Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 38

2015.10.13

38. Vén rókák

 

Fahéjas-almás illat érződött a levegőben, ahogy Duke belépett a hálóba. Remegő ujakkal csapta fel a kapcsolót. Francescát az ágyon fekve, egy szál átlátszó, csipkés, rövidszárú hólingben találta. A nő összevonta két szemöldökét, s csak azután vette le szeméről az éjszaka használt fekete színű maszkját.

 

- Ó, drágám – mosolyodott el a nő, ahogy az ébresztőről a tekintete a férfira esett. – Hát mégis találtak mást a hazaszaladt nyomozó helyett?

- Nem... – morogta Duke, bár ahogy a képére nézett az ember, látszott rajta, hogy valami teljesen mást akart volna mondani.

- Azt ne mondd, hogy idehoztad... – komorodott el Francesca is.

 

Duke nem felelt, csak ökölbe szorult a keze, amivel aztán lecsapta a kapcsolót, és elhagyta a szobát. Egy perc sem telt bele, és már lobogott is utána Francesca vékony kis hálóingében.

Egyből elkapta a férfi jobb karját, és hozzádörgölőzött, mint egy tüzelő macska.

 

- Drágám... – búgott bele a fülébe. – Mi ütött beléd?

- Legjobb esetben Rexet elaltatják, rosszabban egy gyilkosságot varrnak a nyakamba, amit ha meg is úszok, derékba töri a karrieremet.

- Duke, életem, miről beszélsz? Nem értem egy szavadat sem!

- Rex kórházba küldte a kedvenc kis árvádat. Nem engednek még a közelébe sem, így azt se tudom, hogy él-e még. Csak azt tudom, hogy Rex farán egy sebet találtam, amit talán egy késsel okozhattak. Nem nagy a seb, de arra elég volt, hogy megijessze. Ha Daniel nem kapja el Helgát, őt is megsebesíthette volna...

 

Francesca erre akaratlanul is a székre vetett Versace kosztümére nézett. A szobából kiszűrődő fényben a fehér anyagon, a gallér alatt látszott egy elmázgálódott barnás-feketés színű folt.

Mivel a folt elég nagy volt, gyorsan Duke oldalára szaladt, megpróbálva úgy helyezkedni, hogy eltakarja a férfi szeme elől a széket és a rajta lévő ruhákat.

 

- Gyere, kedvesem – tolta oldalról a konyha irányába. – Menjünk a konyhába, igyunk egy Pepsit.

- Ne viccelj... Annál most valami töményebbre van szükségem.

- Mr. Hater, maga a biztosúr. Mit tanítanak az akadémián? Hogy perveszélyes esetben a bánatodat Whisky-vel oldd? Ne viccelj! Most józannak kell, maradnod.

Féltőn a férfi karjához símult, utána pedig bekísérte a konyhaszekrén tölgyfaszagát árasztó konyhába.

Leültek a konyhapulthoz, Francesca közben kihalászott a pul alól egy bontatlan üveg üdítőt, kibontotta azt, majd üvegestől a férfi orra elé tolta.

David felemelte az üveget, de szinte azzal egy időben megszólalt a telefonja. Kintről, az előszobából hallatszott a hang, mivel a férfi a kabátja zsebében hagyta, mikor felakasztotta azt a fogasra.

Francesca felugrott, és miután felszólította vőlegényét, hogy maradjon ülve, kiszáguldott a konyhából.

Első útja a kosztümhöz vezetett, amit septében felkapott, és behajított a szekrénye mélyére. Utána kirohant az előszobába. A kijelzőn Duke apja neve szerepelt, mire a nő gyorsan elhúzta ujját a kijelzőn, majd egy nyomással kihangosította a beszélgetést.

 

- Mr. Power – szólt a zöld szemű nő.

- Francesca – hallatszott túloldalról. – kérlek, add a telefonhoz Davidet.

- Ki van hangosítva, nyugodtan mondja, amit akar, Duke is jól hallja!

- Hallgatlak, apa! – kiáltott ki David a konyhából, de asszonykája már szinte ott volt mellette.

- Itt vagyunk Daniellel és Helgával a kórházban. Elisa a két gyerekkel maradt. Figyelj, a jelvényeddel talán szóra bírhatnád itt az orvosokat vagy az ápolókat. Láttuk, amikor betolták Maryt a felvonóba, de nem mondanak semmit, mivel nem vagyunk közvetlen családtagok.

- David! – kiáltott át apja válla fölött Daniel, mire a kórházban lévő többi ember felé nézett, ám a férfit ez nem izgatta, ugyanolyan hangosan beszélt tovább. – Kiderítetted már, hogy kapcsolódik-e a ma esti támadás Mary hasonmásának gyilkossági ügyéhez?!

- Hivatalos, vizsgálat alatt lévő ügyről nem adhatok ki információt.

- Dugd fel a seggedbe a hülye törvényeidet, Duke Hater, köpd ki végre, hogy mit tudsz!

- Daniel! – csitította Helga és Power úr az ideges fiatalembert.

 

De Daniellel nem lehetett beszélni aznap. Túl ideges volt ahhoz, hogy szavakkal meg lehessen nyugtatni.

Másodszorra találkozott Maryvel, és megint a kórházban kötött ki. Épp csak annyi volt  a különbség, hogy most nem ő volt a dokival szemben. Igaz, a jelen helyzet súlyosabb is volt.

A felbőszült férfi otthagyta az apját és feleségét, mivel nem akart tovább kiabálni. Dühösen csörtetett a mosdó felé, mire egy kéz a vállához ért. Dühösen felnézett, mire egy ismerős arcot pillantott meg.

Látásból ismerte az idős, őszhajú öltönyös férfit. Az apjához járt jogi tanácsokért. Hogy most miért állította meg, arról fogalma sem volt, de nem is nagyon érdekelte.

 

- Ott van az apám! – bökött fejével az információs pult felé.

- Mr. Power, híreket hoztam Mary Gordon állapotáról. Jöjjön, ne mondjam el kétszer.

 

Daniel engedelmesen követte a pókerarcot viselő öregurat.

 

- Mr. Forsky... – szólalt meg az ügyvéd, amikor megpillantotta idős barátját.

- Kivel beszél?

- Daviddel – válaszolt Helga.

- Szakítsák meg a hívást, ha tudni akarják, hogy mi van Mary Gordonnal!

- De hisz ő a sógorom...

- Tudom, hogy ki ő. Az ő lova taposta majdnem halálra az... a lányt. Siessenek, kérem a döntéssel, mert még magamhoz kell vennem a kisasszony lányát.

- Szel...

- Mr. Power! – vágott az ügyvéd szavába Mr. Forsky – Ne a szellőn gondolkodjon, hanem azon, amit mondtam!

- Add már ide, apa! – kiáltotta Daniel, a kórházban tartózkodók addigi már sokadik örömére, s vele egy időben kikapta apja kezéből a telefont, és megszakította a hívást. – Na, most már ki van kapcsolva! Mit tud a Gordon lányról?

- Az állapota stabil, a bal lába térd alatt eltört, azon felül a testén több helyen szenvedett zúódásokat, de azok nyolc napon belül gyógyuló sebek. Holnap reggelig még altatásban marad. Azután még egy napig megfigyelés alatt benn tartják. Azt szeretném, ha a kislányt, aki mellette él nem kisírt szemmel, hanem kipihenve, mosolyogva látná viszont.

- Ó, hála az égnek... – sóhajtott fel Helga asszony. – De egyébként, nem tudom, miért akarja elvinni Sue-t.

- A kislány a mi lányunk mellett van – folytatta a gondolatot Daniel. – Kiváló  körülmények között. Nem tudom, miért akarja magához venni, hisz nem is ismeri.

- Mary Gordon és Sue Fen Ming mindketten a Coloradoi Hazard városában nevelkedtek Az ottani árvaházat én finanszírozom. Kötelességemnek érzem segíteni őket. Sue amellett is kiskorú. Bár Mary a gyámja, a helyi gyerekvédelem is védi, a körzeti kirendeltségének pedig én vagyok az elnöke. Jöjjön, kérem, barátom – nézett az ügyvéd felé. – Kísérjen el a kislányhoz.

 

A férfi ezt követően emelte kalapját, és sarkon fordulva távozott. Az öreg ügyvéd elindult utána, ám Helga odalépett az apósa mellé, és halkan odasúgta neki.

 

- Apuka, próbáld lebeszélni a tervéről. Elisa bele fog őrülni, ha most még a gyereket is elviszik.

- Megpróbálok beszélni a fejével... – válaszolta az öreg, bár a szakmai határozottság most az egyszer hiányzott a hangjából.

 

A két vén róka beült Forsky Cadillacjébe, azt követően a sofőr becsukta mögöttük az ajtót, ők pedig kényelmesen elhelyezkedhettek a hátsóülésen.

 

- Mr. Forsky – szólalt meg Power úr –, ugye át sem gondolta, hogy mit tesz. Bár nagyon meggyőzően érvel, ha valóban elviszi Sue-t, azzal elismeri a családi szálat ön és Mary Gordon között. Egyszerűbb lenne, inkább, ha Maryvel beszélne.

- Már beszéltem vele. Elmondtam neki mindent, amiről tudnia kell.

- Tehát tudja, hogy ő Sally Star?

- Azt a fia is tudja, barátom. Azért azt be kell vallanom, hogy nem okolom sem magát sem a fiát a történtekért. Addig legalábbis nem, amíg bizonyítékom nem lesz az ellenkezőjéről.

- Mr. Forsky...

- Hívjon bátran Edwardnak.

- Tudnia kell, Edward, ha Davidre nézve terhelő bizonyítékot talál, személyesen fogom Graham Hammingtont felkeresni, hogy vállalja el az ügyet.

- Várjunk még a főügyész bevonásával, főleg mert maguk ketten ősellenségek. Ahelyett arra kérném önt és a családját, hogy ne árulják el Marynek, hogy találkoztak velem.

- Tehát akkor nem viszi el a gyereket?

- Meggyőzőtt, barátom. Elvesztettem egy kicsit a fejem, amikor értesítettek Mary balesetéről.

- Megkérdezhetem, hogy miért választotta ezt az utat? Miért nem avatja be az unokáját?

- Sokszor kérdem én is ugyanezt magamtól... És mellé még azt is, hogy miért nem leltem rá hamarabb, miért nem mozgattam meg minden követ, amíg az apja még élt, miért nem próbáltam meg egyben tartani a családot, miért vagyok mindig én a gonosz farkas... Nem tudom, barátom, de már ezt az ösvényt járjuk mindannyian. Mary már akkor sem hallgatna rám, ha teljesen őszintén kiönteném neki a szívem. Jobb ez így...

 

Az öreg gyógyszergyár tulajdonos elfordította fejét. Szeme alján nedves tócsa remegett, amit nehezen, de vissza sikerült tartania. Elvitte barátját a Power házhoz, ahol a földön még látszottak a baleset nyomai.

Az alvadt vér láttán arca elfehéredett. Ki sem bírt szállni a kocsiból. Alighogy elköszönt az ügyvédtől, szólt a sofőrnek, hogy vigye vissza a kórházba.

Felment a harmadik emeltre, s miután megtudakolta, hogy merre találja Mary kórtermét, az üvegablak elé ment. Azon keresztül figyelte a lélegeztetőgépre kötött lányt, akinek a homlokán és mindkét kezén is látszottak élénk vörös színű horzsolások, bal lábán pedig gipsz volt.

Percekig állt ott, és nézte a szerencsétlenül járt lányt, mikor odalépett mellé egy nővérke.

 

- Ismeri? – kérdezte a kékruhás nővérke.

- Az unokám.

- Nincs életveszélyben, ha gondolja, bemehet hozzá.

- Hagyja csak.

- Ha gondolja, jöjjön vissza négy óra múlva, akkor kezdik meg az ébresztését. Biztos örülni fog, ha meglátja.

- Négy óra múlva? Még pirkadat előtt?

- Igen – mosolyodott el a nővér. – Talán együtt fog felébredni a napkeltével.

 

Az öreg elmosolyodott, majd visszafordult az üveg felé, és tovább nézte a túloldalt alvó lányt. A nővérke közben magára hagyta, hisz akadt dolga szép számmal.

Az őszhajú Forsky körbenézett, s látván, hogy senki nincs a közelben, odacsoszogott az ajtóhoz, majd halkan kinyitotta azt, és belépett a fertőtlenítőszer szagú kórterembe. Személyesen követelte ki a lánynak, hogy egyszemélyes kórterembe kerüljön, de úgy adják be neki, hogy a többi kórterem már megtelt.

Odament a lány mellé, felemelte a fehér takaróról a lány hideg kezét. Két ráncos tenyerébe vette, és ahogy lenézett rá, szeme akaratlanul is az ingujja alól kikandikáló Rolexére vetődött.

 

- Három és fél óra – suttogta. – Ennyi, amennyit még melletted lehetek...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Május >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Statisztika

Online: 1
Összes: 129269
Hónap: 4798
Nap: 174