell említenem, hogy a Wilson-gyilkosság gyanúsítottját gyorsított eljárásban elítélték, így Mary rendőri védelme is megszűnt.

De térjünk inkább vissza az ügyvédi irodába, ahol Mar leült a kopott bőrborítású székre, pontosan az ügyvéddel szembe. Avagy ez nem volt egészen pontos, mivel maga a férfi ott állt Mary háta mögött, mikor ugyanis észrevette Mary lábán a gipszet, egyből felpattant, és segített a lánynak helyet foglalni.

Arcán közben nem lehetett nem észrevenni az idegességet. Megkerülte az íróasztalt, majd visszaült helyére, s csak azután nézett mélyen bele Mary szemébe.

 

- Nos, Miss Gordon – nyitotta száját beszédre a kopasz halántékú férfi, miközben egy zsebkendővel letörölte homlokáról az izzadtságot. – Áttanulmányoztam az ön által e-mailen átküldött anyagot, valamint megvitattam az esetét, persze a megfelelő diszkréció mellett egy másik kollégámmal is, és bizony elmondhatom, hogy nincs könnyű dolgunk... A két videón bár minden kivehető, de sajnos nem elég tiszta. A laborban sem tudták az éjszakai felvételeket jobban, tisztábban felnagyítani. Egyedül az kétségtelen, hogy a ló, az Duke Hater tulajdona. Ő ellene könnyen tudunk kártérítési pert indítani.

- Az apja, Damian Power már felkeresett, és felajánlotta, hogy Mr. Hater a törvényes kártérítési összeget pereskedés nélkül is hajlandó megadni.

- Szeretné elfogadni?

- Mit tanácsol? Milyen esélyeim vannak, ha perbe fogjuk Duke Hatert?

- Damian Power védi. Valószínűleg annyit ítél meg a bíróság is, amennyit felajánlottak önnek, plusz a bírósági költség... Ám engem a barátja, Mr. Glorias más információkkal is ellátott. Állítja, hogy olyan négy éve Duke Hater kezet emelt önre, méghozzá a szolgálati ideje alatt. Igaz ez, Miss Gordon?

 

Mary félrenézett. A viperával való találkozás örök emlék maradt számára. Az igaz, hogy a külső nyoma már réges régen eltünt, de Mary lelkében a seb nem forrt be.

Agyát harag járta át, ám akkor beugrott neki egy réges régi emlék, ami még Colorado államban történt meg vele. Abban az emlékben David Power is szerepelt és még vér, rengeteg vér...

Mary mintha rémálomból ébredt volna, úgy riadt fel, megszorítva a szék karfáját. Az ügyvéd vele szemben azonban még mindig a válaszára várt.

 

- Nincs... – nézett újra félre a lány. – Nincs bizonyítékom. Akkor kellett volna lépjek.

- Mesélje el nekem, hogy pontosan mi történt.

 

Mary nagy lélegzetet vett, közben elméjéből újra előhívta élete első New Yorkban töltött napját, ott, a lepukkant hotel mögötti sikátorban megesett durva tréfát. A tréfát, melyben a tolvaj volt az áldozat, ő pedig kapott egyet az arcába egy viperával.

 

- Nem emlékszik véletlenül a hotel tulajdonos nevére? – nézett fel a jegyzetfüzetéről az ügyvéd. 

- Polar... A keresztnevét, ha mondta is, már nem emlékszem rá.

- A cím, amit megadott, az pontos?

- Igen.

- Megnézzük, hátha emlékszik még az esetre ez a Polar. Ha emlékszik, ajánlom, hogy minél előbb adjuk perbe Duke Hatert. Ezek az esetek sajnos idővel elévelődnek. Korábban biztos nem jelentette fel az urat? Mert bizony korábban egy másik ügyfelem miatt már kikértem a Hater úr nevére szóló feljelentéseket, és azt hittem, hogy leesik az állam a nagy halom dossziét meglátva.

- Nem... Eddig még sajnos nem jelentettem fel egyszer sem.

- Egy percet kérek akkor. Pont aktív az egyik munkatársam, aki információgyűjtéssel foglalkozik...

 

Az okostelefonjáért nyúlt, majd Mary füle hallatára kiadta annak a bizonyos munkatársnak a parancsot, hogy keresse fel Polart, és amint fejlemény van az ügyben, hívja azonnal.

Ezután letette a telefont, és visszafordult a vele szemben ülő nőhöz.

 

- Ha szerencsénk van még most, a megbeszélésünk alatt megtudjuk, hogy Polar emlékszik-e vagy sem. Addig térjünk vissza az eredeti ügyhöz. Hogy dönt, miss Gordon, elfogadja a felajánlott összeget vagy kezdjünk perbe?

- Ezt még át szeretném gondolni.

- Csak nyugodtan, miss Gordon. A véleményem változatlan, a pert biztosan megnyerjük, a video-bizonyíték mindennél biztosabb adu, azonban Power ügyvédúr nem hagyná az alperest teljesen megkopasztani. Ó – nyúlt a telefonja után, ami rezgőre volt állítva, s szinte táncra perdült a síma asztallap tetején –, lássuk, van-e szerencsénk, Miss Gordon.

 

Azzal a füléhez emelte a telefont, és beszélgetésbe kezdett a kagyló túloldalán lévő illetővel. Szeme felcsillant, arcán pedig mosoly kezdett szélesedni. Ez már jó jelnek számított, s amikor meghallotta Mary, amikor azt kérdezte az ügyvéd, hogy hajlandó-e a férfi az elmondottakat jegyzőkönyvbe vetetni, a mosolya még jobban kiszélesedett. Gyorsan elköszönt beszélgetőpartnerétől, majd Maryre nézett.

 

- Mázlink van, hölgyem. Polar úr jól emlékszik mindenre, és hajlandó tanúskodni is. Elkaptuk Duke Hatert!

 

A férfi arcán látszott, hogy nem csak Mary miatt csinálja. Ez jóval személyesebb volt. Mary nem volt honnan tudja, de az ügyvéd unokatestvérét is helyben hagyta Hater biztoúr, igaz, akkor nem tudta bíróság elé cibálni az akkor még rendőrurat, ám most más volt a helyzet, a vád biztos lábakon állt.

A következőkben megbeszélték a további teendőket, azt követően pedig búcsút mondtak egymásnak. Persze csak aznapra.

Marynek bár szányalnia kellett volna a boldogságtól, hisz elindult a szikla, ami Duke Hatert készült eltiporni, ám Mary mégis lekonyult szájjal lépett ki az irodából.

Rick és Sue kint várták, de már a hosszú megbeszélést alig bírták végigvárni. Főleg Rick fenekében mocorgott az a bizonyos zabszem.

Nem bírta kivárni, hogy valahol négyszemközt maradjanak, ott, Sue előtt kezdte faggatni a lányt.

 

- Mi újság? – kérdezte a lány sarkában lihegve

- Neki is ugyanaz a véleménye – felelte Mary. – Szerinte is érdemesebb elfogadni Power ügyvédúr ajánlatát.

- Basszus, hisz világos bizonyíték van arra, hogy Dudu és a drága menyasszonya megkíséreltek megölni. Wilson helyébe kéne kerülj ahhoz, hogy komolyan vegyenek?

- Duke Hater azért akkoris szembenézhet a tettével. Bár nem két hete történt, de mint kiderült, nem csak nekem okozott örök emléket.

- Eh... Mary, te most arról az incidensről beszélsz, amikor az a fogatlan fogadós kizsebelt?

- Aha... Polar hajlandó tanúskodni.

- Hihi! Imádom ezt az ügyvédet!

- Ne örülj előre a medve bőrére. Duke-ot az apja fogja biztos védeni. Ha rá is bizonyosodik a tett, enyhített büntetést fog követelni, és valószínűleg megússza pénzbírsággal.

- De akkor is lesz príusza a köcsögnek! Duke Hater, ezt kapd ki, hamarosan megszívod, koma!

 

Richie már majdhogynem táncolt örömében. Mary mindig is tudta a raszta hajú uraságról, hogy igencsak kárörvendő fajta, főleg, ha Duke Haterről vagy az exfeleségéről van szó, de ez a tény most is bebizonyosodott. A férfival madarat lehetett volna fogatni, pedig egyelőre csak tervezet volt minden jövére tervezett lépés.

Az első már következő nap megtévődött. Mary bement az ügyvéddel a rendőrségre, és feljelentette Duke-ot a négy évvel korábbi eset miatt. A súlyosabb következményekkel zárult, frissebb esetet Duke megúszta szárazon: Mary elfogadta a kártérítési ajánlatot.

A per három hónapig tartott, s a végén Mary abból is kártérítést nyert. Davidet nem tartóztatták le, sem előbb sem utóbb, bár eltiltották a rendőri szakma későbbi gyakorlásától, méghozzá örökre. A perben ugyanis nem egyedül Mary és Polar tanúvallomása szerepelt, hanem a szobalányé is, aki hallotta Duke becsmérlő szavait, amiket Maryre mondott, sőt látta magát a lányt is, vörös csíkkal az arcán.

Az ügyész nyilvános bocsánatkérést is kért, ám erre nem került sor, bár az igaz, hogy nem a bíróságon múlott. Mary ugyanis amint meghallotta a bíróság döntését, szedte a sátorfáját, és elhagyta a tárgyalótermet.

Nem felelt az újságírók kérdéseire, csak egy igen színlelt mosolyt tűzött arcára, amit egész nap ott is hagyott. Belül egy részt örült, másrészt azonban összeszorult a szíve, amikor Duke égszínkék szemébe nézett. Örült is, hogy olyan távol volt, és nem látta önmagát tükröződni benne.

Kedvtelenül ült a gyorsétkezde padján. Vele szemben a Kusowa házaspár ült, jobbján pedig Sue.

A gyerek jó étvággyal szürcsölte az üdítőt. Mary akkor már fáradt volt az egész napos maszkot fenn tartani, igaz, a kicsi bájos nézése kicsit megenyhítette a lány arcán a pókerarcot.

Mary azon az estén új híreket kapott, aminek most már valóban örülnie kellett. És nem csak kellett, örült is. Yusuke megkérrdezte, hogy van-e kedve Japánba utazni velük, és persze Sue-val.

Egy ilyen lehetőséget normális, hogy nem hagyott ki. A közelgő iskolai vakácit kihasználva elutaztak a távoli országba. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 2
Összes: 267787
Hónap: 6943
Nap: 196