Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 39

2015.10.14

39. A rejtélyes e-mail

 

- Tehát a kisasszony a beteg nevelt lánya? – hallatszott a folyosón a fehér köpenyes, nyurga doki hangja.

- Igen! – vágta rá izgatottan Elisa asszony.

- És önök milyen kapcsolatban állnak a beteggel? – jött az újabb kérdés.

- Munkaadóiban! – szólalt meg Helga. – Nálunk dolgozo...

- Dolgozik! – vágott felesége szavába Daniel. – A lányunk különtanára!

- Á, értem... – bólintott a doki. – Ezesetben elmondhatom önöknek is, amit a betegről tudni lehet. El kezdtük az ébresztést, amire már az első percektől kezdve jól reagált. Ha felébred újabb vizsgálatokra visszük, mert az esti eredményei alapján esély van belsővérzésre. Szerencsére a nyílt lábtörésnél nem alakult ki fertőzés, a kissebb horzsolások is mind gyógyulásnak indultak. De azért így is elég csúnya lovasbalesetet szenvedett...

- Igen... – nézett félre Daniel. – Így is nevezhetjük...

 

Felszólalására tűhegyes pillantásokat kapott minden oldalról, amerről a családja körülvette. Elisa közben megkísérelte elterelni a kislány figyelmét, hogy ne reagálhasson semmit az orvos észrevételére, pedig Sue aztán óriásira nyílt szemekkel meredt a dokira.

Elisa asszony lehajolt a kicsihez és megcirógatta annak arcát.

 

- Sue, kedves, nem lesz semmi baj. Anyukád hamarosan kikerül innen.

- De ami még annál is fontosabb – mondta Helga –, hogy hamarosan találkozhattok.

- Ezt én is megerősíthetem – mosolygott rá a kislányra a doki, majd elnézésüket kérte, hogy visszamehessen tovább végezni a dolgát.

 

Az egyszemélyes kórterem nem sokkal később szinte megtelt, amint az orvos három személynek megengedte, hogy bemenjen. Sue lépett be legelőször. Egy nagy csokor szegfű volt nála, amivel az ágyban fekvő Maryhez szaladt.

A lány a nyugtatók miatt még erősen bágyadt volt, ám azért csak sikerült egy őszinte mosolyt az arcára csalnia, amikor a kislány odaért hozzá, és átölelte.

Helga kellett, leszedje a gyereket Maryről, a kicsi annyira örült, hogy ébren találta a kócos hajú lányt. Daniel is ott állt a hátuknál, egy sokszálas virágkötéssel. Legalább ötven rózsa biztos volt benne.

A házaspár zavarban volt. Örültek, hogy a lány relatív jól van, de nem tudták, hogy mit fog tenni, ha teljesen magához tér. Akkor azonban Mary még csak azzal foglalkozott, hogy Sue jól van. Ami azt illeti, az ébredését követően is felőle érdeklődött a körülötte szorgoskodó kórházi személyzettől.

Az engedélyezett három perc igen hamar eltelt, és amikor a nővér belépett, hogy kiküldje a vendégeket, a hátánál látták, hogy Elisa az orvos mellett van, és valamit nagyon magyaráz, míg az orvos másik oldalán ott áll két keletázsiai ember.

Kilépve, Sue otthagyta Helgát, és odaszaladt a japán nőhöz. Akiko lehajolt hozzá, és magához ölelte.

Powerék igen kellemetlen helyzetbe kerültek, amikor megjelentek Mary valódi munkaadói, a Kusowa házaspár. Elisa próbálta menteni a menthetőt, ám ha Akiko és Yusuke nem szólnak közbe, az orvos eltiltotta volna Poweréket Mary betegszobája mellől.

 

- Elnézést az okozott kellemetlenségekért – mondta Daniel a japán házaspár előtt állva. – De más megoldást nem találtunk arra, hogy megtudjuk, mi van Maryvel.

- Önökhöz ment tegnap este, ha nem tévedek – váltott témát Yusuke, igen komor hangnemben méghozzá.

- Csak segíteni akartunk neki... – magyarázkodott Helga.

- Mi történt vele? – kérdezte Akiko. – Az orvos lovasbalesetről beszélt.

- Egy elszabadult, megbokrosodott rendőrló nekirohant.

- A Flowerring negyedben? – nézett mélyen Daniel szemébe Akiko. – Mégis hogy lehetséges ez?

- Akiko – tette rá a kezét felesége vállára Yusuke.

- Ön Elisa Power? – kérdezte Akiko az idős nőre nézve, miután sóhajtott egyet. – Az ön férje telefonált nekünk?

- Igen... – sütötte le a szemét az asszony.

- Köszönjük az értesítést – hajolt meg Akiko. – A férje segítsége nélkül most azt hinnénk, hogy Mary Sue iskolaváltását  bonyolítja.

- A férjem értesítette a tanintézetet is, így tudják, hogy Sue miért nem ment ma iskolába.

- Ezért ismét csak hálásak vagyunk – felelt Akiko. – Ám azt is szeretnénk tudni, hogy mi történt a férjem munkatársával. Hogy kerülhetett egy megbokrosodott ló lába alá?

- Sajnos csak későn vettük észre, hogy közeledik – magyarázta Helga. – Mivel egy ház van csak a sarokig, nagyon gyorsan, szinte észrevétlenül került elő a sötétből. És mivel a sarokháznál az idén volt nagyobb felújítás, lehet, hogy a törmelékek között kerülhetett valami a patkója alá, mivel a hulladékot még nem szállították el teljesen.

- Nem tudják véletlenül a rendőr nevét, akié a ló? – kérdezte Yusuke. – Csak hogy tudjuk, ki a felelős.

 

Helga és Daniel összenéztek, míg Elisa csak habogott. Erre aztán Yusuke megcsóválta a fejét.

 

- Duke Hater a neve? – kérdezett rá egyértelműen.

- Ő róla van szó, igaz? – tudakolózott most már Akiko is, ám szavakba öntött választ egyikük sem kapott.

- Ő volt Mary mellé beosztva az este? – nézett feleségére Yusuke.

- Délután ő ment el vele Sue után.

 

És a kínos párbeszéd biztos folytatódott volna, ha nem jelenik meg Mary. Egy kerekesszékben tolták vissza a szobába.

A Kusowa házaspár odaszaladt hozzá, mielőtt még betolták volna a terembe. Mary ekkor már élénkebben viselkedett. Elmondta, hogy a doki, minden tiltakozás ellenére még bent akarja tartani, mert úgy fest, hogy valóban belsővérzése van, ám Mary nem akarta Sue-t magára hagyni. A házaspár egyből felajánlotta, hogy ügyel a gyerekre, amíg Mary kórházban van, sőt azon is túl, amíg odahaza lábadozik majd.

Ezt hallva Elisa asszony is bele akart szólni a beszélgetésbe, ám Helga unszolására Daniel karonfogta az anyját, és lekísérte a kávautómatához. Tudták, hogy ebbe most jobb lesz, ha nem avatkaznak bele.

Maryt még valóban bent tartották két napig. De mint végül kiderült, nem volt belső baja, egyszerűen csak Forsky papa akarta biztonságban tudni, amíg kutakodott.

Aznap este Mary épp a vacsorájával farkasszemezett, amikor bekopogtak hozzá. Legnagyobb meglepetésére David és a menyasszonya voltak, akik beléptek a kórterembe.

David kezében egy szál lila szirmú orchidea volt szépen becsomagolva.

Francesca arcán elégedettség látszott, ahogy végignézett a lányon. David megkérte kedvesét, hogy menjen ki, ám a zöld szemű hárpia nem tágított mellőle.

 

- Essünk már túl rajta, aztán meg menjünk... – búgta bele David fülébe.

- Ha azt a gazt bocsánatkérés gyanánt hoztad – szólalt meg Mary –, akkor viheted magaddal a súgdolózó barátnőddel együtt! Ezt nem úszod meg ennyivel... Mit csináltál volna, ha Sue is mellettem lett volna?

 

De a kérdésre választ sem várt, megnyomta ugyanis a nővérhívót, mire szinte azonnal belépett egy férfi ápoló.

 

- Kísérje ki, kérem ezeket a népeket! – szólt Mary az ápolóhoz.

- Mary – mondta David –, nagyon sajnálom, ami történt...

 

Még be sem fejezte halk mondatát, mikor közelebb lépett az ágyhoz, és a lány takarójára helyezte a virágot. Mary abban a pillanatban leseperte maga elől a lila orchideát.

Az ápoló eleget tett a lány kérésének, s alighogy lent tudta a két illetőt az emeletről visszament a lány kórtermébe. Mary, amennyire a lába engedte, az ablak felé fordulva nézett ki a sötétbe. A virág még mindig ott volt, ahová esett. A férfi felvette, majd az éjjeliszekrényen lévő vázához lépett, amiben már volt két csokor virág. A lány fél szemmel arra nézett, és mielőtt még betette volna az orchideát a gerbera és szegfűcsokor közé, Mary odaszólt az ápolónak, hogy lökje ki a virágot.

Az bólintással felelt, de mielőtt kiment volna megkérdezte a lánytól, hogy miként érzi magát, és hogy nincs-e szüksége valamire.

Mary köszönte szépen, de csak nyugalomra volt szüksége, nem másra.

Meg is kapta nem sokára. Egy kis gubbasztást követően felhívta Kusowáékat, hogy a gyerekről érdeklődjön, de amikor egyből Sue vette fel a telefont már tudta, hogy nincs a kishölggyel baj.

Akiko csak nehezen tudta kivenni a gyerek kezéből a telefont, azonban utána elmondta a lánynak, hogy felkereste őket délután Dora néni, és felajánlotta, hogy miután Mary kikerül a kórházból, költözzenek arra a pár hétre hozzá.

Mary először tiltakozott, ám még a telefon beszélgetés alatt belegondolt, hogy az ő lakása a harmadikon van, míg Dora néni a földszinten lakik, sokkal könnyebb oda feljutni, mint az övéhez.

Meg Dora néni amúgyis egyedül élt, és örült, ha valaki meglátogatta, miután a lánya a tengerentúlra költözött a férjével.

Végül Mary beleegyezett a néni ajánlatába. Épp csak azt nem tudta, hogy Dora Wilson volt az az illető, akiről Helga beszélt, mikor náluk volt Sue-val. Ő korrepetálta volna a két lurkót a festészetből. Erről azonban mint írtam, Marynek nem volt akkor tudomása, hisz hány Wilson nevű özvegyasszony él a nagy világon, meg az Almában egyaránt...

Most, hogy biztonságban tudta úgy magát, mint a gyereket, az éjjel nem forgolódással, hanem a fények ellenére alvással telt.

Másnap délben meglátogatta Yusuke, és bevitt neki egy táblagépet, amin dolgozhatott, ha az ereje engedte. Igaz, Yusuke nem akarta munkával terhelni, de Mary annyit nyafogott neki telefonon, amíg Kusowa úr kötélnek állt.

Mary még a férfi jelenlétében neki állt kiismerni a programot, ha kell akkor kérjen segítséget, nem miután már a férfi árkon-bokron túl van.

Gyorsan elsajátította úgy a program, mint a ceruza használatát, csakhogy amint ott matattak az érintőképernyőn egyszercsak felugrott alól egy kisablak, ami új e-mail érkezését jelezte. Mary rátaperolt, hogy megnézze, mit kapott, ám mint látta, egy feladó nélküli levelet kapott, csatolmánnyal.

 

- Ha akarod – szólalt meg Yusuke –, beállíthatod, hogy ezeket egyből a Spam közé tegye.

- De itt azt írja, hogy: „Ne töröld! – FELTÉTLENÜL OLVASD EL, EZ NEM SPAM!!!”

- Beakadt a Caps Lock... – poénkodott Yusuke.

- Elég nagy a csatolmány...

- Degeszre tömték a vírust.

 

Mary megcsóválta a fejét, majd úgy döntött, hogy olvasatlanul törli a levelet, ám mellé nyomott, mire szemébe ötlött a levél teljes tartalma.

Mint kiderült, valóban nem volt Spam. Valami teljesen más volt. A szöveg szerint egy felvételt tartalmaz, ami két nappal azelőtt, este hat és nyolc között készült a Flowerring negyedben. A szövegben az is szerepelt, hogy a hanyadik percekhez érdemes ugrani.

Mary Yusukére nézett, aki meg a lányra. Arcáról eltünt a poénkodás minden jele. Ismét az a búskomor ábrázat volt, amit a külvilágnak mutatott, mint amikor megtudta, hogy Maryvel baleset történt, és bementek Akikóval a kórházba.

Mary bekapcsolta a videót, ami mint kiderült egy védelmikamera felvétele volt. A kamera a birtok kapuját felvételezte, de egyben rálátást engedett Powerék rezidenciájára is. Mivel modern, éjjellátó felszerelés volt, igen tisztán ki lehetett venni mindent a felvételeken.

Mary az első megadott időpontra tekert. Azon látszott, ahogy Mary és Sue a kapu előtt várakoznak, amíg az öreg Power be nem engedi őket. Az alig öt perces ugrást követően Francesca autójának vége jelent meg a felvételen, majd előkerült Duke és faltörőkos lova is. Mary nyelt egy keserveset, amikor meglátta a magas jószágot.

 

- Jól vagy? – kérdezte tőle Yusuke. – Ha gondolod, megnézhetjük később is.

- Jól vagyok – válaszolta kurtán Mary, szemét le sem véve a képernyőről.

 

A felvételen tisztán kivehető volt a két fél közti vita, majd látszott, ahogy Francesca visszaszáll és elhajt, David pedig egy kevéske álldogálás után fogja a lovat, és kinyitja az ajtót, majd bemegy a ház udvarára.

Itt látszott a hiba, amit elkövetett, nem zárta be maga után az ajtót. Bár elindult, de Rex elkapta a kabátja végét, és a kutya vizestála felé rángatta. Igaz, ez a felvételen nem volt túlságosan kivehető, csak annyi látszott, hogy a ló a fejével a gazdája felé nyúl. Azután csak valami mocorgás látszik, majd az, amint a férfi bemegy a házba.

A következő megjelelölt időpontra koppintva az látszott, ahogy tolat be a ház tulaja, ám a háttérben más is feltünővé vált. Feltünt ugyanaz a sportkocsi, aminek a vége pár perccel korábban volt látható. A kocsi rostokolt a ház előtt huszonöt másodpercet, majd továbbhajtott. Bár újabb megjelölés várta Maryt és Yusukét, ám mégsem ugrották át azt az alig másfél percet. Az alatt nem látszott semmi lényeges. Ó, nem, az csak azután jött! Egy fehér kosztümös nő tünt fel a járdán, aki egy vadászbicskát próbálgatott a kezében. Marynek először fel sem tünt a női alak, ám amikor megállt a ház előtt, és lazán benyitott, ráismert Francesca hosszú, göndör fürtjeire. Ő volt, aki kivitte Rexet. A ló nyugodtan követte. Nem úgy a felvételt néző két alak. Alighogy eltüntek a képről, Mary az utolsó kijelöléshez ugrott, Yusuke azonban leállította a videót.

Elvette a lánytól a táblagépet, csatlakoztatott hozzá egy pendrive-ot és átmásolta rá a videót. Amíg ezzel nem végzett nem is szólt az ugyancsak némán ülő lányhoz.

Munkája végeztével letette az éjjeliszekrényre a gépet, ő pedig a lány mellé ült, az ágy szélére.

 

- Nem zaklatott fel túlzottan a látvány? – kérdezte Marytől. – Ne hívjak egy orvost?

- Nincs rá szükség... Úgy ugrálnak körül az ápolók és a nővérek, mint méhkirálynőt a dolgozók... Valakibe úgy látszik, hogy szorult még családi szeretet, vagy valami hasonló...

- Tudod, hogy ki van a felvételen, esetleg, hogy ki küldhette magát a videót?

- Egyikre a választ biztosan tudom, a másikra is lenne tippem. A nadrágkosztümös nő neve Francesca. Az a vicces, hogy ő Duke Hater biztosúr barátnője.

- Micsoda?

- A pofátlanja ma meglátogatott Daviddel együtt.

- David a gyerekük?

- Nem, David nem más, mint Duke lánykori neve...

 

Yusuke erre nyelt egy nagyot. Azt hitte, hogy jól megtanult angolul, de tudtával férfiaknak nincs lánykori nevük...

Mary aztán észrevette a férfi csodálkozó arckifejezését, mire gyorsan pontosított, hogy Duke Hater kicsi korában David Power névre hallgatott.

 

- Mary – szólalt meg Yusuke kicsi hallgatást követően –, lenne egy ötletem. Beszélek Akikóval, ő ismer valakit, aki ismeri az állami főügyészt. Megmutatjuk neki a videót, és megtesszük a megfelelő jogi lépéseket. Egy olyan fickóval, mint Graham Hammington kizárt, hogy a rendőrség ujjat merjen húzni.

- Azért szeretném megkérdezni tőlük, főleg Hater biztosúrtól, hogy mi baja van velem. Megaláz, megüt, a lovával tapostat... Mit akar elérni mindezzel?

- Légy erős, Mary. Meglásd, kiderül az igazság!

 

Yusuke megsímogatta a lány hátát. Még mellette maradt, amíg el nem kezdődtek a délutáni vizitek, aztán mit sem törődve az esti határidővel, elment Akikóval a nő egyik kollégájához. Személyesen akart beszélni a főügyésszel. Az a bizonyos kolléga a főügyész szomszédja volt, és még aznap estére szervezett egy találkát.

Az őszhajú, idősen is nagyon sármos férfi végighallgatta a kusowa házaspár mondanivalóját, majd a felvételt is megígérte, hogy végignézi, ám másnapra volt egy nagyon komoly pere, amit még át kellett néznie, így bár elég hamar lerendezte a meghallgatást, másnap délután már ott volt Mary betegágya mellett. Felvette a lány vallomását, ám nem ígért neki előre semmit.

 

- Van a kezünkben néhány elég szilárd bizonyíték – mondta a férfi –, mint az ön orvosi jelentése, vagy Hater biztosúr jelentése, amiben nem tagadja, hogy az ő lova volt, ami a lábtörést és a többi zúzódást okozta önnek, és bár a felvétel igen tiszta, Francesca Auguste majdhogynem érinthetetlen, az apja a francia nagykövetségen dolgozik. Bár a hölgynek nincs mentelmi joga, a legjobb ügyvédek óvják minden oldalról. Nekem tegnap este került a kezembe a felvétel, a sakálok már reggel dörömböltek az ajtómon. Egy másik birtok biztonsági felvételével állítottak be, amin az is látszik, ahogy elindítja a lovat maga felé, ám egyik felvételen sem lehet pontosan kivenni az arcát.

- De ha azon látszik, ahogy a lovat felém küldi, ezen pedig, ahogy a ló elér, az már tökéletes bizonyíték. Ott a kocsija, az isten szerelmére. Szerintem nem járkálnak olyan sokan márkás sportautókkal!

- De, kisasszony, sajnos sokan járnak azzal a márkájú sportkocsival. Öt nőt is ismerek, akiknek olyan van, és mind ugyanolyan testalkatú, mint a felvételen szereplő személy.

- Tehát azt tanácsolja, hogy hagyjam az egészet ennyiben?

- Duke Hater beperelhető gondatlan testisértés vádjával, ám annak az lesz a következménye, hogy az eljárás végéig felfüggesztik az állásából, és valószínűleg még a per ideje alatt elbocsájtják. Ezt ajánlom önnek. Auguste kisasszony túl nagy falat.

- Hogy mondhat ilyet egy államügyész?

- Láttam már hasonló helyzetet, és az úr jóval magasabb körökben mozog. A fiát egy családi tragédia miatt gyógyterápiára volt kénytelen küldeni. Az intézményben nem megfelelő gyógyszereket kapott, holott ő is egy gyógyszergyár részvényese volt. Mire észrevették az elkezelést, már nem tudtak segíteni a fiatalemberen. Most, hogy az öregúr teljesen egyedül van, perbe fogta az európai gyógyszergyártókat. Keményen szorongatja őket, és bár minden lehetséges módon bizonyítja az igazát, a mai napon a bírák nem neki adtak igazat. A pernek itt még nincs vége, de nagyon rosszul festett a férfi, amikor összefutottunk a folyosón. Egyedül van, ha bírja, folytassa a szélmalom-harcot.

- Én viszont nem vagyok egyedül...

- Így van. Önnek fantasztikus barátai vannak. Bár még ezelőtt sosem találkoztam velük, mégis tiszteletre méltó, hogy mennyire küzdenek önért. Valamint, ha jól értettem önnek van egy lánya is.

- Igen...

- Tehát van, aki haza várja. Azt tanácsolom, hogy engedjen időt a saját felépülésére. Gondolja át, vitassa meg az esetet egy vagy több ügyvéddel, és ha elhatározásra jut, parancsoljon, itt van a személyes telefonszámom. Erre mindig felelek. Csupán annyit kérek, hogy ne adja meg másnak. Én személyszerint azt ajánlom, hogy adja perbe Duke Hatert. Egyenes úton el lehet tőle így venni a jelvényét.

- Köszönöm...

 

A férfi bólintott, majd elköszönt, és kiment a teremből. A liftbe belépve egy ismerős arc fogadta. Amikor aztán belépett mellé, és kettesben elindultak a földszint felé, az öreg, aki addig a falnak dőlve farkasszemezett az ügyésszel a sétabotjával megnyomta a vészjelzőt, mire a lift megállt.

 

- Az első emeleten van egy ügyvédnő, aki a minap szült. Tudtommal hozzá jöttél...

- Edward... – csóválta meg a fejét az ügyész.

- Ne Edwardozz itt nekem, Graham. Ugye nem bírtad magad visszafogni, és elmesélted neki a felsülésemet?

- Neki remélhetőleg van annyi esze, hogy ne pisiljen széllel szembe. Nem úgy mint kedves felebarátunknak, Don Quijote Forsky-nak.

- Két ennyire egyértelmű bizonyítékkal is a kezedben meghátrálsz?

- Most dühös vagy, mert belegabalyodtál a jog útvesztőjébe. Aludj rá egyet, és meglásd, minden más fényben lesz megvilágítva. Lényegében elérted, amit akartál: a beszállítók már jó nyolcvan százalékban a te cégedet keresik. Auguste-ot és bandáját kisöpörted a helyi piacról.

- Azt mondják, farkas vagy a sakálok közt, de csak egy farkasbőrbe bújt bárány az, amit én látok magam előtt.

 

Botjával újra a műszerfalra ütött, mire kinyílt az ajtó, az öreg Forsky pedig elhagyta a liftet. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 2
Összes: 267781
Hónap: 6940
Nap: 195