Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. A tréfán túl

 

Mary sok szép reménnyel a szívében, lépett ki a New Yorki terminálból. Több mint másfél óra repülés után, még egy óra várakozás is várta az amerikai metropoliszba érve. Kicsit fáradtan, de teli életerővel hagyta el a repteret. Elméletileg várnia kellett volna annak a bizonyos tanárnőnek, az viszont úgy tűnt, hogy ezt a találkozást kihagyja. Hogy ki is volt ez a nő? Egykor, régen, mikor még abban a távoli városkában élt ügyvéd férjével és ikerfiaival, akkoriban az árvaház kicsiny lakóit tanította angolra. Sokan szerették, mert nem volt olyan szigorú, mint a zsémbes Charlotte nővér, akinek a halála után került Power asszony az árvaházba. Maryt több is fűzte a kellemes rózsaillatot árasztó, fekete hajú nőhöz, mint annak kedvessége. Ott ismerte meg álmai hercegét, gyerekcipőben. A fiúcskát összesen kétszer látta, de ez az idő elegendő volt ahhoz, hogy fülig beleszeressen. Az idő múlásával ez az érzés nemhogy szűnjön, még egyre erősebb lett. Csakhogy, alig négy év múlva, a nő férje állást kapott a metropoliszban, ezért elköltöztek. Azóta nem is hallott semmit sem felőlük. Az évek pedig postagalamb szárnyán repültek el, a fiatal árva elméjében viszont még mindig tisztán élt az a félénk barna szempár.

Hősnőnk sóhajtott egy mélyet, ahogy kiért az utcára. Egy szempillantásnyi idő alatt átkerült egy teljesen új világba. A filmeken látott zsúfolásig felgyűlt autósorok, a népes embertömeg és az élénken világító neontáblák csak aprócska részei voltak annak a betondzsungelnek. Ugyanis az volt, dzsungel a javából. Ameddig a szem ellátott, mindenfelé épületek, poros utak, járdák, torokszorító szmog – ami meg is köhögtette az ifjú vidéki szervezetet -, és ezen felül dudák harsány hangja, durva kiabálások, beszólások is jócskán hallatszódtak. Mary első gondolata az volt, hogy fogni kéne egy taxit, de ekkor közbe jött az első akadály, hova menjen, nem ismer itt senkit-semmit. Erre aztán homlokon csapta magát, de hisz ő már erre jó előre gondolt, csak Sarah nővér szépen belekutyult a terveibe, amikor előjött Power asszonnyal. Na, hogy ezt is átgondolta, gyorsan lefutott a járdáról, és kielőzve egy kínai házaspárt beszállt egy sárga taxiba.

 

- Hova lesz a fuvar? – kérdezte a jamaikai zenét hallgató fonott tincses, bajszos férfi.

- Tud egy normális komfortú és egyben pénztárca kímélő hotelt?

- Kegyed most jár itt először? – kérdezte a figura hátranézve.

- Igen.

- Érdekes... – tolta le kicsit a napszemüvegét a sofőr – ön olyan rutinosan ugrott be a kocsiba, mintha már itt született volna.

- Egy vadnyugati lánytól mit vár?

- Ja – fordult előre a sofőr -, akkor már minden világos. Üdv, a világ nyolcadik csodájában, miss. Irány a keleti part nyugati pereme, a méltán híres Old Statue Hotel, ami különleges kilátással bír a Szabadság szoborra.

- Mi olyan különleges benne?

- Óh, hölgyem, bármelyik szobából megtekinthető a város egyik legszebb nevezetessége.

 

Mary erre olyan bandzsi pofát kevert, amilyet kevésszer életében. A sofőr rápillantott a visszapillantótükörre, és már el is szélesedett egy mosoly az arcán. Minden új jövevénynek bevágta ezt a szöveget, és úgy tűnt Marynél is hatott. Végül a lány felocsúdott, és ismét megszólalt:

 

- Olyan kevés szobája van?

- Dehogy, maga az épület Manhattan szívében van, egyetlen emelete van, és három oldalt hatalmas falak veszik körbe, amire graffitis homie-k rárajzolták a Szabadságszobrot... persze a maguk képzelőerejével. Azonban nyugodjon meg, a srácok azért csillogtatták meg pont ott rajztudásukat, mert az utcában lovasrendőröket alkalmaztak a lakók védelmére, akik távol tartják, és gyakran le is sittelik a suhancokat. Ejha, értik is a fiúk a dolgukat, főleg az a Duke fiú. Na, azzal fújt egy irányba egyszer a sors. Mikor üldözött egy skacot, én bolond, mit sem sejtő taxis, kettőjük közé hajtottam, hát a srác szétverte a gumibotjával a kocsim szélvédőjét. Hogy ez ne legyen elég, még meg is büntetett a disznó. Persze a javítást nem állta... sőt még neki állt feljebb. Na, bocsánat kisasszony, ez a történet nem magára tartozik... csak kiforogta a szó.

 

Annyira forgott ott a szó, hogy mire elhallgatott, meg is érkeztek. Mary nem is maradt többet, kiszállt és miután kifezette a taxist (ami, hát egy kicsit borsos összeg volt, de nem volt mit csinálni, az úr tényleg normális helyre vitte legalább), körbenézett kicsit.  A sárga jármű jelzője jobb irányba jelzett, és amikor a lány kivette az utolsó bőröndjét is, elment. Ugyanúgy tett Mary is. Gyors léptekkel haladt a hotel felé, meggörnyedve csomagjai súlya alatt. A bejárathoz érve aztán fújt egy keserveset, mivel szemébe villant az ajtóra szúrt cetli, amin ennyi állt: „A bejárat átköltözött a túloldalra”. Nem volt mit tenni, tovább ment, és lefordult a keskeny utcába. Hamar megbánta, hogy nem túloldalt indult el, három okból is: egyik a falon dísztelenkedő, teljesen meztelen női alak, aki egyik kezében könyvnek látszó dolgot, a másikban  pedig egy világító zseblámpát tartott. Hamar rájött, hogy ez az egyik graffiti, amiről a taxisofőr beszélt. A másik ok, ami visszataszító volt, az egy konténer szemét volt, amiben valami nagyon mocorgott (hogy patkány, macska, vagy guberáló hajléktalan lehetett-e, arra sosem derült fény). A harmadik indok, pedig túloldalt jött. Egy ballonkabátos, sötét figura, fekete rövid sapkával, zsebrevágott kezekkel. Eléggé riasztó volt már így is, és valahogy nem Columbo jutott az ember eszébe, amikor ránézett. Arcát félig rejtette a sikátorban uralkodó félhomály, viszont aranytöméses fogai szinte egy színben sárgállottak valódi fogainak színével, és a mosoly, amivel közeledett, na az még eléggé riasztóan hatott. Mary már azon volt, hogy megfordul és elfut, amikor a fickó egy ugrással előtte termett, és lekapta válláról a hátizsákot. Mary elejtette ijedtében a bőröndöket és a férfira kiáltott:

 

- Adja vissza!

- Majd, ha fejbe kólintanak, kisanyám!

 

Fogalma sem volt a palinak, hogy ezzel mit mondott ki a száján. Szinte a semmiből patkódobogás hangja tűnt fel, és kisvártatva megjelent egy rendőr lóháton.

 

- Biztosúr! – kiáltotta a fickó. – Ez a nő el akarja lopni tőlem a táskámat!

- Micsoda? Pont te vetted le az imént a vállamról! – kiáltotta Mary.

- Ne hallgasson rá, biztosúr, ez a nő biztos valamelyik piroslámpás negyedből keveredett ide. Inkább tartóztassa le!

- Hé ember, most jöttem ki egy árvaházból, úgyhogy ne idegesíts fel, mert ott eltanultam néhány hasznos fogást.

- Egy árva... – szólalt meg az eddig csak hallgató rendőr -, egy nagykorú... tolvaj... árva... szajha...

- Mi van? – bámult Mary lángvörös arccal a rendőrre. – És maga rendőrnek meri nevezni magát? Hát ha magának többet ér egy perverz csövesnek a véleménye, akkor tűnjön el innen, és majd mi ketten lerendezzük egymás közt. Add vissza a táskámat, te fajankó! – kapott a kabátos fickó felé.

 

Egy valamire nem számított, csupán! Ez a valami egy gumibot volt, ami a rendőr kezében villant fel, és amivel egy jókora púpot keltetett a lány fején. Az ütés erejétől Mary a földre esett.

 

- Sosem bírtam a fajtádat! – ordított rá a rendőr. – Alkoholista szülők kölykei, ha nem épp egy ribanc fattya. Jobb, ha befogod a pofádat. A férfi ennek a hotelnek a tulajdonosa, te agyalágyult. Máskor jobb mesével állj elő.

- Biztosúr, kérem... – próbált szóhoz jutni a férfi, aki elvette Marytől a táskát, és aki teljesen megváltozott, miután látta az incidenst.

 

Hiába próbált közbeszólni, a rendőr egy elégedett vigyorral elvágtatott a helyszínről. Mint említettem a ballonkabátos teljesen megváltozott. Odaszaladt a nőhöz, s felsegítette, majd visszaadta a nőnek a táskáját, majd a bőröndöket felkapva, szembefordult a sírás határán álló lánnyal.

 

- Bocsásson meg nekem, kisasszony. A külsőmmel sokszor szeretem ijesztgetni a sikátorba bejövő hölgyeket. Nem vettem észre Duke-ot, és fogalmam sem volt róla, hogy a bolond nem ismeri a tréfámat. Mindig erre járőrözik... Kérem, bocsásson meg nekem. Ígérem, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy kiengeszteljem. Miben segíthetek?

- Legszívesebben kiverném az összes fogát...

- Akkor legalább még ijesztőbb lennék – ismerős vigyort csalt arcának szögletébe.

- Most nem magára értettem, bár magának sem ártana egy jó alapos verés... jól mondják, hogy mindenki rendőrnek születik, de van aki tovább fejlődik...

- Kérem, hölgyem, ha bármiben segítségére lehetek, csak szóljon. Annyira szégyellem magam...

- Legszívesebben agyon csapnám, mint egy pimasz legyet, de sajnos akkor valószínűleg a sitten végezném, úgyhogy egyezzünk ki, kapok egy szobát a hotelében ma estére, és én elfelejtem az itt történteket.

- Ez a legkevesebb, amit tehetek.

 

Bár valljuk be, mindenki megértette volna, ha Mary egy szép nagy monoklit hagy a férfi szeme alatt, visszafogta magát - lehet szívében égett a harag -, de azért követte a bőröndöket felkapó hoteltulajt.

Ezt az épületet csak jóindulattal lehetett hotelként számon tartani, de azért egy átlagos motelnél azért felszereltebb volt, bár több csillagot biztos nem érdemelt kettőnél. Az új bejárat pont a régivel szemben volt. Az ajtó mellett két oldalt egy-egy cserép fiatal citromfa állt, egyelőre még termés nélkül. A recepció szemben, szorosan a lépcső mellett terült el. A falak vajszínre voltak festve, akárcsak az ablakkeretek, és az ajtóban rostokló citromfákon, valamint a recepción és három széken kívül más dekorációt nem is rejtett magában. A lépcső felvezetett a szobákhoz. Jobb oldalt még volt egy ajtó, ami most zárva volt, de átlagosan egy kisebb vendéglőbe, vagyis jobban mondva egy gyorsbüfébe nyílott. Ennek köszönhetően még akkor, estefelé is tisztán érződött az égett olaj szaga. Mary amint kezében érezte jövendőbeli szobájának kulcsát, kikapta a tulaj kezéből a bőröndjeit, és elindult a lépcső felé. A recepciós furcsán meg is nézte a magában mormogó hölgyeményt, de szólni nem szólt semmit sem, csak felvonta szemöldökét. A ballonkabátos figura sem állt ott tovább, halkan köszönt a bentlevőknek, majd távozott az épületből.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2021 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 3
Összes: 208264
Hónap: 6737
Nap: 266