Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 40

2015.10.18

40. Duke döntése

 

Mary három nap, az állami kórházaknál nem igen tapasztalható vendégszeretet élvezve két mankóval és egy gipsszel a bal lábán elhagyta a tisztítószer szagot árasztó falakat. Akiko vitte el Dora Wilsonhoz, aki vetett ággyal, házilag főtt húslevessel és egy teljesen felszerelt gyerekszobával fogadta anyát és lányát.

Mary a vendégszobában kapott hálási lehetőséget, míg Sue megkapta a néni lányának régi szobáját. Igaz, minden valószínűséggel a néni átrendezhette kicsit a vöröstapétás szobát, mivel szivárvány gitáros My Little Pony és okostelefont kezében tartó Barbie húsz évvel azelőtt biztos nem volt forgalomban kapható. Sue-t valahogy mégis inkább a szekrény tetejéről kikandikáló kifestős érdekelte. Sue már csak ilyen volt...

A kislányt teljesen lefoglalta a kifestős, amit nem csak kifestett, de néhány helyen még kicsit át is rajzolt. Ezt kihasználva Dora néni és Akiko leültek a kicsi anyjával szembe, hogy váltsanak Maryvel néhány szót.

A balesetről beszéltek vele. Mindkettőjüknek az volt a véleménye, hogy nem maradhat ennyiben az ügy. Ám Maryt más foglalkoztatta azokban az időkben. Bár igaz, hogy a baleset előtt kikérte a megfelelő dokumentumokat Sue átiratásához, ám a baleset után már nem volt benne teljesen biztos, hogy valóban ki akarja-e ragadni a kislányt a megszokott társaságból.

Akiko a nénire nézett, aki a teásbögréje után nyúlt. Earl Greyt főzött, amolyan eredeti angol módra. Két-három csöpp tejet töltött a feketeteába, majd egy kiskanállal kavargatni kezdte.

Ez a procedúra tökéletesen elég időt nyújtott számára ahhoz, hogy átgondolja, mit mondjon a következőkben. Ismerte Elisa verzióját is a történtekről. Megosztotta a nénivel aggodalmait afelől, hogy Mary a jövőben talán teljesen elszigetelődik tőlük, hisz David lova okozta a balesetet pont akkor, amikor vendégségben voltak náluk.

Dora néni nem szeretett volna túl mélyen belekeveredni, ezért inkább az arany középutat választotta, és amikor megpillantotta Sue-t átmenni a nappalin, inkább elterelte a témát arra, hogy mekkora szerencse, hogy egyik kisgyereknek sem esett semmi baja. Ezzel burkoltan célzott arra is, hogy Helga és Daniel semmi esetre sem tette volna ki veszélynek Sandrát, de nyíltabban nem szerette volna védelmébe venni a Power családot. Engedett még egy kis időt, hadd szusszanjon fel mindenki egy parányit.

Mary azonban nem tervezett pihenést. Alighogy leszállt az este, és Akiko elment, elnézést kért a nénitől, majd bement Sue szobájába, és amíg a kislány el nem álmosodott, bent maradt mellette.

Sue bár már beszélt, jobb szeretett inkább a régi, írásos módnál megmaradni. Maryt nem zavarta, örült, hogy a gyermeket nem viselték meg annyira a történtek.

Fél óra múlva Mary magához vette a táblagépet, és el kezdett a munkájával foglalatoskodni. Persze Sue-t minden érdekelte, ami rajz, még ha vázlatról is van szó.

Így telt el az első kórházon kívüli nap.

Másnap reggel, nem sokkal azután, hogy Sue elment az iskolába kopogtak a néni lakásának ajtaján.

Dora néni nyitottt ajtót, és legnagyobb meglepetésére az öreg Powert találta a küszöbön. A néni ijedten hátranézett, hogy megnézze nincs-e a közelben Mary, de a lány akkor épp Yusukével egyeztetett telefonon a nappaliban. A néni ezt látva gyorsan kilépett a folyosóra, és behúzta maga mögött az ajtót.

 

- Ejnye... – csóválta meg a fejét. – Nem kellett volna még ide jönnöd.

- Eredetileg nem én akartam jönni, de jobb, ha Elisa még nem találkozik Maryvel. Hogy van egyébként a lány?

- A körülményekhez viszonyítva egészen jól viseli magát. Nem kellene elmondanom, Damian, de szeretném, ha tudnál róla. Tudjuk, mi történt, hogy ki akart ártani a lánynak. Hogy ki engedte rá a lovat kis híján két kisgyerekre.

- A fiam szemben lévő szomszédja áthozott nekik egy felvételt. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam, hogy ki vitte el Rexet. Davidhez készültem, de ezt a felvételt Marynek is látnia kell.

 

Egy CD-t nyújtott át az idős asszonynak. Dora átvette az adathordozót, ám válaszba fogalmazta, hogy egy hasonló felvétel már Mary tulajdonában van. De azért kinyitotta az ajtót, és beinvitálta az öreg ügyvédet. Az viszont arra hivatkozva, hogy nagyon siet már indult volna, ám a kitáruló ajtó mögött feltünt a nappali egy apró része, pont az a pont, ahol Mary helyet foglalt. Még akkor is telefonált, ám az ajtó nyikorgó hangjára oda nézett. Összeszaladt a tekintetük, mire aztán az öreg ügyvéd nyelt egyet, és csak amellett döntött, hogy személyesen nyújtja át a lánynak a szomszédtól kapott felvételt.

Mély levegőt vett, mikor a lány elé érve beszédre nyitotta a száját, látván, hogy Mary megszakítja a telefonbeszélgetést, és szembefordul a férfival. Szemével egyenest az öreg szemébe nézett, és le sem vette róla tekintetét, amíg a férfi beszélt.

 

- Jó látni, hogy jobban van, Miss Gordon – kezdett mondandójába az öreg Power.

- Miért jött? – kérdezte Mary, igencsak nyers hangnemben.

- Tegnap este Danielékhez átcsengetett az átelleni szomszédjuk. Egy felvételt nyújtottak át neki, amin a balesete minden részlete szerepel. Ez a CD tartalmazza a felvételt.

 

Átnyújtotta a lánynak, aki elvette, de az ahelyett, hogy betegye az előtte lévő laptop DVD-írójába, letette inkább az asztalra, majd a laptophoz fordult, kattintott párat, majd a férfi felé fordította a képernyőt.

 

- Erről a felvételről lenne szó? – kérdezte, majd mikor elindult a videó oda ugrott, ahol Francesca épp kivezeti Rexet.

- Tehát tud róla...

- Tudok, Mr. Power! Tudom, hogy Duke menyasszonya uszította rám Rexi lovat.

- Egyelőre még nem beszéltem David fiammal, de tudnia kell, kisasszony, hogy minden hivatalos lépésben segítek önnek, bármire is szánja el magát. Az unokám és a menyem épsége csupán Daniel lélekjelenlétén múlott.

- Maga szerint mennyi esélyem lenne minden bizonyíték mellett a tárgyalóteremben?

- Hmm... Ezt előre nehéz megmondani. Összeszen kétszer néztem meg a felvételt, és bár én látom az elkövetőt, de sajnos a felvétel nem annyira tiszta, hogy az esküdtek is mind felismerjék. Elküldtem a felvételt a városi laborba, de még nem kaptam meg az eredményeket.

- Köszönöm, Mr. Power, hogy nekem hozta el a felvételt előbb, és nem a fiának.

- Nem volt könnyű reggelünk. Elisa még akkor is zokogott, amikor eljöttünk, Helga is teljesen kikelt magából. Még munkába sem bírt menni. Daniel nem mutatja ki az érzéseit, de bele se merek gondolni, hogy miképp fogom megállítani, ha összekap a fivérével.

- Duke-hoz megy innen?

- Én akarom szembesíteni legelőször a felvétellel. Tudni akarom, hogy miről beszéltek Francescával, mielőtt elváltak.

- Az az ondótól szutykos pofájú ribanc... Én is látni akarom a pofáját!

- A rendőrségre megyünk Daniellel. Ott talán nem esnek egymás torkának.

- Damian – szólt bele a beszélgetésbe Dora néni. – Ha a helyzet úgy hozza, képes leszel a saját véred ellen fordulni?

- Dora, nem ismerek minden részletet. Hallanom kell David vallomását is. Tudnom kell, hogy miért történt minden. Miért kellett tönkre tegye önmagát, azok után, hogy tudta, hogy csak egy hajszálon függ a karrierje. Az angol nyomozó jelentéseiben csak pozitívan írt róla. Ez elég lett volna ahhoz, hogy a jelenleg folyó gyilkossági ügy lezárta után őrmesteri rangot kapjon.

- Maguk ketten ismerik egymást? – szakította félbe Mary a beszélgetést. Őszinte csodálkozással meredt hol az egyik hol a másik oldalán álló illetőre.

- Igen, Mary – bólintott Dora néni. – Elisa és én egy tanintézetben tanítottunk, mielőtt eljöttem volna nyugdíjba. Nem csak munkatársak, de igen jó barátok is lettünk az alatt a röpke két év alatt. De nem szeretném, hogy félreértsd...

- Elnézésüket kérem – mondta Mary, miközben a mankója után nyúlt, hogy utána felállhasson. – Nem érzem magam valami jól. Egyedül szeretnék egy kicsit maradni.

 

Felállt, majd elsántikált a szobájáig, az asztalon hagyva mindent, a telefonjától kezdve a laptopig.

Nem kibúvót keresett, valóban rosszul lett. Ledőlt az ágyra, majd ott fekve azt érezte, hogy könnycseppek buggyannak ki a szeméből.

Nagyon felzaklatta a laptopon elindított felvétel, még ha erről nem is akart tudomást venni. Talán a többi információ is rásegített, de a rosszullét akkor kezdett fokozódni, amikor meghallotta Francesca nevét.

Végig csak arra tudott gondolni, hogy mi történt volna, ha Sue kerül a ló lábai alá, és nem ő. Mit tett volna, hogy élte volna túl a bűntudatot?

Órákig duzzogott a behúzott sötétítők árnyékában, amíg magához tért annyira, hogy elhagyja a szobát.

Dora néni bár be szeretett volna hozzá menni, de úgy hozra a sors, hogy pont azon a délelőttön hívta fel a lánya.

Még javában beszélgettek, amikor Mary kijött a szobájából. Mire a néni befejezte a telefonálást, Mary belemélyült a munkájába. Viszont, mint kiderült, azért Mary mégsem merült el annyira a vonalak között, ugyanis alighogy a néni kilépett a konyhából, Mary letette a táblagépet a kezéből.

Váltani kívánt néhány szót a nénivel. Nem szerette volna, ha ezzel a délelőtti beszélgetéssel megromlana köztük a barátság. Nem hibáztatta ő egyáltalán Dorát, miért is tette volna. Látszott Powerék minden cselekedetén, hogy ők is ugyanolyan áldozatok, csak épp nem szenvedték meg annyira fizikálisan, mint ő.

Amíg ők csevegésbe kezdtek, addig inkább elkauzolnám olvasómat a rendőrségre, abba az irodába, ahol többek között ott volt Duke íróasztala is.

A tágas teremben javában zajlott a munka. Szinte mindegyik asztalnál dolgozott valaki. Ám bármennyi munka is volt kiosztva rájuk, azért fél szemmel mindegyik Duke íróasztalát is figyelemmel követte.

A szóban forgó számítógép asztal lassan, de biztosan ürült. Duke Hater egy kartondobozt töltött a dolgaival, és biztos tovább is folytatta volna munkáját, ugyanabban a néma csendben, mint előtte, ha nem vetül fölé egy árnyék.

Felnézve rájött, hogy nem is egy személy áll előtte, hanem kettő. A két Power, apja és fia egyszerre álltak meg az egykor volt Power, most Hater névre hallgató férfi előtt.

Duke sóhajtott egyet, majd visszafordult a lassan-lassan megtelő kartondoboza felé.

 

- Kirúgtak, drága öcsém? – gúnyolódott Daniel jó hangosan.

- Nem – felelt vissza a szólított. – Szükségem volt pénzre, hogy megvegyem Rexet, ezért felmondtam. De ne izgulj, drága eccsém, holnaptól már egy hipermarket biztonságiembereként állok munkába.

- Remélem, nem azt tervezitek a még most sem sógornőmmel, hogy beidomítjátok azt a gebét, hogy következő alkalommal ne lábat törjön, hanem nyakat!

- Daniel, elég! – szólt közbe az apjuk. – Mondtam, hogy maradj a kocsiban!

- Előbb még hallani akarom a véleményed a karácsonyi ajándékunkról. Mert öcsisajt, tőlünk nem kapsz ezek után még virgácsot sem. A drága Rexed kicsin múlott, hogy nem taposta halálra Helgát és Sandrát!

- Mit akarsz tőlem, Daniel! Ott voltam én is, ha elfelejtetted volna! Azt hiszed, hogy nekem jól esett végignézni, amit az a szerencsétlen lovam művelt!

- A te lovad szerencsétlen? Ott sem voltál, amikor a valódi áldozatot kitolták a műtőből!

 

És amitől az öreg Power félt, bekövetkezett. A két férfi megveszett gorilla módjára esett egymás torkának. Danielt nem izgatta, hogy előtte van egy íróasztal, átugrott fölötte, és estében rávetette magát a testvérére.

Szerencsére David kollégái már jó előre felfigyeltek a két fiatal hangoskodására, így még azelőtt szétválasztották őket, mielőtt bármelykük is komolyabban megsérült volna.

Az apjuk tanácsára Duke elhalasztotta későbbre a további asztallepakolást, és hárman elmentek a férfi lakására, bár az igaz, hogy az ikrek nem ültek egy autóba. Daniel amúgy sem volt olyan idegállapotban, hogy vezessen, de arról sem akart hallani, hogy az apja kitegye az otthonánál.

Az öreg ügyvéd közben abban bízott, hogy otthon találja Francescát is. Látni szerette volna a vipera reakcióját, ha majd végignézte a videót. Azonban a nő nem volt otthon. Rex átszállítását intézte azokban az órákban.

Duke-nak azonban más elfoglaltsága akadt. Családi körben volt kénytelen végignézni egy biztonsági felvételt, szaftos endinggel...

Daniel és Damian a férfi arcát figyelték, miközben az a videót nézte. Arcára valódinak tünő döbbenet ült ki, mikor meglátta kedves menyasszonyát kilépni a testvére házából, Rex kantárjával a kezében.

 

- No, kiscserkész – vereggette meg testvére vállát Daniel. – Felismered magadtól a kedves hölgyet, vagy mutassalak be titeket egymásnak?

 

Duke nyelt egyet, de a válaszadás elől a telefonja csengőhangja mentette ki. Daniel kihúzta a telefont David farzsebéből, majd ahogy a kijelzőre nézett szinte eltorzult az arca.

 

 

- „Szerelmem” keres – mondta, tiszta undorral a hangjában, miközben átnyújtotta a telefont jogos tulajdonosának, de mielőtt az a kezébe vette volna, Daniel elengedte az Iphone-t, ami reccsenve ért földet. Az aksi kiesett belőle, amitől elhallgatott, ám a kijelző is sérült.

- Ó... – mosolyodott el Daniel. – Nézd, milyen ügyetlen vagyok. Eltörtem szerencsétlen „lábát”...

- Elég lesz most már! – állt közéjük az apjuk. – Daniel, ez a férfi itt a testvéred, a vérszerinti testvéred!

- Ó, ezt vele is közöld, apa! Nem én neveztem ki magam nemesi egyszerűséggel világgyűlölőnek!

- Kotródj a házamból, Power! – kelt ki magából David.

- Jaj, igenis, biztosúr! Ó, jaj... akarom mondani biztonsági úr! Csak nehogy elővegye Rexi paci lovaglópálcáját, és azzal lássa el a bajom, mert gumibot már csak a gatyájában van!

- Daniel! – szólt fiára az öreg. – Elég megmagyaráznivalója van a fivérednek már így is, ne hozz fel lezárt aktákat!

- Ez nem lett akta, apa. Kérdezd meg Duke Hatert. Nézzük, elcsicsergi a nőveréses kis ügyét? Vagy talán elfelejtetted, és azért küldted rá a lovad? Gyereke van, te, állat! Mikor akarsz végre leszállni róla!

 

Üvöltözéséből egy apai pofon térítette észhez. Damian ezt követően félrevonta Danielt, és miután bocsánatot kért a pofonért, mondván, hogy ő előtte próbált észérvekkel előállni, de arra nem hallgatott, megkérdezte Danieltől, hogy mire célzott ezzel az egésszel, amit az imént David fejének vágott.

Daniel ekkor elmondta apjának a Rick Gloriasszal való találkozását, amikor a felesége és a lánya füle hallatára a sofőr megvádolta a Central Park közepén azzal, hogy megverte Maryt.

Az ügyvéd ezt meghallva a fejéhez kapott. Elfordult fiától, s mély lélegzeteket véve próbált nyugodt maradni, de képtelen volt ott, abban a parfümillatban észnél maradni. Megragadta Danielt a vállánál fogva, és kimentek a szabadba. Azért előtte Davidnek meghagyta, hogy maradjon, ahol van.

Kint, az udvaron megkérte fiát, hogy menjen el, de előtte, ha valamit még tud, amit ő nem, azt feltétlenül ossza meg vele. Daniel el kezdett az apjával is gúnyos hangnemben beszélni, de a férfi ezt nem vette fel. Annyit vett ki a szavaiból csupán, hogy nincs más, amit David elkövetett Mary ellen, vagy legalábbis ő több mindenről már nem tud.

Daniel ezek után megnézte, hogy zsebében van-e az érvényes bérlete, amit követően elindult a közeli buszmegálló felé.

Damian Power maradt még egy kicsit az udvaron. Próbált erőt venni a másik fiával esedékes beszélgetéshez, de félt tőle, hogy a nap végére azt a fiát is felpofozza.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 4
Összes: 267786
Hónap: 6945
Nap: 198