Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


16. Egy fejezet lezárul

 

Az öreg ablaküvegekről hosszú csíkokban folyt le a szinte láthatatlan esőcseppekből visszamaradt víz. Az eső szinte porzott, és bár alig látszottak cseppjei, jól hallatszott odabentről. A tágas terem közepén egy íróasztal állt, rajta egy nagyobb papírkupaccal. Az illető, akinek foglalkoznia kellett volna azokkal, az ablak előtt állt, onnan figyelve az esőt. Kopogtatás terelte vissza székébe. Leült, felvette a szemüvegét, majd megköszörülte torkát, hogy azután engedélyt adhasson a belépésre. Az ajtó egyből kinyílt, és egy alacsony, ráncos arcú apáca lépett be rajta. Halkan az asztalig sietett és leült az egyik asztal előtti fotelbe.

 

- Phoebe nővér – szólalt meg a túloldalt űlő apáca -, minek köszönhetem látogatását?

- Tudja azt ön is nagyon jól, Sarah nővér. Ismét a kis védence vetette el a sulykot, de ezúttal rendesen. Már rég el kellett volna hagynia az árvaház épületét.

- Egész addig, amíg a kisiskolásoknak rajzot tanít, jogában áll itt maradnia.

- Egész addig áll jogában itt maradnia, amíg önnek, Sarah nővér, az megfelel. Azonban az idők változnak, és ha egy nap úgy esne, hogy át kell majd adnia a székét, Mary Gordon már nem lesz kívánt tagja a tanári karunknak. Hisz képesítése sincs.

- Csak tehetsége, és a tantárgyát is

 ismeri. Jövő évtől pedig egyetemre szeretne járni. Messze városunktól... Addig legyen türelemmel, Phoebe nővér. Kérem, mondja el, mivel sikerült Marynek kihoznia önt a sodrából!

- Egy hölgyhöz egyáltalán nem illő dolgot tett... Megverte Vincent Pure-t. Szegény gyerek, kisírt szemekkel jött be az irodámba.

- Vincent, a húsz éves lakónk, aki háromszor bukott meg?

- És ha igen? Nem mindenkinek vág az esze, mint Gordonnak. Bár annak lehet, hogy nagy az esze, csak épp az agyát nem szereti használni...

- Az ön Vincentje, tudtommal zaklatja az okosabb, visszahúzódó tanulókat. Mellesleg egy évvel idősebb Marynél, és nagyjából egyforma erősek is. Elég kínos lehetett a nagy mamlasznak elsírnia magát, kedvenc nővérének...

- Ezt kikérem magamnak! Vincentet úgy szeretem, mint bárki mást. Ő jó sportoló. Egyszer még kitűnő kosaras lesz.

- Egyszer... – szólt a nővér, és arcára aprócska, grimaszra görbülő mosolyt csalt.

 

Phoebe nővér ezt látva, sarkon fordult, és elhagyta az irodát. Még el sem köszönt a bent levőtől. Sarah nővért, bár egyáltalán nem zavarták a hallottak, mégis apácához illően, cselekednie kellett. Elhagyta irodáját, és kisietett az udvarra. A zöldellő kert közepén álló öreg makkfa alatt találta Maryt. A lány éppen rajzolt, amikor az apáca mellé lépett. Mary felnézett. Hogy látta, ki látogatta meg, gyorsan felállt, és úgy köszöntötte az árvaház igazgatónőjét. Az apáca megkérte, hogy kövesse egy helyre, ahol négyszemközt elbeszélgethetnek. Ez a hely, az árvaház mögötti park egyik padja lett. Arra kevesen mentek. De akik mentek is, nagyrészt biciklisták voltak.

 

- Mary – szólalt meg az apáca -, szomorúan hallom, mit cselekedtél.

- Én, semmi rosszat. Az a fiú rossz helyen volt, rossz időben a piszkos szájával. Mondtam, hogy rossz passzban vagyok, és húzzon a levesbe, de nem hallgatott rám.

- Mary, mi történt veled? Máskor olyan...

- Visszahúzódó, kedves, segítőkész voltam? Amolyan szent, aki szentül hitte a tanítást: Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel? Ma már tudom, hogy kenyér helyett, ökölbe rejtett háziszappant kell dobni. Hadd habzódjon a férgek szája, miközben tisztul belőlük a gyalázat.

- Nem szép dolog így beszélni. De te még mindig jobb vagy, mint sokan mások. Egyesek szerint tonnás sziklát kellene bántóik után hajítani.

- Ahhoz daru kellene minimum, az pedig jóval borsosabb áron kapható, mint a háziszappan... – felelte a lány egykedvűen.

- Mary, légy őszinte, hozzám, mi bántja a lelked? Felelj őszintén!

- Ma már semmi – emelkedett fel helyéről a szólított -, holnap reggel végleg elhagyom az árvaházat. Köszönök mindent, Sarah nővér. Még mielőtt megkérdezné, hogy hova megyek, elárulom, hogy nem távozok a városból. Csupán beköltözök oda. Kaptam állást a könyvtárban. Szállást is biztosítanak.

- Ez fantasztikus hír. De ugye tudod, hogy ide bármikor hazajöhetsz...

- Annak nem örülnének sokan, főleg nem Phoebe nővér. Most pedig, ha megengedi megyek, össze kell még pakolnom.

 

Az apáca némán bólintott. Úgy nézte a lányt, aki elindult a kapu felé. Még mielőtt átlépte volna az intézmény küszöbét, fogta a kezében levő papírlapokat, és darabokra tépve a szemetes kukába hajította. A padon ülő apáca kicsit meglepődött a látottakon, de nem tette szóvá. Valamit tervezett, tisztán látszott az arcán. Csupán a megfelelő időt várta, ami a késődélutáni órákban jött el. Az esti misét megelőzően, Sarah nővér tett egy gyors látogatást Marynél. Amikor kopogtatására kinyílt az ajtó, először nem is hitt a szemének. A hölgyemény szolidan kisminkelve, ünneplő ruhába bújva nyitott neki ajtót. Eleinte arra gondolt, hogy Mary még az este el akarja hagyni addigi otthonát, de hamar kiderült, hogy következő nap reggel távozik tőlük. Az apáca alig tudta elhinni, hogy az utolsó misére cicomázta úgy ki magát a lány. Addig viszont még volt egy kevés idő, amit beszélgetéssel töltöttek ki. Sarah nővért nem hagyta nyugodni a gondolat, a lány hirtelen változása felől. Új stratégiát eszelt ki, ennek kitudakolása végett:

 

- Olvastam az új képregényed végét... Gyors volt és meglehetősen átlagos.

- Nem több egy átlag amerikai hülyeségnél?

- A képregény megnevezés szebben hangzik. Egyébként nem lett rossz, de tőled valahogy többet várt volna az ember.

- Próbáltam másképp, de arra nem volt semmi visszajelzés. Nem vallaná be senki, de a sablon a kelendőbb, még akkor is ha már torkig van vele az ember.

- De hisz ezt te nem eladásra csináltad, hanem...

- Hanem hobbiból. Megtanultam, hogy nem árt, ha erről is hamar leszokik az ember. Sok időpazarlás a semmiért. De komolyan, Sarah nővér, ön azért jött, hogy olyan dolgokról beszélgessünk, amik idejüket vesztették? Eldöntöttem, leteszem a ceruzát. Lehet, hogy mindörökre.

- Abban egyetértek, hogy leállj egy időre, amíg kitisztul a fejed. De semmi értelme feladni az álmaidat.

- A gondolataimat már rég összeszedtem. Gyerek fejjel gondolkodva minden olyan könnyűnek tűnt, azután nyakig estem a mélybe, és ha önök nincsenek, talán a dutyi enne meg. Hála „megmentőmnek”. Azok után, hogy utánam jött, rájöttem, hogy változnom kell. Méghozzá minél sürgősebben.

- De ez a fajta változás túl gyors...

- Sarah nővér, mindezt azért mondtam el önnek, mert ön olyan számomra, mint egy anya, vagy inkább, mint egy legjobb barátnő, akivel el lehet beszélgetni. Ön mindig ott volt, ha bajba kerültem, segített még akkor is, amikor megbántottam. De ideje mennem, nem bújhatok folyton a szoknyája mögé. Abból a korból már kinőttem. Ígérem, nem felejtem el a tanításait, és mindent megteszek, hogy büszke legyen rám a jövőben.

- Én már most büszke vagyok rád, Mary. Tudom, hogy a jó utat fogod választani.

 

A lány nem felelt erre. Helyette egy komor mosolyt tűzött ajkára. Nem merte elmondani a valódi szándékait. Maga sem tudta előre, hogy mit sikerül megvalósítson, és mit nem.

Az utolsó misének az árvaház falain belül gyorsan vége lett. Alig ültek be a tág terembe, már jöttek is ki onnan. Persze ez csupán egyeseknek tűnt gyorsnak. Mások alig várták már a távozás felemelő pillanatát. Egy személy maradt csupán, azután, hogy mindenki elment. Ez az egy majdhogynem egy teljes órát töltött még a padban ülve. Senki sem zavarta néma búcsúzásában. Azt követően felállt, és elindult az ajtó felé. A térde is beleremegett, amikor az ablakon keresztül beszűrődött a harangok kongása. Este eddig sosem szólaltak meg, most sem értette senki, hogy hogyan történt. Senki sem állította be harangozásra, senki sem húzta meg a kötelet, mégis a harangok perceken keresztül szóltak. Szemfülesebb hallgatók még azt is megállapították, hogy tizenkilencszer szólt a két öreg harang, mielőtt elhallgattak volna. Ez volt az egyetlen megmagyarázhatatlan esemény, ami Mary ottléte alatt esett meg az árvaházban.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Július >>
<< 2022 >>
Ke Sze Csü Szo Va
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Statisztika

Online: 3
Összes: 317453
Hónap: 4870
Nap: 126